Egy pilisi vadász nemrég egy halott őzsutát talált a vadásztársaság területén, körülötte motorkerékpár-nyomokkal. Az egyébként vemhes állatot addig kergették a környéken szórakozó terepmotorosok, amíg a kimerültségtől és a stressztől el nem pusztult. A távolabbról idevetődő crossmotorosokkal a vadászok és a helyi gazdák már évek óta küzdenek, ugyanakkor lehet, hogy most éppen az ő hibájukból nem lehet elkapni a feltételezett tetteseket.
Alig ült el a kegyetlenül kivégzett jászapáti gólya miatti felháborodás, újabb vihart kavart a Facebookon egy halott őzsutáról szóló bejegyzés. Szabó Zoltán, a Pilisi Petőfi Vadásztársaság tagja posztolt egy fényképet a tetemről, amelyet a mellékelt szöveg szerint crossmotorosok hajszoltak halálba. A dolgot súlyosbítja, hogy az állat vemhes is volt, pár nap múlva egészséges őzgidáknak adott volna életet.
Megkerestük Szabót, aki addigra már torkig volt a nem keresett népszerűséggel. Mint mondta, ő csak a vetést, erdőt szórakozásból legázoló crossmotorosokra szeretett volna hatni, és nagyon bánja már, hogy ekkora ügy kerekedett a dologból. Elege van a sok ezer kommentből és megosztásból, a média megkereséseiből úgyszintén – úgyhogy ezzel ránk is csapta a telefont.
Évek óta küzdenek a motorosokkal
A vadásztársaság elnöke, Rubi Károly készségesebb volt. Ő elmondta, hogy valószínűleg nem helyi motorosok a vétkesek, velük és szakosztályukkal a vadásztársaságnak jó az együttműködése, ők ügyelnek a környezetre. Ugyanakkor a környékbeli vadászkörzetekből szerinte – érthető okokból – elkezdték kiszorítani a terepmotorosokat, akik ezért itt űzik tovább a sportot. Hétvégén ezért nagyon sűrűn, de van, amikor hétköznap is a vadásztársaság területén motoroznak, ami komoly zajjal és füstszennyezéssel is jár, nem beszélve a megzavart vadakról. A helyi gazdálkodók is sűrűn panaszkodnak a letiport vetések miatt.
Ilyenre azonban, mint az őzsuta halálba kergetése, még nem volt példa
– mondta Rubi, aki hozzátette: biztos jó dolog élvezni a motorozást, a szabadságot, vagy megmérni, mégis mennyivel tud futni egy őz, ugyanakkor a fiatalok egyáltalán nem gondolnak bele, mekkora károkat és milyen szenvedést okoznak ezzel.
A rendőrség tehetetlen
A vadásztársaság feljelentést tett ugyan a rendőrségnél ismeretlen tettes ellen, de az elnök keserű szavaiból kihámoztuk, hogy már évek óta hiába próbálják megfékezni a motorosokat. A rendőrség pedig alapvetően hiába együttműködő, sajnos tehetetlen: a fiatalok sisakban, alig beazonosíthatóan hasítanak a dombok között, ahol a rendőrség csak terepjáróval tudna kiszállni – Pilis városában azonban terepen használhatatlan személyautójuk van az egyenruhásoknak.
Czerny Róbert állatvédelmi szakjogász szerint teljesen életszerű a vadászok által előadott történet, hogy egy vemhes őzet ilyen módon könnyű halálba hajszolni – egy már leellett, egészséges őzzel ezt nem tudták volna megcsinálni, mert pillanatok alatt eltűnt volna a csalitban.
A tettesekre egyébként – már ha elkapják, és rájuk bizonyítják a bűncselekményt – többéves börtönbüntetés is várhat.
Fontos kérdés ugyanakkor Czerny szerint, hogy volt-e vadászati céljuk a terepmotorosoknak, azaz el akarták-e fogni az állatot. Ha igen, akkor orvvadászatért kellene felelniük, amiért három évig terjedő szabadságvesztés a kiszabható maximum büntetés – mivel a tetemet otthagyták, ez valószínűtlen – mondta Czerny. Ha viszont szórakozásból öltek, akkor négyrendbeli – az anyaállat és a három gida sérelmére elkövetett – különös szenvedést okozó állatkínzás minősítést kap az ügy, amiért szintén három év a maximum kiszabható büntetés. Ugyanakkor fontos különbség a szakjogász szerint, hogy előbbi esetben nem, állatkínzás esetén számíthatnának valamiféle enyhítésre az elkövetők a nyomozó hatóság részéről.
Sajnos gyakori az ilyesmi
A szakjogász elmondta, sajnos egyáltalán nem szokatlan, hogy fiatalok motorokkal, terepjárókkal, kvadokkal száguldoznak a homokosabb, löszösebb talajú külterületeken, és hárman-négyen vadakat vesznek üldözőbe heccből. Eső után, hűvös idő után könnyebb üldözni a legyengült állatokat, főleg ősszel, nyár elején a még gyenge, szaladgáló őzgidákat és párzás idején a szerelmi hévtől elvakult bakokat, akiknek egyébként nyomába sem érnének. Egyszóval Czerni szerint az eset egyáltalán nem egyedi: ellenkezőleg, nagyon is gyakori jelenség Magyarországon. Sokszor a nehézkes bizonyítási eljárás miatt ugyanakkor vádemelési szakaszba sem jutnak az ilyen ügyek. Viszont, mivel jelen esetben az őzsuta vemhes volt, így Czerny szerint könnyű lenne bizonyítani az állatkínzás tényét. Van azonban egy kis bökkenő.
Most elkaphatták volna őket, de...
Szabó Zoltán vadász volt az, aki, mint Rubi Károly elmondta, behozta a vadat, az elnök tudomása szerint állatorvos azonban nem látta még a tetemet. Ezzel Czerny szerint több hibát is elkövethettek: egyrészt a vadásztársaságnak kötelessége a magyar állam tulajdonát képező vadra vigyázni, ilyen esetekben megőrizni helyben és érintetlenül a tetemet. Márpedig ha nem nyúltak hozzá, Czerny szerint bajosan tudhatták volna, hogy három gidát rejt a suta hasa. Másrészt a büntetőfeljelentés mellett az ügybe kötelező bevonni szakértőt, ez esetben állatorvost, hogy szakvéleménnyel állapíthassa meg a halál okát, hogy kiderüljön, valóban a stressz és a kimerültség végzett-e az állattal.
Azaz szomorú, de lehet, hogy maguk a felháborodott vadászok tették lehetetlenné a tettesek felelősségre vonását. Az eljárásbeli hibák miatt pedig a vadásztársaság is elmarasztalható – mondta a szakjogász.
Forrás: MNO
