Köztudott, hogy költő madaraink jó része a zord téli időjárás elől melegebb éghajlatú tájakra vonul el, így van ez a Körös-Maros Nemzeti Park területén élő madarakkal is.
Vannak azonban állandó madaraink és északabbról is érkeznek hozzánk madárvendégek a téli időszakban. Más változások is bekövetkeztek az utóbbi évtizedekben. Néhány madárfaj „városlakó” lett, egyes költöző fajok egyedei pedig az utóbbi évek enyhébb teleit itthon, a Kárpát-medencében próbálják meg átvészelni. Úgy tűnik, mindkét esetben a fajok száma fokozatosan növekszik. Mindez még fontosabbá teszi, hogy odafigyeljünk téli madárvilágunkra, s ha tudunk, segítsünk nekik. A madáretetésnek régi hagyományai vannak Magyarországon, s ez a tevékenység legalább annyira fontos az emberi léleknek, mint tollas barátainknak. Sokan és sokat írtak már arról mit, s hogyan kell tenni, mire kell odafigyelni, de nem árt, ha felelevenítünk néhány dolgot.

Madarakat bármikor etethetünk, de igazán fontos és hatásos a táplálékban szűk, kedvezőtlen időjárású időszakokban, s ilyenek leginkább télen fordulnak elő.

Lehetőleg folyamatosan etessünk, mert a „hozzánk” szokott madarak bajba kerülhetnek, ha egyszer csak elfogy a felkínált táplálék és nem találnak helyette mást a környezetükben.

A madáretetés a gyerekek számára izgalmas, változatos és nem utolsó sorban oktató-nevelő értékű tevékenység. Ezért is vonjuk be őket minden mozzanatába, az etetőkészítéstől az eleségek kiválasztásán és elhelyezésén keresztül az etetőn sürgő-forgó madárvilág megfigyeléséig.

Hogyan, s mivel etessünk?

Sokféleképpen és sokfélét etethetünk. A legegyszerűbb megoldásoktól kezdve, amikor néhány marék magot szórunk kertünk egy nyugodt helyén vagy almákat szúrunk fel faágakra, egészen „komoly” lábonálló dúcetető kihelyezéséig, ahol is ”nagyüzemre” számíthatunk fagyos-havas időszakokban.

Sok fajta eleséggel kínálhatjuk madarainkat, de a legjobb téli madártáplálékot a sózatlan növényi magvak és állati zsiradékok valamint az alma jelentik. A könnyen beszerezhető magok közül a legtöbb tápanyag, a magas olajtartalmú napraforgóban, a „szotyiban” található. Egyáltalán nem baj, ha nem első osztályú, törött, ocsús magot vásárolunk, mert a mellett, hogy ez olcsóbb is, számos kistestű, gyengébb csőrű madárfajnak megkönnyíti a táplálkozását. Fenti okból érdemes a napraforgóhoz egyéb magvakat: gabonaféléket, kölest, muhart, cirok- és lenmagot, kukoricadarát, tört diót stb. keverni.

Sok energiát tartalmaznak az állati zsiradékok, a sózatlan szalonna, háj, fagyott zsír, faggyú, ipari tepertő, de a vaj, a sajt és a túró is. Utóbbiak közül azonban ugyancsak az alacsony sótartalmú, „natúr” típusok felhasználása javasolt.

A szalonnát és faggyút fákra, házunk vagy a kerti szaletli eresze alá is kiakasztathatjuk, de a sajttal együtt az etetőbe is berakhatjuk. Ügyeljünk rá, hogy „illetéktelen” nagyobb testű négylábúak ne férjenek hozzá. A kisemlősöktől (pockok, pelék, egerek) azonban ne sajnáljuk az élelmet. Hadd legyenek ők is részesei az etető asztalközösségének. A faggyúból és magvakból madárpogácsát és ún. cinkegolyót is gyúrhatunk, melyeket szinten kifüggeszthetjük kertünkben.

Ágakra, de megvágva a madáretetőbe is helyezhetünk almát és körtét. Az etetőket látogató tollas nép kedvelt tápláléka mindkettő. A rovarevők és a magevők egyaránt szívesen fogyasztják ezeket a gyümölcsöket. Természetben tett őszi sétáinkon kökényt, csipkebogyót nagy számban gyűjthetünk. Száraz, szellős helyen tartva, mindkettő jól aszalható, s kiegészítő táplálékként felhasználható a téli madáretetésben.

Adhatunk madarainknak az ételkészítéskor megpucolt zöldségfélék héjából, az ételmaradékok közül főtt rizsből és tésztából, leveszöldségből, főtt tojásból, de az apróra vágott nyers és főtt húst is elfogadják etetőnk látogatói. Ne tegyünk viszont etetőbe olyan élelmet, például kenyérmorzsát, mely ott megerjedhet, majd a madarak emésztőcsatornájába jutva, begyullasztva azt, pusztulásukat okozhatja.

Főként dúcetetőknél fordulhat elő, hogy látszólag feltöltött az etető, de átpergetve az etetőanyagot kiderül a madarak már jórészt feltörték, kipattintották a magvakat csak az ocsú maradt utánuk. Ilyenkor a megmaradt etetőanyag eltávolítása után kell újra feltölteni az etetőt.

Mivel segíthetjük még az etetőre járó madarak téli túlélését?

Az etetésre lehetőleg nyugodt, széltől védett helyett válasszunk, s jó, ha sokféle módon etetünk. Kifüggeszthetjük etetőnket vagy a táplálékot ágakra, épületek eresze alá, tehetjük ablakpárkányra. Készíthetünk fából komoly, dúcetetőt, de hulladékot, például pillepalackot is hasznosíthatunk e célra. Lehet az etetőnk kicsi és nagy, elhelyezhetjük ablakban, de helye van a talajfelszínen való etetésnek is. Ehhez kapcsolódó érdekesség, hogy a rigófélék főként az avart kaparászva, földet forgatva táplálkoznak. Ez a tulajdonságuk más fajok számára is előnyös lehet, mivel a behavazott földfelszínt az etetőhelyen „megtisztítják”, utat nyitva más fajok számára is a táplálékhoz.

Természetesen ügyeljünk arra, hogy a házi macskáknak ne adjunk könnyű lehetőséget zsákmányszerzésre. Ezért az etetőről lehetőleg jó rálátásuk legyen a madaraknak közvetlen környezetükre, hogy veszélyhelyzet esetén időben tudjanak menekülni. Ne feledjük viszont a természetben a ragadozóknak is táplálkozniuk kell. Ezért előfordulhat, hogy egy-egy karvaly rácsap az etetőre.

Fagyos időben a madarak vízhez jutása erősen korlátozott, ezért jól tesszük, ha etetőnk közelében madáritatót is létesítünk. Elsősorban nagy számban látogatott dúcetetőkhöz érdemes itatót kialakítani, ugyanis a madársokadalom az itató vizét folyamatosan „mozgatja”, ezzel hosszabb ideig megakadályozzák annak befagyását, de csőrükkel a hártyajeget újra meg újra meglékelve még órákon át juthatnak vízhez. Persze kisebb edényt akár ablakpárkányban is elhelyezhetünk. Természetesen, ha „végleg” befagy az itató, a jég eltávolításával, langyos víz betöltésével tehetjük újból használhatóvá. Itató lehet természetes „tavacska”, de ha erre nincs lehetőségünk bármilyen tálszerű edényt felhasználhatunk erre a célra. Legjobb a lágy műanyagból készült, mert ez erős fagyban sem törik el.

Madaraink téli túlélését azzal is segíthetjük, ha kertünkben odúkat telepítünk az etető közelébe. A legtöbb énekes madár téli időszakban is a hideg és a szél ellen védekezve fák üregeiben, épületek réseiben éjszakázik. Az odúkat nem szükséges két méternél magasabban elhelyeznünk a földfelszíntől. A hely kiválasztásánál érdemes figyelembe vennünk azt is, hogy odúnk tavasszal költésre is alkalmas legyen. A nem odúlakó madaraknak un. éjszakázó kasokat tehetünk ki. Az éjszakázó kas nem más, mint egy örökzöldek ágaiból, háncsból fonott kosárka, melynek alján egy nyílást hagyunk bejáratként. Sűrű örökzöldek ágai közt, bokrokban, eresz alatt helyezhetjük el.

Forrás: knmp