Előbb fotósként, később vadászpuskával a kezében vett részt a vadlesen Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács leköszönő elnöke. Az erdővidéki állatorvos közel húsz éve a politikai pályát választotta, de természetjáró, természetszerető emberként is ismerik a háromszékiek. Zöld, nyitott harmincvalahány esztendős IMZ terepjáróval, vadászcsizmában és kalapban gyakran feltűnik a falvakban, eldugott tanyákon, fotózik, horgászik, vadászik.

Azt mondja, hogy a politikán és a szigorúan vett feladatkörén túl rengeteg olyan dolog van, amitől jól érzi magát. A legkorábbi szerelem a horgászat, amit még kisgyerekként édesapjával kezdett el, de ugyanúgy imádja a reneszánsz és a barokk muzsikát, a konyhaművészetet és a vadászatot. A természetjárás adta az ötletet a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának a megszervezésére: „egy kalandozás során kikeveredtem a maksai Pince-tetőre, és elállt a lélegzetem. Be lehet látni egész Háromszéket a maga gyönyörűségében. Újra beleszerettem a tájba, és ott jutott eszembe, hogy újra birtokba kellene vennünk.”

Zenit fényképezőgép, a fotópuska
A megkezdett Borvizek útja projekt is a kialakuló gyógy- és vadászturizmust hivatott fellendíteni. Demeter János úgy meséli, sokat olvasó gyermekként a Fekete István-könyvek meghatározóak voltak az életében, hiszen ezekből az írásokból kívánta meg a vidéken élő horgászgató-vadászgató életformát, és azért is lett állatorvos, hogy ezt megvalósíthassa. Amikor állatorvosként hazakerült Barótra, akkor édesanyja lepte meg egy nehezen megszerzett 300-as teleobjektíves Zenit fényképezőgéppel, amit úgy is hívtak, hogy fotópuska, mert lövéshez hasonlító mozdulattal lehetett vele fényképezni. Így először nem mint vadász, hanem mint fotós vett részt a szarvasbőgéseken – itt nem is a lövöldözés volt a fontos, hanem az állatok becserkészése, és egy-egy jól sikerült fénykép. Az erdőben mások a törvények, meg kell tanulni közlekedni ebben a közegben, ha valaki el akarja lopni a titkait.

Erdőjárás, hajtás, vadetetés
„A 90-es években Bukarestben újra a horgászat került előtérbe, a politikus kollégák néha szóvá is tették, hogy túl gyakran járok a Duna-deltába, de az ottani madárvilág látványa egyik legnagyobb élményem” – folytatja emlékei felelevenítését Demeter János. 2000-ben már a Kovászna megyei közgyűlés élén volt, amikor a mindenki által Kiss Öcsiként ismert zágoni polgármester eldünnyögte a bajusza alatt, hogy nemsokára vadászati vizsga lesz, és erre fel kellene készülni erdőjárással, hajtással, vadetetéssel. Azután már nem volt megállás: az első, használt sörétes fegyver után már a lapátcsövű sem volt elég jó, hanem bogcsövű kellett. Még abban az évben megtörtént az avatás a magyarországi Békés megyében, egy fácánvadászaton. A nagy gazos ugarban bújtak meg a fácánok, és jól betanított vizslák riasztották fel a madarakat. A kezdő Demeter János mellé a környék legjobb puskását állították, aki villámgyorsan le is szedte az első, hirtelen felröppenő madarat, majd már újra vállán a fegyverével, ártatlan arccal gratulált „az elnöknek” a kitűnő lövéshez. A cselszövés hátterében a tervezett avatási ceremónia állt, amikor 29 vadász sújtott rá pálcájával az „első vadját” elejtő kezdő ülepére.

A vadászok különleges emberek
Demeter azt mondja, ő nem trófeahajhász. Persze van neki néhány, de egyes állatokat nem kíván soha puskavégre kapni, például a medvét csak fotózni szereti. A hajtóvadászatot sem kedveli túlságosan, a lesvadászat a nagy kedvence, amikor leülhet az erdő szélén. Ha szerencséje van, elejti a kiszemelt vadat, ha nem, az se baj, mert mindig gyönyörű a naplemente, érdekes madarak repülnek körülötte, odatéved az őzsuta a gidájával. Háromszéken a vadászat mindig óriási élmény, mert olyan a táj. A végzetes vonzódás mégis a vadászok társadalma iránt alakult ki: hiszen egészen más típusú kapcsolatok alakulnak ki az emberek között a vadászaton, mint otthon a hétköznapokban. A vadászok különleges emberek, amikor összeáll a csoport, kihúzzák a sorszámot, hogy ki melyik helyet foglalja el a vadászatban. Attól kezdve nincsenek funkciók, elöljárók, főnökök, csak vadászok, jó barátok, akik szeretik a természetet. Ilyenkor körbejár a pálinkásüveg, a szárazkolbász előkerül két hajtás között. „Sok mindent köszönhetek a vadászatnak és a vadászoknak” – állapítja meg Demeter. A politikában virágzik a konjunktúrabarátság, ha az emberek már nincsenek megfelelő pozícióban, már nem annyira érdekesek barátkozás szempontjából. A vadászvilágban mindegy, hogy valakinek a legmodernebb vadászcsizmája, vagy a nagyapjától örökölt bakancsa van. A csapatban mindenki egyforma, és ez nagyszerű élmény. „A vadászaton mindig béke van” – mondja Demeter János.

Forrás: Erdély Ma