A tél nem volt ugyan csapadékban bőséges, ennek ellenére a Kis-Sárrét vizes élőhelyei jó természeti állapotban vannak. Köszönhető ez elsősorban a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság által végzett vizes élőhely-rekonstrukciós tevékenységnek.

Igazgatóságunk a korábbi években a Kivágási-legelőn, az Ugrai-réten és a Sző-réten is végrehajtott ilyen rekonstrukciókat. A közelmúltban a Mezőgyánhoz tartozó Boglyás-réten egy mély árok és egy út megszüntetésével keltettünk életre egy régi, mocsaras élőhelyet. Az elvégzett rekonstrukciós tevékenységeknek köszönhetően szinte minden évben garantálni tudjuk az említett területek megfelelő vízellátottságát.
 

Az időszakos vízállások fenntartása és kezelése nem könnyű feladat. Megfelelő legeltetés, zúzás híján, illetve ha folyamatosan magas vízborítás van a területen, akkor a mocsár begyékényesedhet, benádasodhat, s épp azon fajok számára lenne kedvezőtlen, melyek érdekében Igazgatóságunk ezeket az élőhelyeket rekonstruálta. A ritka récefélék (kanalas réce, böjti réce) számára fontos költőhelyek ezek a vízállások, de kifejezetten szívesen fészkelnek itt piroslábú cankók, nagy godák és sárszalonkák is. Olyan viszonylag ritkán szem elé kerülő fajok élnek itt, mint például a pettyes vízicsibe, egyes években pedig fehérszárnyú szerkők és a ritkább énekesmadarak közül a réti tücsökmadarak is költenek ezeken a vízállásokon.

A rétek, legelők elárasztásának botanikai jelentősége is van. Így ugyanis újra nagyobb területeken jelennek meg a víziboglárkás, rencés, répatutajos növénytársulások.

A Kis-Sárrét vizes élőhelyein ezekben a hetekben már a tojásokon ülnek a nyári ludak, s mintegy 20-25 pár böjti réce és 8-10 pár kanalas réce is költéshez készülődik. A bíbicek nagy számban foglalják költőhelyeiket, s megjelentek az első piroslábú cankók és nagy godák. Szélcsendes időben többfelé hallani a sárszalonka jellegzetes, báránybégetéshez hasonló hangját, amelyet nászrepülés közben hallat.(Emiatt a pásztorok gyakran báránymadárnak is nevezik.)

Forrás: KMNP