Tart a fácánvadászat, elszaporodott a borz és a vadmacska Kárpátalján. Augusztus másodikán a vadkacsákra való vadászat nyitónapján ugyan hivatalosan már megkezdődött az idei vadászati idény, ám mivel nálunk mostanság kevés vízi szárnyas költ, így igazából az évkezdet október elejére tevődött át.
Amikoris országszerte engedélyezték a fácánok kilövését. Nimród kései utódai év végéig hódolhatnak ezen szenvedélyüknek. Közben pedig csaknem egy hónapon át – december 6-tól január 2-ig még mezei nyúlra is vadászhatnak.

– De akad-e elegendő becserkészésre alkalmas apróvad? – először ezt a kérdést tettük fel Popovics Sándornak, a Beregszászi Járási Vadásztársaság elnökségi tagjának.

– Úgy tűnik, hogy a nyári rekkenő hőség és a vele járó aszály nem kedvez a fácán szaporodásának. Beregvidék egy részén legalábbis ezek az első tapasztalatok. A valós helyzetet akkor láthatjuk majd tisztán, ha befejeződik a kukorica levágása. Ám ez beletelik még néhány hétbe, hisz csupán a Szernye-mocsárban közel háromezer hektárt foglal el ez a fontos takarmánynövény. Örömteli, hogy néhány év eltelte után ismét látni népesebb fogolycsapatokat, ugyanis már attól tartottunk, hogy az ízletesen elkészíthető szárnyas vidékünkről teljesen kipusztult.

– Ahová csak nézünk, a határ tele van olya évek óta nem művelt hatalmas táblákkal, ahol már ember nagyságúra nőtt a sűrű gaz. Gondolom mindez kiváló hely a vadon élő állatok számára.

– Magyarországi barátaink már korábban figyelmeztettek rá, hogy az elvadult táj nem teljesen ideális élőhely apróvadjaink számára. Természetesen az sem jó, ha mindenütt hatalmas gabonaföldek húzódnak, s ezeket csak vékony vízelvezető árkok határolják el egymástól. A legjobb az, ha a növényi kultúrák sokasága foglalja el a szántóterületeket, s a parcellák végében megtaláljuk a vadóvó erősávokat, cserjéseket, kisebb ligeteket. És kérdezzük meg az itteni öregeket, amikor a beregvidéki domboldalak nagy részén szőlő termett, akkor mennyi nyúl, fogoly, fácán élt arrafelé?! Tehát a kultúrtáj nem feltétlenül ellensége az apróvadnak.

– Annak viszont van jónéhány valós ellensége.

– Közülük is elsőként a rókát szoktuk emlegetni. Teljes joggal, hisz óriási pusztítást végez a szárnyasok között. Éppen ezért Vukot és társait a vadászidény elejétől kezdve annak a végéig kíméletlenül gyérítjük. Így is maradnak bőségesen. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a vadászok hozzáállása az elmúlt évtizedben ezen a téren is jelentősen megváltozott. Korábban a rókaprém – gondoljunk csak az ezekből készült bundákra, gallérokra, sapkákra – igencsak kurens árucikknek számított. Akkor a rókavadászat nem csupán izgalmat, nagyszerű élményt jelentett, hanem értékes trófeával is együtt járt. Ez utóbbi már a múlté. A rókaprém nem kell senkinek, viszont a lelőtt állatot a vadász köteles beszállítani az állat-egészségügyi laboratóriumba, hogy ott megvizsgálják, nem volt-e veszett. Szóval ez plusz teher, amit egyesek nem szívesen vállalnak.

Amiről viszont kevesebb szó esik mostanság: Beregvidéken, de úgy tudom a kollégáktól, hogy egész Kárpátalja-szerte elszaporodott a borz és a vadmacska. Valószínűleg részben ezzel is magyarázható, hogy több helyen meggyérült a fácánállomány. Tudni kell, hogy a borz például mindenevő. Nem válogat, megeszi a fácántojásokat csakúgy, mint a gyámoltalan csibéket, nyúlfiókákat. Ráadásul éjszaka indul portyára, így munkája nagyon hatékony.

A vadmacska – valószínűleg ezt most nem kell részleteznem – prédájául igen sok vad esik. A gond az, hogy mindkettő védett állat. Pedig jó volna, ha legalább bizonyos területekre korlátozva ezt a védettséget ideiglenesen felfüggesztenék az illetékes hatóságok. De ahogy az országos helyzetet ismerem, míg idáig eljutunk, ez egy hosszú menetelés lesz.

Végezetül hadd mondjam el: az első határbejárások azt bizonyítják, hogy idén nyúlból, őzből és vaddisznóból is elfogadható mennyiségű a szaporulat.

Forrás: Kárpátinfo.net