A nagy ragadozók ritkulása vagy eltűnése egy adott térségből káros folyamatokat indíthat el a természetben, mondhatni fenekestül felforgathatja a rendszert. Egykoron a pumák zavartalanul vadászhattak a Yosemite-völgyben az USA nyugati részén.

Mióta azonban az ember magának követeli a nemzeti parkot, szorult helyzetbe kerültek - a húszas években csaknem ki is pusztultak. A nagymacska pusztulása az egész ökoszisztémára kihatott - derül ki William Ripple tanulmányából, amely a Biological Conservation című amerikai szaklapban jelent meg.

Pumák híján a szarvasok túlzott mértékben elszaporodtak, és ott is legelésznek, ahova addig el sem merészkedtek. Kedvenc csemegéjük, a kaliforniai fekete tölgy így visszaszorult, és átadta helyét az erdei fenyőnek. A fenyvesek talaján viszont a primulák és más vadvirágok helyén páfrányok és fűfélék kezdtek nőni. A fajok cserélődése sok más növény, a fészkelő madarak, kétéltűek és lepkék életét is megváltoztatta.

Ripple hasonló jelenséget figyelt meg a Yellowstone Nemzeti Parkban is farkashiány következményeként, de ott a ragadozó visszatelepítése néhány negatív fejleményt már vissza tudott fordítani.

Forrás: MTI