Mint ismeretes, tavaly novemberben derült fény a magyar természetvédelem történetének eddigi legnagyobb visszafordíthatatlan természetkárosítására: a tölgy- és kőrisfák alkotta védett dél-borsodi erdő 98 százalékát kiirtották.

A rejtélyes körülmények között széthordott erdő miatt még tavaly nyomozást rendelt el az ügyészség, s az ügy tovább bonyolódik. Nagyjából egy évtized alatt gyakorlatilag eltűnt a száznyolcvan hektárnyi területen fekvő sajóládi erdő. A tölgy- és kőrisfák alkotta százéves erdő 98 százalékát kiirtották, ezért a debreceni székhelyű Tiszántúli Természetvédők Társulata a Miskolci Városi Ügyészséghez, majd az Európai Parlament petíciós bizottságához fordult – jelentette be a napokban a szervezet elnöke.

"A jogi huzavona ékes bizonyítékával szembesülhetünk – mondta Zsák Ferenc Tibor, a Tiszántúli Természetvédők Társulatának elnöke. – Állami tulajdonban, állami kezelés, illetve állami védelem alatt álló természetmegőrzési területen bekövetkezett természetkárosításról van itt szó, a terület mindezek mellett negyedik éve az Európai Unió védelmét is élvezi, a Miskolci Városi Ügyészség februári határozata szerint azonban büntetőjogi szempontból nem minősül jogellenesnek a példátlan erdőirtás."

A Tiszántúli Természetvédők Társulata a nyomozás folytatása iránti kérelemmel fordult a Legfőbb Ügyészséghez, eztán a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Ügyészséghez, majd újra a Miskolci Városi Ügyészséghez került az ügy. A Miskolci Városi Ügyészség április 16-án újra elrendelte a nyomozást június 16-ig, ám április 22-én már meg is szüntette arra hivatkozva, hogy "büntetőjogi szempontból nem volt jogellenes az erdőgazdálkodó tevékenysége még abban az esetben sem, ha tévedett az engedélyt kiadó hatóság".

A határozat ellen a társulat panaszt nyújtott be a megyei főügyészséghez. Az elnök azzal érvelt, hogy a Miskolci Városi Ügyészség hivatkozása, vagyis a fakivágásokat engedélyező erdészeti hatóság tévedése alapján Magyarországon 715 ezer hektár nagyságú erdőt lehetne elpusztítani, ekkora ugyanis az a terület, amely a sajóládihoz hasonló jogi státusú, azaz nem védett természeti terület, de az Európai Unió Natura 2000 hálózatába tartozó, kiemelt jelentőségű természetmegőrzési, illetve különleges madárvédelmi terület.

Álláspontja szerint a Natura 2000 erdőterületeken a fakitermelés engedélyezése nem lehet kizárólag az erdészeti hatóság kiváltsága és az erdésztársadalom belügye, hiszen akkor elsősorban az erdészeti szempontok, ezen belül pedig a gazdasági érdekek élveznek előnyt a természetvédelmi és az ökológiai szempontokkal szemben.

A sajóládi erdőben számos védett állatfaj előfordul, mint például a kis patkósdenevér, a díszes tarkalepke vagy a fokozottan védett szalakóta, ez utóbbi természetvédelmi értéke ötszázezer forint. A keményfás ligeterdő élőhelyeinek károsodása és az itt élő állatfajok pusztulása igen nagy mértékű, a veszteség megállapításán jelenleg is szakértők dolgoznak. A különleges természetmegőrzési területen bekövetkezett természeti károk felmérésén Varga Zoltán, a nemzetközileg is elismert zoológus és biológus is részt vesz.

Zsák Ferenc Tibor elmondta, hogy a tarvágások előtt körülbelül tízezer példány volt megtalálható a sajóládi erdő jelölő fajának számító díszes tarkalepkéből, de az erdőt évek óta kutató lepkeszakértők az idén már egyetlen kifejlett egyedet sem találtak.

Forrás: Magyar Hírlap