A téma aktualitását az adta, hogy januárban soha nem látott mértékű ragadozómadár-pusztítást tapasztaltak a szakemberek országszerte. Egyre inkább elharapódzik az orvhorgászat, az orvvadászat és védett állatfajaink üldözése, irtása, a rapsickodás. A fórumon megjelent szakemberek sokasága bizonyította, hogy valóban égető problémáról van szó.

2005 januárjától alapvető változás történt a környezetvédelmi hatósági munkában. Létrejöttek a zöldhatóságok, amelyek megörökölték a természetvédelmi szakhatósági és hatósági feladatokat a nemzeti parkok igazgatóságaitól. Csakhogy a felügyelőségeken nagyon kevés a szakember, a területi ellenőrzésekhez hiányoznak a megfelelő jogosítványok és a Természetvédelmi Őrszolgálattal sincs hivatalos együttműködés. A természetvédelmi őrök egymaguk nem képesek megakadályozni a rapsickodást, mely a védett területeken is mindennapi probléma. A "tilosban járók" többnyire többedmagukkal követik el a cselekményeiket, jól szervezettek, eredményesen fellépni ellenük csak átgondolt, alaposan kidolgozott koordinációval és minden érintett bevonásával lehetséges. A megyei halászati és vadászati felügyelőségek és a nemzeti parkok igazgatóságai és a zöldhatóságok által létrehozott ellenőrző hálózatokra lenne szükség, amelyek számíthatnának a rendvédelmi szervek, az önkormányzati szövetségek, a civil és a szakmai szervezetek segítségére.

Csakhogy ez, mint a fórumon is kiderült: álom csupán. A megyei halászati és vadászati felügyelőségek, a nemzeti parkok igazgatóságai és a zöldhatóságok külön-külön működnek, és finoman szólva nem mindig az együttműködés szándéka vezérli őket. Az államigazgatási egységek vélt vagy valós sérelmeik miatt inkább konkurálnak egymással (pl. azért mert a természetvédelmi hatóságnak egészen más elképzelése van a vadászati és horgászati szabályozásról, mint az agrárhivataloknak). De a civileket sem igen szeretik bevonni, mert "zavarják" a hatósági munkát (miért?). Ráadásul még a civil és a szakmai szervezetek sem igen kedvelik egymást. A kör bezárult: látjuk és értjük a problémát, sajnálkozunk, szájalunk, majd hátat fordítunk egymásnak.

Pedig rendkívül komoly károkról van szó. 2007-ben a kereskedelmi és fogási adatok összevetése alapján 24000 tonna halhús került a tógazdaságoktól, a halászati szövetkezetektől a piacra. A halászati szakemberek becslése szerint ennek a mennyiségnek a 40 százalékára (!) tehető, amit a rapsicok fogtak ki és értékesítettek a vendéglátóhelyeken, a piacokon és az áruházláncoknál. Egy kiló halhúst 500-600 forintért vásárol fel a feketepiac. A rapsicok éves bevétele tehát több milliárd forint.

2006-ban legálisan 260000 nagyvadat lőttek a vadászok. E mennyiség 6-8 százalékát pedig orvvadászok ejtették el, nagyon komoly kárt okozva a nagyvadállományban. (A vadhús kilóját 800-1000 forintért vásárolja fel a feketepiac.) És hogy mennyi védett állatot ejtettek el a rapsicok az elmúlt évben? Pontos számot nem tudni, de a tapasztalatok alapján érezhetően többet pusztítanak belőlük is. Főleg a ragadozó madarakat üldözik.

A rapsicok nem elhanyagolható része szervezett hálózattal rendelkezik. Azt használják ki, hogy kevés a vadőr, a halőr és a természetvédelmi őr, akiket, mivel külön-külön végzik a munkájukat, nem nehéz kijátszani. Az is világos, hogy a rapsicok megfelelő felvevő- és értékesítő piaccal rendelkeznek, hiszen nagyon komoly nyereséget hozó üzletről van szó. És hát bizony gyanítható, hogy a rapsicok a különböző szakhatóságok, hatóságok, szakmai és civil szervezetek egyes embereivel is "gyümölcsöző" kapcsolatokat tartanak fenn, így sokaknak nem is érdekük, hogy erősödjék a hazai hal- és vadvédelem.

A bíróságok hozzáállása sem megnyugtató, hiszen a bírósági szakaszig jutó ügyeket többnyire csupán szabálysértésnek tekintik a bírák, és nem büntettnek komolyan. Egymilliós nagyságrendű kárt okozó rapsic megúszhatja pár tízezer forintos pénzbírsággal. Felvetődött, hogy a büntető törvénykönyv vonatkozó cikkelyeit meg kellene változtatni úgy, hogy az illegális tevékenységen kapott személyektől el lehessen kobozni a náluk talált eszközöket (halász- és horgászfelszerelést, mobiltelefont, gépkocsit stb.). Most, bármilyen érthetetlen is, ezeket a vadőr, a halőr, a természetvédelmi őr nem kobozhatja el!

Komoly kihívást jelent az úgynevezett belső-orvhorgászat és -orvvadászat is, amikor horgászegyesületek és vadásztársaságok tagjai élnek vissza a lehetőségeikkel. Ez ellen is nehéz fellépni, hiszen a renitensek többnyire rangos gazdasági és politikai kapcsolatokkal rendelkeznek, és ez elég ahhoz, hogy egyenlőbbek lehessenek az egyenlők között.

A fórumon mégis történt egy kis előrehaladás. Megfogalmazódott ugyanis annak az igénye, hogy időszerű lenne az érintett hatóságok és szervezetek bevonásával létrehozni azokat az "akciócsoportokat", amelyek kizárólag a hal- és a vadvédelemmel foglalkoznának védett és nem védett területeken egyaránt. Ezt a Franciaországban sikeresen működő minta alapján lehetne kialakítani: 30-50 ezer hektáronként van egy felügyelő, megfelelő jogosítványokkal, és az ő munkáját segíti egy tízfős "kommandó". Megfogalmazódott hát az igény (ha úgy tetszik: alulról jövő civil kezdeményezésként), papírra is vettetett, és az illetékesek bizonyára megkapták és elolvasták. Várjuk a választ.

Kérdés: mit tehet az ügyben a politika. Sokat. Hiszen, ha minden igaz, az Országgyűlés még ebben az évben a napirendjére tűzi a halászati, vadászati és természetvédelmi törvényeket, mivel egyébként is aktuális az újratárgyalásuk. Itt a kiváló alkalom, most kell megfogalmazni azokat a javaslatokat, amelyek valóban hatékonyan szolgálhatják a hazai élővilág védelmét. Félő azonban, hogy ez nem történik meg, marad a széthúzás. Sok a sértett ember, a sértett hatóság, a józan belátás helyett az érzelmek diktálnak. Pedig a politikusokat talán még sikerülhetne is - pártállástól függetlenül - az ügy mellé állítani. Ezt nem kis teljesítmény napjaink ideges politikai közéletében elérni. De amíg mindenki csak a maga igazát szajkózza, megkerülve a másikat, lejáratva az ellenlábast, addig a politikusok sem fognak bennünket komolyan venni. A rapsicok meg kényük-kedvük szerint pusztíthatnak tovább.

Forrás: Népszabadság