A földikutya kétség kívül az egyik legveszélyeztetettebb emlősállat hazánkban. Az elmúlt években több közvetetett bizonyítékot is találtak a kutatók arra, hogy ezek az állatok talán mégsem vesztek ki a Kiskunságból, miként azt korábban hittük.

Idén tavasszal végre sikerült élő példányokat is nyakon csípni, mely bizonyítja, hogy kis állományaik máig fennmaradtak. Amire azonban a kutatók sem számítottak: a megfogott állatokról kiderült, hogy az eddig tanulmányozott földikutyáktól genetikailag jelentősen különböző, Magyarországon korábban nem ismert fajhoz tartoznak!

Miként arról már korábban értesülhettek a természetvédelem aktualitásait nyomon követő olvasók, kutatók egy csoportjának 2006 őszén sikerült kimutatni a földikutya előfordulását a Kiskunságból. Akkor a földikutyákra jellemző, nagyon speciális, kommunikációs és tájékozódási jeleket rögzítettek földalatti mikrofonnal Kunadacs közelében. Hosszú idő óta ez volt az első meggyőző adat arra vonatkozóan, hogy a földikutya mégsem veszett ki a Duna-Tisza közéről, azonban magukat az állatokat akkor nem tudták megfogni. Roppant örvendetes ezért, hogy idén tavasszal, Kelebia közelében, sikerült eleven példányokat is fogni! Így most már minden kétséget kizáróan bizonyított a faj jelenléte a térségben.

Egyetlen földikutyákról szóló mű sem említette korábban Kelebiát vagy környékét, mint földikutya lelőhelyet. Azonban 1991-ben egy közeli aszfaltúton elütött példányt találtak. Akkor a kiérkező szakembereknek nem sikerült azonosítani az élőhelyet, a kutatók idén márciusban ennek jártak utána ismét. Munkájukat siker koronázta és három különálló, ám nagyon apró földikutya állományt sikerült azonosítaniuk. Mindhárom helyen fogtak is egy-egy példányt, ami kétség kívül bizonyítja a faj jelenlétét. A meglelt élőhelyek egyike sem védett, sőt sajnos rendkívüli módon veszélyeztetett! Mindhárom helyről elmondható, hogy a földikutyák számára alkalmas területek mérete az elmúlt néhány évben jelentősen csökkent erdőtelepítések és szántóföldi művelésbe vonás miatt. Az egyik hely jókora részére éppen a bizonyító példány megfogása előtt nem sokkal telepítettek nyárfa ültetvényt! Előtte valószínűleg a földikutyák számára alkalmas terület mérete kétszerese volt a mostaninak.
Május végén a kutatók szisztematikusan átvizsgálták a környező gyepeket esetleges további állományok felkutatása érdekében, de sajnos nem sikerült újabb földikutya populációt találni a közelben.

Ahogyan erről több helyen is értesülhetett már az olvasó, a földikutyák csoportjába több, egymáshoz külső megjelenés tekintetében nagyon hasonló faj tartozik, melyek teljesen bizonyossággal csak genetikai vizsgálattal különíthetők el. Ezen vizsgálatok elvégzése érdekében a kutatók (az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszéke, a Magyar Természettudományi Múzeum, a Fővárosi Állat és Növénykert valamint a gödöllői Állattenyésztési Kutatóintézet, a földikutyák megmentése érdekében indított közös projekt keretében dolgozó munkatársai) vért vettek a megfogott állatokból.

A minták kiértékelése után kiderült, hogy a kelebiai földikutyák nem azonosak az utóbbi években alaposabban tanulmányozott, a Hajdúságban és Dél-Nyírségben élő fajjal, hanem attól jócskán eltérnek. Ennek a Magyarországról első ízben előkerült fajnak Kelebia külterülete az egyetlen ismert előfordulása hazánkban! A korábbról ismert előfordulási területek mind Szerbia területén, a Vajdaságban vannak. Sajnos több mint húsz éve semmilyen adat nem áll rendelkezésre ezekről a vajdasági populációkról. Ismerve az utóbbi években, Szerbiában lezajlott változásokat, könnyen elképzelhető, hogy mára ezek megsemmisültek! Pont ezért rendkívül elszomorító, hogy a fentebb már említett veszélyeztető tényezők továbbra is fenyegetik ezt a három, rendkívül kicsi állományt. Mivel a földikutyák eme újonnan felfedezett élőhelyei nem élveznek semminemű védelmet, akár holnap eltüntetheti őket egy újabb fatelepítés! Ezért örvendetes lenne, ha a természetvédelmi hatóságok mielőbb lépéseket tennének, hogy ennek a hazánkból újonnan előkerült földikutyafajnak a fennmaradása biztosított legyen.

Attila NÉMETH
PhD Student Biologist (MSc)
Department of Systematic Zoology and Ecology of EÖTVÖS LORÁND UNIVERSITY
H-1117 Budapest, Pázmány P. sétány 1/C