Az élet csodái fokozatosan vesztik fényüket, míg a haladó idő apránként veszi el tőlünk mindazt, ami az örömöket és ambíciókat táplálta. Kinek ne lett volna életében - a hivatásán kívül - megannyi kedvenc szórakozása, szenvedélye!   1991-ben leléptem a „szent deszkákról", és elfáradt szellemi energiám veszélyesen magányos lett volna, ha egy vadásztársaság nem vesz magához, és nem fogad be testvéri szeretettel, a Dunántúl egyik legszebb vadászterületén! Borbély Sándor elnök értesített, ha akarom, a Rába-Marcalközi Vt. tagja lehetek, mint ismert veszprémi színész. Persze ez nem volt olyan egyszerű, de nagy örömömre mégis sikerült.

Fiatal gyermekkorom óta jártam a Hanság erdőit szeretett édesapámmal, aki 60 évig vadászott a szülőfaluja mellett elterülő gyönyörű Hanságban! Már ott magamba szívtam az erdő romantikus csodáit és megannyi vadászat leírhatatlan élményét! Apámat elveszítettem, de egy mondása mottó maradt vadászszívemben: „Hajnalban bársonyosan kötnek a pókok"! Elérkezett hát az idő, amikor önálló vadász lehettem egy olyan társaságban, melynek tagsága, őszinte szimpátiával és természetes egyszerűséggel befogadott!

Azóta eltelt 17 év, és a csoda csodákra halmozódott emlékeimben, mert szeretett társaim között voltak olyan kiemelkedő tudású, remek vadászok, akik testvéri barátaim lettek! Iyen volt Borbély Sanyi elnököm, Radó Pista, a kiváló vadászmester, Fejas Dezső, a „vadak professzora", Háry Tibi, a nyugalmazott vadászpilóta, Kövi Tibi, a rutin mestere és még sokan mások! Az említett nevek örökké szívembe vésődtek. A bikalövés nagy élményét már egyszer leírtam. Most a Radó Pistivel történő közös vadászatokra szeretnék hálás szívvel visszagondolni, mely valóban két ember testvéri kapcsolata lett! Ő vitt engem a hatalmas dzsungel járhatatlan útjain a terepjáróval, amikor még a négykerék-meghajtású motor is „küzdött az életéért"! Pista tudása, fantasztikus látó- és hallókészsége - mely a legfontosabb a lesen - olyan biztonságot adott, hogy mint idős vadász tökéletes nyugalommal vártam a pillanatot, amikor csendben megérint és nekem már „cselekedni" kell! Az együtt töltött sok-sok óra, a halk suttogás, az eredménytelen várakozás és minden pillanat örökké megmarad emlékeimben, amíg élek. Szívemben pedig a hála és szeretet Sanyi, Pista és Dezső vadásztestvéreim iránt.
Még álmodom a cserkelés rezzenéseível, de távolodik a kép

Most, hogy egészségem már nem a régi, elérkezett a búcsúzás ideje. Még látom az erdőt a hajnali ködben, még álmodom a cserkelés rezzenéseivel, még velük vagyok, de távolodik a kép, és csak remélni tudom, hogy továbbra is velük maradok, ábrándjaimban. Köszönöm testvéreim, hogy veletek lehettem, köszönöm a millió emléket és segítést, köszönöm, hogy Szent Hubertusz közreműködésével befogadtatok és gazdagítottátok életem emlékeinek kincstárát! Lélekben örökké veletek leszek!

Jászai Laci, a búcsúzó vadász,
Rábatamási

Forrás: Napló