A Nisshin Maru vállalat hajója az éves antarktiszi vadászatáról tért vissza, ahol a japán kormány kutatóintézetének felügyeletével bálnákat ejtett el. Miközben a hajó legénységének magánpoggyászát rakodták sebtében a partra, a Greenpeace embereinek sikerült hozzájutniuk egy dolgozó csomagjaként jegyzett, bálnahúst tartalmazó dobozhoz. A rakományhoz tartozott még legalább 47 hasonló csomag, ami összesen közel 1000 kilogramm bálnahúst jelent, ennek piaci értéke körülbelül 140 ezer dollár. A kereskedelmi célú bálnavadászat 1986 óta tilos, a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC) csak tudományos céllal engedélyezi. A tudományos kutatás azonban sokszor kétségbe vonható, főleg a legnagyobb bálnavadász országok körében, mint Izland, Norvégia vagy Japán. Most aztonban úgy tűnik, a Greenpeace ténylegesen bizonyítékot talált a szabályok bizonyos fokú kijátszására.

A hajón jelen voltak a japán Cethal Kutatóintézet munkatársai is, akik felügyelik az éves antarktiszi vadászatot, és a tudományos munkáért felelősek. Az intézet helyettes vezetője, Hajime Ishikawa egy kicsit késve, de reagált az esetre, és kifejtette, hogy valóban adtak a dolgozóiknak kis mennyiségben bálnahúst, hogy megköszönjék a munkájukat - ez a szokás pedig hagyomány és teljesen legális. A Greenpeace riportjában név és arc nélkül megszólaltatja a kutatóintézettel szerződésben álló cég, a Kyodo Senpaku korábbi és jelenlegi munkatársait is, akik megerősítették, hogy a dolgozók között 300 kilogramm húst osztottak szét, amely semmilyen hivatalos számadatok között nem jelent meg. A források szerint mind a vadászatot folytató cég, mind az állami kutatók tudtak az eljárásról és egyszerűen szemet hunytak felette.

A nyomozás eredményének felháborító volta mellett a közvéleményt a Greenpeace módszere is erősen foglalkoztatja, ugyanis engedély nélkül hatoltak be a cég telephelyére, hogy megszerezzék a húst tartalmazó dobozt. A természetvédő szervezet ügyvédei szerint ez esetben lopási ügy bizonyítékait ilyen formán megszerezni nem illegális.

A feltételezések szerint a lopott húst feketepiacon akarták értékesíteni különböző boltok és éttermek számára. Noha az egy főre jutó bálnafogyasztás az elmúlt évben 30 grammal esett a szigetországban, ez a fogás jelentősen megváltoztatja a kereslet hivatalos adatait.

Japán közel 60 millió dollárt költ évente a bálnavadászati programjára. Ennek 85%-át keresi meg hivatalosan a melléktermékként legálisan eladható bálnahúsból – amit nem piacon értékesítenek, azt iskolai étkeztetésére osztják szét. Az expedíciókat az japán állam az adófizetők pénzéből finanszírozza, ám a haszonhoz úgy tűnik, mások jutnak végül, ami korrupciót jelent – hívta fel a figyelmet a Greenpeace japán aktivistája, Junichi Sato. Céljuk, hogy Japán tudományos célú bálnavadászatát nemzetközi hatóságok felülvizsgálják és visszavonják az államilag finanszírozott Cethal Kutatóintézet engedélyét. Március 15-én a szervezet benyújtatta a vizsgálódásainak eredményét tartalmazó jelentést a tokiói ügyészségnek.

Idén egyébként a szokásoshoz képest rosszabb eredménnyel zárult a vadászat a japánok szempontjából, az áprilisban visszatérő flotta az eredetileg tervezett 950 bálnának mindössze a felét ejtette el. Ennek oka, hogy a vadászatot csak jóval később tudták kezdeni a Sea Shepards és a Greenpeace szervezetek akcióinak következtében. Emellett nem kevés a rájuk nehezedő nemzetközi nyomás sem, hiszen olyan hatalmak igyekeznek keresztbe tenni Japán bálnavadászatának, mint az Európai Unió, az Egyesült Államok, Új-Zéland vagy Ausztrália, utóbbiak még hajókat is küldtek, hogy megfigyeljék, hogy a vadászat valóban a feltételeknek megfelelően folyik-e.

Akik eddig is kereskedelmi célokat gyanítottak a kutatóprogramok mögött, talán nem tévedtek nagyot, kérdés azonban, hogy hivatalos úton mit lehet tenni e gyakorlat ellen.

Forrás: Kitekintő