Amikoris országszerte engedélyezték a fácánok kilövését. Nimród kései utódai év végéig hódolhatnak ezen szenvedélyüknek. Közben pedig csaknem egy hónapon át – december 6-tól január 2-ig még mezei nyúlra is vadászhatnak.
– De akad-e elegendő becserkészésre alkalmas apróvad? – először ezt a kérdést tettük fel Popovics Sándornak, a Beregszászi Járási Vadásztársaság elnökségi tagjának.
– Úgy tűnik, hogy a nyári rekkenő hőség és a vele járó aszály nem kedvez a fácán szaporodásának. Beregvidék egy részén legalábbis ezek az első tapasztalatok. A valós helyzetet akkor láthatjuk majd tisztán, ha befejeződik a kukorica levágása. Ám ez beletelik még néhány hétbe, hisz csupán a Szernye-mocsárban közel háromezer hektárt foglal el ez a fontos takarmánynövény. Örömteli, hogy néhány év eltelte után ismét látni népesebb fogolycsapatokat, ugyanis már attól tartottunk, hogy az ízletesen elkészíthető szárnyas vidékünkről teljesen kipusztult.
– Ahová csak nézünk, a határ tele van olya évek óta nem művelt hatalmas táblákkal, ahol már ember nagyságúra nőtt a sűrű gaz. Gondolom mindez kiváló hely a vadon élő állatok számára.
– Magyarországi barátaink már korábban figyelmeztettek rá, hogy az elvadult táj nem teljesen ideális élőhely apróvadjaink számára. Természetesen az sem jó, ha mindenütt hatalmas gabonaföldek húzódnak, s ezeket csak vékony vízelvezető árkok határolják el egymástól. A legjobb az, ha a növényi kultúrák sokasága foglalja el a szántóterületeket, s a parcellák végében megtaláljuk a vadóvó erősávokat, cserjéseket, kisebb ligeteket. És kérdezzük meg az itteni öregeket, amikor a beregvidéki domboldalak nagy részén szőlő termett, akkor mennyi nyúl, fogoly, fácán élt arrafelé?! Tehát a kultúrtáj nem feltétlenül ellensége az apróvadnak.
– Annak viszont van jónéhány valós ellensége.
– Közülük is elsőként a rókát szoktuk emlegetni. Teljes joggal, hisz óriási pusztítást végez a szárnyasok között. Éppen ezért Vukot és társait a vadászidény elejétől kezdve annak a végéig kíméletlenül gyérítjük. Így is maradnak bőségesen. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a vadászok hozzáállása az elmúlt évtizedben ezen a téren is jelentősen megváltozott. Korábban a rókaprém – gondoljunk csak az ezekből készült bundákra, gallérokra, sapkákra – igencsak kurens árucikknek számított. Akkor a rókavadászat nem csupán izgalmat, nagyszerű élményt jelentett, hanem értékes trófeával is együtt járt. Ez utóbbi már a múlté. A rókaprém nem kell senkinek, viszont a lelőtt állatot a vadász köteles beszállítani az állat-egészségügyi laboratóriumba, hogy ott megvizsgálják, nem volt-e veszett. Szóval ez plusz teher, amit egyesek nem szívesen vállalnak.
Amiről viszont kevesebb szó esik mostanság: Beregvidéken, de úgy tudom a kollégáktól, hogy egész Kárpátalja-szerte elszaporodott a borz és a vadmacska. Valószínűleg részben ezzel is magyarázható, hogy több helyen meggyérült a fácánállomány. Tudni kell, hogy a borz például mindenevő. Nem válogat, megeszi a fácántojásokat csakúgy, mint a gyámoltalan csibéket, nyúlfiókákat. Ráadásul éjszaka indul portyára, így munkája nagyon hatékony.
A vadmacska – valószínűleg ezt most nem kell részleteznem – prédájául igen sok vad esik. A gond az, hogy mindkettő védett állat. Pedig jó volna, ha legalább bizonyos területekre korlátozva ezt a védettséget ideiglenesen felfüggesztenék az illetékes hatóságok. De ahogy az országos helyzetet ismerem, míg idáig eljutunk, ez egy hosszú menetelés lesz.
Végezetül hadd mondjam el: az első határbejárások azt bizonyítják, hogy idén nyúlból, őzből és vaddisznóból is elfogadható mennyiségű a szaporulat.
Forrás: Kárpátinfo.net