Április közepe óta lesik az őzbakokat a nimródok. Bár a bakvadászati idény még jócskán tart, ezekben a napokban csendesebbek az erdők. Az üzekedési időben, nyár derekán ismét megtelnek a vadászházak. Gemencben és Bács-Kiskunban eddig is remek bakokat hoztak terítékre a zömmel külföldi vendégek. Számos, négyszáz grammnál súlyosabb trófea ékesíti a sikeres vadászok
portáját. De például Karapancsán 518, míg Dunafalván 602 grammos aganccsal bíró bak esett. Ezekben a napokban viszont a gidák is veszélyben vannak. Nem a vadászok, hanem jó szándékú természetbarátok fenyegetik őket. Sokan vesznek magukhoz elárvultnak hitt őzgidákat, pedig sokszor csak pár percre hagyja az anyjuk magukra őket. A suta, amikor gidáját veszélyben érzi, lefekteti a földre. Az pedig addig nem áll fel, amíg nem biztatja arra az anyja.
Tehát a magas fűben vagy a bokrok alatt meghúzódó őzgidákat jobb békén hagyni. Simogatni sem szabad, mert ha az anyjuk megérzi rajtuk az emberek szagát, akkor valóban magukra hagyja őket.

Forrás: Petőfi Népe