Igazi vadász ekkora hóban egy ideig nem nyúl puskához. Társaival összefog és táplálékot juttat a vadaknak, gondoskodik az állatokról.

Vasárnap délelőtt 10 óra, ekkor csörren meg a telefon. A Kerecsendi Fácános Berek Baráti Egyesület egyik tagja szól bele: – Régen volt ekkora hó. Reggel óta járjuk az erdőt, mezőt, hogy a vadak etetőit feltöltsük, száraz takarmányt juttassunk nekik és egy kicsit megtörjük a havat, hogy könnyebben közlekedjenek.

Néhány perc és megérkezik a félelmetes erejű Toyota terepjáró. A volánnál Nagy Attila, a vadásztársaság elnöke üdvözöl barátságosan, Molnár Attila egyesületi tag társaságában. A terepjárónak meg se kottyan a helyenként 30–40 centis friss hó, és az alatta lévő egyenetlen terep. Vidáman rodeózunk a szűz fehérségben, s meg megállunk egy-egy bokros, ligetes részen. Friss, szálas takarmányt helyeznek ki társaim. Mondják, ha esteledik, itt seregestül gyűlnek majd a kisebb-nagyok vadak (fácánok, nyulak, őzek). A járatokra, csapásokra azért van szükség, hogy könnyebben közelekedjenek a kisebb állatok is.

Útközben megtudom, a társaság a 90-es évek végén alakult, jelenleg 25 tagja van és nagyjából 1600 hektár területen folytatnak vadgazdálkodást. Nagy Attila elnök korábban a füzesabonyi állami gazdaságban dolgozott, a nagy öregektől tanulta el a vadgazdálkodás legszebb és legfontosabb szabályait. Ilyen például az is, hogy extrém, nagy havazás után a vadász nem fog kezébe puskát.

Azt is mesélik társaim, hogy utoljára talán 14 évvel ezelőtt volt ekkora nagy hó. Ilyenkor fokozott figyelmet igényel a környék, mivel a hóborította erdőkben, letarolt mezőkön a vadak egyre kevesebb táplálékot találnak. Ezeken a napokon a hivatásos vadászok hetente több mázsa takarmányt visznek az őzek, szarvasok, vaddisznók etetőihez.

A szarvasnak szánt szemes-szálastakarmányt, lucernát, szénát az erdő eldugott, bozótos részein található etetőkbe ömlesztik, a vaddisznóknak a földre szórják a takarmányt. Az őzek fedett etetőit olyan sűrűségűre lécezik, hogy a vaddisznó ne férhessen hozzá, ne dézsmálhassa meg a táplálékukat.
 

A vadak etetése az őszi betakarítás után, már októberben elkezdődik, ugyanis fontos, hogy jó kondícióban menjenek bele a télbe. A szórókat általában hetente kétszer- háromszor töltik fel, de ez attól is függ, hogy a vad mennyire veszi fel a táplálékot, mennyire van takarmányhiány a területen. A hivatásos vadászok napi rendszerességgel járják a területet, figyelik a vadmozgást, és annak függvényében etetnek. Megyei szinten évente több tonna takarmányt helyeznek ki a vadásztársaságok, és több vadlegelőt művelnek. Az ásványi anyag pótlására nyalósókat helyeznek ki a vadak által már megszokott területeken.

Kellő mennyiségű élelem nélkül az állatok legyengülnek és a hidegben könnyen el is pusztulhatnak. A téli vadetetésnek egyik célja, hogy a mezőgazdasági területektől távol tartsák a vadakat, valamint hogy a vadászok helyben tartsák az állományt, ne vándoroljanak el az állatok.

Forrás: Heol