Kittenberger emlékkiállítás. Ki a vadász?! - címmel emlékkiállítás nyílt az Ipoly Erdő Zrt. Nagymarosi Erdészetének kiállítótermében Kittenberger Kálmán halála 50. évfordulójának alkalmából. Nagymaros város neve szinte összeforrt a Kittenberger Napokkal. Az idei év különös hangsúlyt kap, hiszen 50 évvel ezelőtt távozott közülünk a nagy természettudós, afrika kutató. Régóta szeretné mindenki, hogy Kittenberger Kálmán hagyatéka a nagyközönség számára is látható, látogatható legyen.

De a kiállítás létrehozásának egyik legnagyobb akadálya a megfelelő helyszín volt - az anyagi akadályokon kívül - ugyanis a Sylvia-lak (Kittenberger Kálmán lakhelye) a leszármazottak által ma is lakott. Az Ipoly Erdő Zrt Nagymarosi Erdészeti épületének felújításakor már szóba került, hogy talán ez lehet az a hely, ahol életre kelhet Kálmán bácsi életműve, ránk maradt hagyatékán keresztül. Az örökösök megkeresése után két hónap alatt valósággá válhatott a régen dédelgetett álom. Így vált a 2008-as Kittenberger Napoknak az emlékkiállítás megnyitása egyik igazi fénypontjává június 7-én.
A város főterén Petrovics László kezdte az emlékezést, amit Bánffy György - mindenki Gyuri bácsija - ünnepi beszéde követett. A fő téren álló Kittenberger szobor koszorúzása után a népes társaság átvonult az erdészet udvarára a Vadászkamara kürt együttes hívó kürtjelére. A megjelenteket Gáncs Viktor erdészetvezető köszöntötte, aki elmondta milyen nagy öröm, hogy az erdészet adhat otthont a régóta dédelgetett vágynak, az emlékkiállításnak. Az igen gazdag, ugyanakkor hánytatott, de mindig hű életút méltatása Dr. Prof. Faragó Sándor rektor úrra várt, aki szemléletesen vetítette elénk a vadászíró életének fontosabb állomásait, sőt a számunkra ma is szóló üzenetét. Azok az elvek, amelyet emberként, nemcsak a vadászetikában következetesen megtartott, alázata, pontossága a természet tudományos vizsgálata során, s emellett mély hazaszeretete igazi példát állít elénk. Kittenberger Kálmán könyveiről megjegyezte, annak ellenére, hogy mindig más-más cím alatt, rendszerint nem az eredeti, teljes szövegváltozattal adják ki őket, azért szerepelhetnek ma is a sikerlistán, mert az afrikai állatvilág ősi állapotáról sikeres tudósítást adnak, izgalmassá teszik a természetnek kiszolgáltatott ember kalandjai és áthatja őket a természet szeretete.

Az előadás kitért a Nimród sikerére, szakmaiságának elemzésére. Kittenberger Kálmán 1920 szeptemberében vette át az újságot, s néhány év alatt a legszélesebb szakmai alapokra helyezte, beemelve a lapba a sporthorgászatot, a solymászatot, vadászati jogot, a lőtechnikát, megsokszorozva ezzel a tudományos igényű írások számát. Irodalmi tallózások is megjelentek benne. Kittenberger Kálmán, aki 1932-ben megszerezte a lap tulajdonjogát, keveset és kizárólag afrikai témájú írásokat publikált saját lapjában, de körülvette magát olyan kiváló írókkal, mint Fekete István, Csató Kálmán, Bársony István, Wass Albert, akik rendszeresen publikáltak a lapban. Néhányan közülük a Nimródban kezdték írói pályájukat. Professzor úr dokumentumokat mutatott be annak alátámasztására, hogy Kittenberger Kálmán nem csak nagy tudós, de nagy magyar is volt. 1944 augusztusából való az a nyilatkozat, amelyben a kutató az ellen tiltakozik, hogy német származására hivatkozva a német hadseregbe sorozzák be tanoncszolgálatra. "Anyai ágon tősgyökeres magyar vagyok és mindenkor magyarnak vallom magam. Mint magyar állampolgár, a Magyar Királyi Honvédség tagja vagyok és továbbra is ott akarok szolgálni"- áll a nyilatkozatban. Professzor úr összegzésképpen Fekete István szavait idézte, aki így írt az Afrika-kutatóról: "Szerényebb, tisztább szívű és egyenesebb embert nem ismertem. (...)Egyetlen szó nélkül áldozta egész életét a magyar, s az emberi kultúrának. Igaz tudós, magyar ember volt, élete és életműve maga a példa, kövessük azt."
Csak remélhetjük, hogy sokaknak szolgálhat majd okulásul a kiállítás is. A Bánffy György színművész által elmondott Szózat  megragadta a jelenlevő ünneplők amúgy is felfokozott érzelmeit, hogy nagy várakozással léphessük át együtt a kiállítás bejáratát. A nemzeti színű szalagot - mintegy hivatalos megnyitóként - Faragó Sándor rektor úr és Pintér István a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium osztályvezetője vágta át, s a tömeg ezután birtokba vette a piciny termet, annak megannyi érdekességével. Belépve ugyanis hallani lehet 1956-os rádió felvételből Kittenberger Kálmán hangját. A tárlat maga végigvezet bennünket
Nagymarostól a Kilimandzsárón át vissza Nagymarosig. Láthatjuk az íróasztalát korabeli levelezésekkel, az elefántláb papírkosárral, botjával, és a szintén elefántlábból készült italtartót, benne az eredeti recept alapján készült diópálinkával, amivel a Nimród szerkesztőségében itta meg a pertut az általa megbecsültekkel, például Fekete Istvánnal is. Hatalmas utazó koffere, borotválkozó készlete, eredeti afrikai törzsi tárgyak, néhány trófea vezet végig a gyűjtő, zoológus életén.
Nos hát, ki a vadász? Kálmán bácsi minden porcikájában az is volt. Nem csoda hát, hogy mindenki számára rejt egy-két megkapó apróságot a kiállítás, ami elgondolkodtat, s ha megállva időt szánunk megismerésére, biztosan kedvet kapunk Kittenberger könyveinek olvasására is.

Forrás: ELO