A szokásos mértéket meghaladó dévérkeszeg pusztulást észleltek az idén tavasszal a Balatonban. Ennek okát vizsgálta MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézetének Halkórtani Témacsoportja. A Balatonban a tavaszi hónapokban gyakran figyelhetők meg a tógazdaságokból jól ismert, a Lernaea nemzetségbe tartozó parazitikus életmódot folytató copepoda-rákok a dévérkeszegek testfelületén, a pikkelyekhez rögzülve. Ezek a Tracheliastes maculatus nőstényei. Az áttetsző testű rákok nehezen észrevehetők, de a megtapadás helyén kialakuló apró, vagy nagyobb fekélyek vörös színükkel felhívják magukra a figyelmet. Az élősködő nevét is a kártétele következtében test-szerte kialakuló foltokról kapta.

A Balatonban a dévérkeszeg ívásával egyidejűleg, május végén - június elején ez a bántalom menetrend-szerűen megjelenik, azonban a kártétel mértéke az egyes években nem egyforma. Idén valószínűleg a szokásosnál magasabb tavaszi vízhőmérséklet, valamint egy feltételezett gradáció hatására a tracheliastes-fertőzöttség is korábban, és a megszokottnál intenzívebben jelentkezett.

Szokatlan, hogy a korábbi évektől eltérően most nem csak a több éves dévér-korosztályokon, hanem a fiatalabb, második-harmadik éves egyedeken is intenzív Tracheliastes maculatus-fertőzöttséget detektáltak a szakemberek. A fertőzött 12-14 cm-es méretű dévéreken a parazita kártétele következtében gyulladásos gócok és körülöttük kisebb-nagyobb területre kiterjedő pikkely-hiányos területek, valamint a pikkelyek eróziója volt megfigyelhető.

Az MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézetének munkatársai szerint az idén késő tavasszal a Balatonban jelentkezett, a korábbi évekhez képest nagyobb mértékű, és fiatal dévér-korosztályokat is érintő elhullások elsődleges kiváltó oka a Tracheliastes maculatus fertőzöttség. A pikkelyek közvetlen károsodása mellett jelentős tényező az a bakteriális fertőzöttség, amely a roncsolt szövetekben alakul ki. Idősebb halakban ez jobbára lokális, és csak a rögzülés helyének környékére terjed ki, fiatal halakban azonban a test nagyobb területére kiterjedő erózió jelentkezik. A vérzéses területekről-, a pikkelytasakokban felgyűlt savóból- és a veséből az MGSZH-ÁDI szakembereinek átadott anyag véres-agarra való kioltása után az Aeromonas hydrophila nevű fakultatív pathogén baktérium telepei fejlődtek ki.

Valószínűsíthető, hogy az elhullásokban szerepet játszhat a dévérek korábbi évekhez képest gyengébb kondíciója is. A nemzetközi szakirodalomban is utalások találhatók mind a Tracheliastes maculatus, mind pedig a folyóvizi halakon (paduc, domolykó) élősködő Tracheliastes polycolpus okozta hal-elhullásokról.

Forrás: MTA