Borboly: nem a sportvadászok dolga a tyúkketrecek közt medvékre vadászni

Ezek már "mezei-házi kényszermedvék", és ez nekik sem jó - érvel a tanácselnök, aki szerint a túlszaporulat tény, bár erről egyelőre nincs megbízható statisztika.
A medveprobléma kezelésére állami beavatkozást tart szükségesnek Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. Szerinte a megye medvepopulációja túlméretezett a természetes élőhelyekhez képest, az emberek életét veszélyeztetik a lakott területekre élelemért lejáró medvék. Interjúnkban arra kérdeztünk rá, hogy van-e valamilyen hivatalos adatsor, amely alapul szolgálhat egy átfogó, a problémát kezelő terv megvalósításához, ha nincs, akkor mi alapján jelenthető ki az, hogy elszaporodtak a medvék. Ugyanakkor azt is szerettük volna megtudni, hogy körvonalazódik-e egy elképzelés, amely a probléma megoldásához vezethetne.

Milyen vizsgálatokra alapozva állítja azt, hogy a medvéknél túlszaporulat van? Létezik valamilyen felmérés arról, hogy pontosan mekkora a medvepopuláció?
Borboly Csaba: - A probléma az, hogy nem létezik egy hiteles statisztika. Akik általában a medveproblémáról beszélnek, azok nem ismerik a valós helyzetet. Az állatvédők, erdőtulajdonosok, vadászok, turisták, hegyimentők, erdőkitermelők, pásztorok, természetvédők mondják a magukét, de a mindennapi élet tapasztalata az, hogy a medve ott van a kerítésen belül. A számok nincsenek helyretéve, mindenki a saját érdekeinek megfelelő számokat mondja. Most készítünk egy hivatalos jelentést, amelyet egy tanulmány formájában be fogunk nyújtani a megyei tanács elé, hogy fogadja el, és attól fogva lesz egy hivatalos dokumentumunk.

A medvepopuláció méretéről beérkezett adatok azt mutatják, hogy ezer fölött lehet az egyedek száma. Azt is le kellene tisztázni, hogy egy medvének hány hektár élettér kell és akkor majd pontosan ki fogjuk tudni számolni, hogy mekkora a túlszaporulat.

Végleges adatok hiányában nem elhamarkodott túlszaporulatról beszélni?

- Nem akarok önnek számokat mondani, mert le fogja írni. Az én számaim szerint - ha területigényüket figyelembe vesszük -, akkor közel háromszor több medve van, mint amennyit a Hargita megyei élőhelyek elbírnak.

A medvéknél nincs demokrácia, nincs testvériség, egyenlőség, nem törik meg a kenyeret. A terület nem nőtt, a medvék viszont elszaporodtak, a felnőtt, erős egyedek a fiatal, gyenge, beteges példányokat kihajtják az erdőből. Ezek a kis medvék már az emberek között nőnek fel, ezért nem félnek tőlük, ezért mára már többnyire hülyeség villanypásztort tenni. A megyei tanács több éven keresztül ezek felszerelését is támogatta a gazdák szervezetei számára, de már ebben az évben nem hirdettünk ilyen pályázatot.

Szinte azt is mondhatnánk, hogy ezek már "mezei-házi kényszermedvék", egy állatkertbe vannak zárva a falvak között. Talán kevesen gondolnak erre – főleg a természetvédők – hogy az állatoknak sem így a természetes. A medvék úgy érezhetik most magukat, mintha a macskát kényszerítenénk arra, hogy a tóban éljen. Mindenféleképpen szükség van a fellépésre, mert az emberi élet mindennél fontosabb. Augusztusban egy kislányt életveszélyesen megsebzett egy medve, azóta rendszeresen, szinte heti több alkalommal értesülhetünk emberi megcsonkításról. Nem tudom, hogy miért nem esik arról szó, hogy emberi életek forognak veszélyben.

Ön azt nyilatkozta, hogy a helyzet határozott hatósági fellépést követel. Mit ért ez alatt?

- A biatlonisták sportolók, akik síléccel futnak, és célra lőnek. De a biatlonistákat nem küldik háborúba, hogy harcoljanak. A vadászat az sportvadászat, a vadászok önkéntes sportvadászok, akiket ugyanezen a logika mentén nem lehet odaállítani, hogy a tyúkketrecek között medvére vadásszanak, tehát ezt a problémát nem a vadászoknak kell megoldaniuk. Ez állami feladat, akárcsak egy járvány megállítása, vagy az árvíz, vagy bármilyen természeti csapás esetén történő fellépés az állam feladata. Mára oda fajult a helyzet, hogy egyre több faluban este 6-7 óra után a gyerekeket nem merik kiengedni a szülők, éjjel félnek közlekedni az utcán.

A kárpáti barnamedvét kiemelten védett fajjá nyilvánították, innen adódnak az EU-s szintű megkötések az évente kilőhető példányszámot illetően. A brassói medvepopulációt például úgy csökkentették, hogy számos egyedet elszállítottak. Az ön által eddig elmondottakból az derül ki, hogy a kilövést látja az egyetlen járható útnak. A WWF-fel vagy bármilyen más állatvédő szervezettel van valamilyen együttműködése a megyei tanácsnak valamilyen alternatív problémakezelési lehetőség közös kidolgozása érdekében?
Az elszállítás is egy lehetőség, én nem azt mondtam, hogy meg kell ölni, azt mondtam, hogy az állam oldja meg ezt a problémát, amit nem lehet az önkéntes hobbivadászokra bízni. Sőt, ha elszállítják máshova, ahol természetes körülmények között tudnak élni ezek az állatok, jobb körülmények között, mint most az emberek udvarán, annak csak örvendenék.

Amellett, hogy ön szerint állami közbelépéssel kellene ezt a gondot megoldani, van valamilyen együttműködése az állatvédő szervezetekkel, akik szakértői szempontokat is be tudnának hozni a probléma megoldásába?

- Azt gondolom, hogy az emberi élet nem egyeztetések kérdése kell, hogy legyen. Itt előbb meg kell oldani az emberi élet védelmét. Azt gondolom, hogy a WWF-ben dolgozóknak is van gyerekük, és nem hiszem, hogy bármelyikük is szeretné, hogy este a medve bennük kárt tegyen. Ha árvíz van, akkor sem az a megoldás, hogy lakossági vagy civil fórumot hívnak össze egy kiöntést gerjesztő kerítés eltávolítására, hanem azt eltávolítjuk, hogy az emberi életben ne essen kár.

És úgy gondolja, hogy nem lenne érdemi hozzájárulásuk ezeknek a szervezeteknek a problémát illetően?

- Ön beleesik ebbe a csapdába, de a WWF is csak egy civil szervezet, amely nincs a törvény által felhatalmazva, az alkotmány által megbízva, hogy megvédje az emberi életet. Erre megvannak a szakosított állami szervek, a WWF adhat tanácsot, de ez a feladat nem a WWF feladata.

Nem állítottam azt, hogy a WWF feladata lenne, hanem azt mondtam, hogy a szakértelmükkel, tanácsaikkal hozzá tudnak járulni az állami szervek által végzett munkához.

- Éppen ezért kértem a Megyei Katasztrófavédelmi Bizottság összehívását, meg kell hozni ezeket a döntéseket, és persze majd a hatósági eljárásban mindenki a legjobb tudása szerint a WWF-től a vadászegyesületen keresztül a közbirtokosságig vagy Natura 2000-es gondnokságig hozzászólhat. Tisztázni kell az uniós szerződést is. Amikor emberi élet van veszélyben, annak megóvása az első. Nálunk azt kezdik taglalni, hogy ki sértett meg egy medvét, ki vágott ki egy fát, vagy ki evett meg két szem málnával többet, ami megint csak hamis érvelés. A kilencvenes években irtották az erdőt, az emberek jártak közötte, traktorzúgás volt, kivágták Hargita megye erdeinek a felét. Akkor kérdem én, a medvék akkoriban miért nem jöttek le? A kommunizmus végén az egyetlen élelmiszer, amiért nem kellett sorban állni az az volt, ami az erdőben termett meg. Ma már nem tapasztalható olyan mértékű erdőirtás, tarolás, mint a kilencvenes években.

Azért mondom, hogy bárki, aki Hargita megyei ember, nem hiszi el azokat az érveket, hogy az erdőkitermelés, vagy a gombaleszedés miatt jönnek le a medvék az erdőből a lakott területekre. Egyértelműen megnőtt a medvepopuláció. Én nem tudom megmondani a végső igazat, ezért kértem a Katasztrófavédelmi Felügyelőséget, hogy üljön össze. Ha megnézzük az elmúlt hónapok statisztikáját, nagyon nagy baj van. Hargita megyében két szarvasmarhánál fedezték fel a kéknyelv betegséget, ehhez képest százszor nagyobb a média felhajtás, mind a medvetámadások esetében, noha életveszélyesen sérült egy kislány és sok emberben kárt tett a medve. Ez a stupid helyzet, hogy mindennel foglalkozunk, csak az emberi élettel nem.
Az intézkedések alapjául a medvék számának pontos meghatározása szolgálhat, mikorra várható egy ilyen összesítés?

- Mindenkinek van egy száma, a vadászoktól az állatvédőkig. Mikor hatósági eljárással, büntetőjogi felelősséggel kell leírni azt, hogy hány medve van, akkor nem lehet szépíteni, azért akarom a bizottságot összehívni, mert akkor nem lehet viccelni, szépíteni, hazudni, hanem csak a színtiszta igazságot lehet feltárni. A másik probléma, hogy ami a medvetámadásokat illeti, a statisztikák nem felelnek meg a valóságnak. A vadkárokat bekövetkezésüktől számítva 24 órán belül be kell jelenteni a községközpontban, azonban az elszigetelt településekről a 200 lejes szövetkezeti nyugdíjból élő idős emberek sokszor nem tudnak elmenni bejelentést tenni.

Ezért úgy vélem, legalább ezerrel több a be nem jelentett vadkárok száma, hisz tudom, hallom, naponta panaszkodnak az emberek. Sőt, a Brassói Vadászati Felügyelőség kekeckedik, nem fizetnek, vagy ha igen, akkor késve. Az emberek ebbe bele is fásultak. Reményt Korodi Atilla környezetvédelmi miniszter intézkedései adnak, és ezért köszönetet mondunk. Amióta a miniszteri tisztséget betölti, nőtt a kilövési engedélyek száma és több kár megtérítésére került sor.

Az látom, hogy a természetvédők által kreált hangulat, illetve az uniós nyomás mentén nincs tisztázva, hogy mi is a valóság. Hektárok ezrei maradnak parlagon azért, mert az emberek nem látják értelmét a megmunkálásnak, és már szinte a kerítésen belül sem művelik meg a telket a medveveszély miatt. A villanypásztorhoz a medvék már hozzászoktak, a várostól egy-két kilométerre jelennek meg, és ha nem lépünk, a tendencia csak erősödni fog.

A Régiók Bizottságának tagjaként mit tud tenni a medvetámadások megfékezésért?

- Felvetem a kérdéskört, egyeztetek a környezetvédelmi szakbizottsággal, amelynek tagja vagyok. Azonkívül levelet fogunk írni minden illetékes szervnek. Az EP-képviselőinket is meg szeretném kérni, hogy segítsenek. Milyen formában kellene módosítani az uniós szabályzást, hogy megoldás legyen az ügyben - ezt kell megbeszéljük. Jelenleg azt látom, hogy a Hargita megyei emberek élete nincs biztonságban. De persze elsősorban kollégánk, Korodi Attila munkáját kell segítsük, hogy tudja a kormányban elérni az alapszerződés ide vonatkozó részének az enyhítését, mert a jelenlegi eljárás nemcsak az embereknek, de a medvéknek sem jó.

Forrás: Transindex.ro