Még a legzöldfülűbb vasárnapi kocavadász is tudja, hogy február utolsó napjával véget ér a vadászat, és elkezdődik a tilalmi idő, amely az őzbakvadászat kezdetével ér véget. Addig pihen a puska.
A vadásznak azonban nem szabad ilyenkor sem a babérjain ülni, hiszen az utódok világra hozására készülő vadnak még több táplálékra és törődésre van szüksége, mint máskor. De hiába a törődés és a munka, ha az elemek közbeszólnak…

A mezőgazdasági és környezetvédelmi minisztérium rendeletben betiltotta a vadászatot azoknak az egyesületeknek a területén, ahol rendkívüli állapotot hirdettek a folyók áradása miatt, és elrendelte, hogy a vadgazdálkodással foglalkozó intézmények, egyesületek és szervezetek tegyenek meg minden tőlük telhetőt a vadállomány megóvása érdekében.

Melyik az a vadász, aki képes ilyen körülmények között hasas őzre vagy malacait vezető kocára vadászni? Persze, mindig is voltak telhetetlen, gátlástalan puskások, de ilyenkor még ők is belátják, ha jön a víz, akkor nem lőni, hanem menteni kell a vadat.

Külön misét érdemel, hogy a területtel megbízott vadgazdák mit csináltak, amikor a folyók még nem léptek ki medrükből. Ha ugyanis a mai világban valaki követi a vízállás alakulását – reméljük, hogy a vadgazdák között is vannak ilyenek –, akkor tudja, hogy hirtelen hóolvadás és sok eső várható az elkövetkező időszakban. Az árvizek ma már nem lephetik meg az embert.

Miért nem kötelezte a nagy vizek által veszélyeztetett területeken gazdálkodó egyesületeket, hogy a hullámtérről – vagy akár az ártér egészéről – biztonságos helyre zavarják a vadat? Mert meg lehetett volna tenni. És miért kell egyáltalán minisztériumi utasítás ahhoz, hogy valaki idejében megkezdje a mentést, és elkerülje a bajt?

Az utóbbi egy-másfél évtizedben rengeteg erdőt vágtak ki épp Szerbia központi részén. Ezek az erdők, amíg álltak, szivacsként magukba szívták az esőt. Most azonban a víz lezúdul a hegyekről, és bajt csinál. Embernek, állatnak egyaránt.

A vadászok kihajtották a vadat az ártérről. Ahol tudták. Ahol nem, ott most mentik. Csónakokkal, meg derékig a hideg vízben gázolva. De mentik, ahogy eddig is mentették, és ahogy ezután is menteni fogják. Akár szólnak nekik, akár nem. Mert ők vadászok, és tudják, mi a dolguk!

Forrás: Magyarszó