Nemrég ismét megtörtént, amit oly sokfelől hallunk: vadász lőtte le egy kutyatulajdonos kedvenceit. A történet azonban ezúttal a szokásosnál kacifántosabban végződött.

Egy kétéves tibeti masztiff kan és egy airedale terrier nagyszerű helyet talált a gazdijuk családjában, a két nagy testű, de barátságos kutya a gyerekeknek is kedvence volt.

A végzetes napon nagyot sétáltak gazdijukkal, de úgy látszik, még kedvük támadt folytatni, mert valahogyan kiszabadultak a kennelből, és eliramodtak.

A gazdi keresni kezdte kutyáit, kérdezősködött is, akitől csak tudott - találkozott a helyi vadásszal is, aki azt állította, nem látta az állatokat. A tulajdonos nem adta fel, és tovább nyomozott, erőfeszítései pedig sikerrel jártak: jelentkezett egy szemtanú, aki elmondta, hogy az a vadász lőtte ki az ebeket, aki az eltűnésük napján simán letagadta, hogy bármit tudna róluk...

A gazdi ezek után azonnal megkereste a vadászt, és ezúttal egyértelműen kiderült, hogy ő lőtte le a kutyáimat. A felelősséget azonban a megölt kutyákra próbálta kenni. Azt állította, hogy a vadászterületen vadakat űztek, ezért joga volt fegyvert használni.

A gazdi megnézte azt a helyet is, ahol a kutyái vértócsái még kivehetők voltak... Ami feltűnt neki, hogy semmilyen vadnyomok nem voltak a közelben, vagyis az a magyarázkodás is hiteltelen volt, hogy a kutyák a kilövéskor erdei állatokat űztek volna.

A szemtanú elmondta, hogy a vadász és társa az ő háza közelében adta le a lövéseket, ő pedig kiszaladt, így mindent látott. A közeli szántóföldön egy kutya agonizált a hóban, aztán odavonszolták a teherautóhoz és feldobták a platóra az akkor már élettelen társa mellé. Volt már ott egy macskatetem is. A tanú ismerte a vadászokat, és számon kérte őket, mit csinálnak. A kirobbant vitában a vadászoknak állt feljebb, azzal is fenyegették, hogy beviszik a rendőrségre. Ő állt volna elébe, erre visszakoztak.

A hasonló esetekben sosem derül fény arra, mi is történt valójában, és a vadásztársaság saját belátása szerint "rendezi" körein belül az ügyet. Ezúttal azonban jelentkezett egy szemtanú, és emiatt gyorsan megdőlt a vadász magyarázkodása. Amúgy a puszta logika sem igazán támasztja alá a vadász állításait: nehezen elképzelhető például, hogy egy nyolcvankilós kutya alkatánál fogva képes-e őzek után futni. Gyanús, hogy patanyomok sincsenek a helyszínen, és jogos a kérdés, hogy pontosan betartotta-e a vadász a kilövésnek a vadászati törvényben rögzített feltételeit.

A megindított perben dr. Czerny Róbert állatvédelmi jogász képviseli a kutyák tulajdonosát. A jogász a sajtónak elmondta, hogy ezúttal még az állatvédelmi törvény citálására sincs szükség, mert a vadász a saját szakmájának kereteit szabályozó vadászati törvénnyel ment szembe. A törvény teljesen világos: szigorú feltételeknek kell teljesülniük, hogy magántulajdont képező, egyébként nem vadászható fajokat, így például kutyát, macskát ki lehessen lőni. A vadász akkor foghatja vagy ejtheti el jogszerűen az elkóborolt kutyát, ha az vadászterületen tartózkodik, ha a vadállományt kell megvédeni, ha az vadat űz, ha a vad sérelme másként nem hárítható el, ha tulajdonosának felderítésére nincs közvetlen lehetőség.

A bíróságon a vadász ellen indított kártérítési pert a kutyatulajdonos részben megnyerte: kártérítési igénye felét ítélték meg neki, egyúttal őt is elmarasztalták azért, hogy nem tett meg mindent állatai biztonságos őrzése érdekében, nem akadályozta meg maradéktalanul a kiszökésüket.

Ezúttal tehát bíróság előtt sikerült bizonyítani azt, amit sokan sejtünk: az erdőkbe, mezőkre elkószáló kutyáknak nem kell vadat űzniük ahhoz, hogy komoly veszélybe kerüljenek...

Forrás: Állatportál