Ahol a kommunista vadászok a mennybe mentek A rendszerváltásig engedély nélkül kizárólag vadállatok léphettek Zavidovo erdő borította földjére, ahol csupán a politikai- és katonai elit, valamint magas rangú vendégei pihenhettek. Ők is „inkább vadászni és tivornyázni jártak ide”, hiszi ma is az oroszok többsége, akik nem is sejtik, hogy hány nemzetközi politikai paktum, űrversennyel kapcsolatos fontos döntés, KGST-határozat, vagy a felső vezetés tagjaira vonatkozó ítélet született ebben a rengetegben.
„A városi kényelmet a vidéki élet előnyeivel ötvöztük, hogy Ön jól érezze magát a világ egyik legtisztább vidékén” – manapság ezzel a reklámszöveggel csábítják a finom úri közönséget a Moszkvától mindössze száz kilométerre lévő, a Volga egyik mellékfolyója, a Dojbica partján álló kacsalábon forgó Radisson Resort üdülő üzemeltetői. Régen egészen más világ volt errefelé – meséli Artyom, az egykori hivatásos vadász. Akkoriban sok olyan szovjet és külföldi elvtárs, no meg külországi úr fordult meg mifelénk, akiket a nép csak a televízióból ismert. Rengeteg izgalmas, tanulságos, sőt, vidám vadászaton, ünnepen vettünk részt.
Vadászat Honeckerrel
Az egyik vicces történet éppen Erich Honeckerrel a NSZEP központi bizottságának első titkárával esett meg, aki szenvedélyes vadász hírében állt. Honecker egyszer a pangás éveiben érkezett hivatalos látogatásra Moszkvába. A kötelező teendőket követően Brezsnyev meghívta vendégét kikapcsolódni Zavidovóba, a Szovjetunió első embereinek és vendégeiknek kialakított vadászparkba. Aznapra nyúlvadászatot terveztek. A nyulakat szokás szerint bezártuk egy nagyobbacska ketrecbe, hogy a gyakorlatnak megfelelően egy jelre a párttitkárok elé hajtsuk őket, de a tapsifüleseknek valahogyan sikerült kimenekülniük. Köztünk, a vadászlegények körében pánik tört ki, hiszen a vadászat kezdetéig mindössze egy óra maradt hátra, nyúl pedig se közel, se távol! Ekkor valakinek eszébe jutott, hogy a telepen több tucat befogott kóbor macskát tartanak elzárva, akikre sebtében a korábban kilőtt nyulak bundáját varrtuk-kötöztük és őket hajtottuk a rezidencia előtti tisztásra. Honecker első lövése azonnal leterített egy „vadat”, mire a két nagyfőnök legnagyobb rémületére a többi „nyúl” fejvesztve felrohant a környező fákra – kacag emlékein az egykori hivatásos vadász.
Brezsnyev volt a fővadász
Bár az évtizedek alatt számtalan szovjet és orosz vezető politikus vadászott Zavidovóban kezdve Lenintől és Putyinnal zárva a sort, de a legtöbbet Brezsnyev járt oda. Leonyid Iljicsről Mihail Fedorov egykori személyi vadásza kivételesen őszintén és részletekbe menően emlékezik könyvében. Leonyd Iljics hetente egyszer biztosan eljött hozzánk és egészen haláláig járt vadászni. Mesterien lőtt célba, mindig nagyvadra ment, kis jószágokra, vagy madarakra nem vadászott soha. A fejre, vagy a szemre célzott, hogy ne tegye tönkre a húst. Építettünk neki egy vadászlest, a „101-est”, amely szent és érinthetetlen volt. Egy alkalommal Nyikita Hruscsov éppen arra a lesre szeretett volna felmenni, de kísérője, Anatolij Lipilin vadász ezt megtagadta tőle, mondván, hogy „ezt számomra tilos engedélyeznem. Mehetünk más helyre, de nem a 101-esre”. Kádár János, aki az MSZMP első titkára volt, illetve a finn Urho Kaleva Kekkonen köztársasági elnök azonban kétszer használhatta a 101-es magaslest, de ennek mi lehetett az oka, arról nem szól a fáma – meséli Brezsnyev egykori személyi vadásza.
Brezsnyev kedvenc fegyvere egy duplacsövű vadász stucni volt, amelyet az ősi Tula város híres fegyverkovácsai kimondottan neki készítettek. Gyakran vitte magával Zavidovóba, amikor vaddisznóra és más nagyvadra ment. Az MC-10-09-es stucer POZ 9×39-es, vagyis 9-szeres nagyítású távcsővel volt ellátva. Vésett vadászjelenetekkel díszítették és természetesen aranyozták. Az MC-10-09 vízszintes csőelrendezésű, amelyhez 9×53-as vadásztöltény jár. A tusa és az előagya diófából készült. A golyó sebessége a csőtől 25 méterre eléri a 650 m/s sebességet.
Fedorovtól azt is megtudjuk, hogy Leonyid Iljics, mindig udvariasan, közvetlen emberként viszonyult a személyzethez, soha nem voltak különleges allűrjei, kizárólag a vadászatról beszélgetett velük, személyes ügyeket nem érintett, egyszer sem voltak túlzott elvárásai és rendszeresen egy üveg vodkával, valamint két doboz csokoládédesszerttel ajándékozta meg Fedorovot. Brezsnyev minden alkalommal elégedetten, komoly zsákmánnyal, szép trófeákkal tért haza, amit érthetően a profi vadászoknak és hajtóknak köszönhetett. Országlása alatt Zavidovóhoz hatalmas területeket csatoltak, fejlesztése nagy lendületet kapott. Fedorov azt is elárulta, hogy az első titkár távcsöves karabinert szeretett használni. Mulatságos történet maradt fenn Brezsnyev egyik vadászpuskájáról, amelyet egy bizonyos Andrej Virta jegyzett le. Legjobb barátom arany kezű fegyvermester. Egy alkalommal megjelent nála Brezsnyev személyes adjutánsa, aki elhozta hozzá Erich Honecker elvtárs ajándékát, a sok vésett vadászjelenettel díszített, krómozott vadászpuskát. Barátom véleménye szerint a kézifegyver a tipikus olcsó giccs kategóriájába tartozott… De nem ez volt a legnagyobb hibája, hanem az, hogy a bal elsütő billentyűje fennakadt. Barátom kiszabadította a ravaszt és visszaillesztette és persze beolajozta, ráadásul öt perc alatt. Brezsnyev nem győzött gyönyörködni a „meggyógyított barátján” és utasította az adjutánsát, hogy hálálja meg a kivételes ügyességű mester munkáját, bármit is kér cserébe. Barátomnak azonban mindene megvolt, nem kért semmit. No, ez volt a baj! Az adjutánsnak ugyanis teljesítenie kellett a parancsot, ezért többször is megjelent a barátom műhelyében, de hiába. Végül a főtitkár kiderítette, hogy a „mesternek” mindössze kapitányi rangja van, ezért előléptette ezredessé – de a haditengerészet kötelékébe! Hogy miért éppen a tengerészethez került? Mert aznap péntek volt, vagyis rövid nap és az adjutáns csak a haditengerészetnél talált ismerőst, aki iktathatta a friss ezredesi kinevezést, illetve kiállíthatta a katonai igazolványt… – olvashatjuk az interneten Andrej Virta történetét. Szellemes esetet tartalmaz a „Zavidovo. Élő történelem” című kötet, amelyet négy szerző neve fémjelez (Szergej Gyevjatov, Alekszandr Jegorov, Valentyina Zsiljajeva, Olga Kajkova).
Kissinger nemet mondott
1974-ben Leonyid Brezsnyev meghívására hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Henri Kissinger amerikai külügyminiszter. A meglehetősen bonyolult és hosszadalmas tárgyalások ellenére Brezsnyev szakított időt a közös vaddisznóvadászatra Zavidovóban, de Kissinger láthatóan vonakodott: „Ki tudhatja, mi történhet annyi fegyver között?” Végül Kissinger arra hivatkozva, hogy nincs megfelelő ruhája, visszautasította az invitálást – idézi fel azokat a napokat visszaemlékezéseiben Anatolij Dobrinyin az USA akkori szovjet nagykövete. – A testőrei által csak „Farkasölő” csúfnéven emlegetett szovjet párfőtitkár nem ismert leküzdhetetlen feladatot és azonnal ki is adta az ukázt, miszerint „vegyék kölcsön” az egyik testőr zubbonyát, bricsesznadrágját, csizmáját és sapkáját. Kissinger meglehetősen röhejesen nézett ki ebben a jelmezben. Amikor a szovjet első titkár a külügyminiszter kezébe nyomta a puskát, ő pedig annyira ügyetlenül vette át a fegyvert, hogy félő volt, a vaddisznók mellett útitársait is életveszélybe sodorja, úgy döntöttek, hogy vendégüket „az orosz vaddisznókra való vadászat külföldi megfigyelőjének” nevezik ki. Maga Kissinger is viccesnek találta az esetet, és este azzal szórakoztatta a közönségét, hogy szerinte „az egyik vaddisznó attól pusztult el, hogy meglátott engem, ezt a szerencsétlen vadászt, mutatott magára!” – írja Dobrinyin.
Fontos döntések
Ahogy teltek-múltak az évek úgy járt mind gyakrabban Brezsnyev Zavidovóba. Valójában második munkahelyévé jelölte ki – egy esztendőben akár két hónapot is itt töltött, de nem csupán vadászott, mulatozott, hanem komoly tárgyalásokat folytatott, fontos döntéseket hozott ebben a nem hivatalos környezetben. Ahhoz azonban, hogy a politikai vezetők kiforrott belpolitikai vagy külpolitikai lépéseket tegyenek, nagy létszámú szakemberbrigádnak kellett előkészítenie a megfelelő tanulmányokat, összeszednie a szükséges információkat, megfogalmaznia a szükséges dokumentumok szövegeit. Jó példa erre szövetséges, de nem barát jugoszláv elnökkel folytatott „nyakkendőmentes tárgyalás”. 1967 februárjában sikeres hajtáson vettünk részt a Zavidovo Vadgazdaságban. Kitűnő volt a hangulat, nagyszerűek a trófeák és konstruktívak az eszmecserék – olvashatjuk Leonyid Brezsnyev naplójában. A vadászattal egybekötött laza diskurzusban Brezsnyev mellett részt vett Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Andrej Gromiko külügyminiszter és Jurij Andropov az SZKP Központi Bizottsága Szocialista Országok Együttműködési Főosztályának vezetője, no és persze a fő vendég, Josip Broz Tito, akit korábban elsőként Nyikita Hruscsov, az SZKP első titkára hívott meg ide vadászni. Egyébként éppen Hruscsov volt az, aki Zavidovót tudományos kutatóintézetté fejlesztette és a szórakozás mellett a politikai tárgyalások nem hivatalos helyszínévé tette. Első külföldi vendége pedig éppen Tito volt.
„Jól lőnek maguk jugoszláv elvtársak”
Az említett vadászaton, amit Titóval töltött csipkelődő párbeszédre került sor a két határozott személyiségű vezető között. „Jól lőnek maguk jugoszláv elvtársak” – jegyezte meg Hruscsov, kicsit sértődötten. „Hát csak nem jártunk hiába annyi ideig partizánkodni” – válaszolta önhitten Tito – emlékeznek a feszült pillanatokra a veterán hivatásos vadászok. Ismeretes, hogy a jugoszláv partizánok a Vörös Hadsereg árnyékában foglalták el az országukat, majd Tito különutas politikába kezdett. A marsall helyzete tehát kényes volt, de rendíthetetlen keménysége élete végéig jellemző maradt rá. Megjegyzendő továbbá, hogy a Szovjetunió első embere legendásan jó vadász volt, igazi mesterlövész hírében állt, nehezen viselte, ha valaki „túllőtte” őt, ezért minden szovjet minisztere, illetve a központi bizottság tagjai és a katonai vezetőség tisztjei, mind-mind igyekeztek letagadni vadászeredményeiket, de Tito ellenkezőleg, kihívásnak, versengésnek, egyfajta párbajnak tekintette a közös vadászatot.
Putyin is használja az eldugott rezidenciát
Az ünnepi estéken azután mindenki a „Gazda” eredményeit dicsérte, de ha Hruscsov észrevette, hogy valaki túlszárnyalta, ezt szóvá is tette. Rápirított Nyikolaj Podgornijra is, aki akkor az SZKP Központi Bizottságának volt a tagja, és az egyik vadászat során lepipálta a „Gazdát”. Podgornij lesütött szemmel halkan csak ennyit válaszolt: „Mindet eltaláltam Nyikita Szergejevics… Hiába, ilyen vadász vagyok én” – írja emlékirataiban Anatolij Hohlov fővadász. Zavidovóba már Lenin is eljárt vadászni, de Sztálin viszonya ehhez, az akkor már hivatalosan is vadgazdasággá előlépett erdőséghez olyannyira változékony volt, hogy végül egyszerűen megszüntette. Hruscsovot és Brezsnyevet követően Jurij Andropov ideje alatt Zavidovo elveszítette eredeti szerepét, amit csak Konsztantyin Csernyenko adott vissza neki. Mihail Gorbacsov ugyan nem volt vadászember, de sokat kirándult, ahogyan ő fogalmaz, járta az erdőt és túrái alatt intézte a hivatalos ügyeit. Borisz Jelcin elnök pedig nemzeti parkot is magába foglaló állami komplexum, illetve a hivatalos, „Rusz” elnöki rezidencia létrehozásáról döntött. Napjainkban Vlagyimir Putyin elnök minden téren igyekszik használni ezt az eldugott és igazán jól védett rezidenciát. Itt tartja titkos találkozóit is, legyenek azok személyesek, vagy hivatalosak. Így járt el Viktor Janukoviccsal is, amikor az ukrán elnök elűzetett Ukrajnából.
A féltve őrzött titkairól és a magas rangú vendégeiről híres vadparadicsom legendákat is ihletett. Az alábbi sztori is állítólag Erich Honeckerrel esett meg, amikor Brezsnyev meghívására ismét áldozhatott szenvedélyének. Ekkor igazi orosz medvét szeretett volna lőni az NDK első számú embere, de erre Zavidovo nem volt felkészülve, mert arrafelé egyszerűen nem honosak a medvék! A brezsnyevi parancsnak azonban nem mert senki ellentmondani, hát törték is a hivatásos vadászok a fejüket, hogy mitévők legyenek? Végül valaki kibökte, hogy a közelben vándorcirkusz mulattatja a helyieket, akitől azon mód jó áron meg is vettek egy macit. Miután jóllakatták a kiképzett mézevőt, kivitték az erdőbe és magára hagyták. Szegény jószág kétségbeesetten kóborolt a számára idegen rengetegben, mire váratlanul eléje hajtott egy bicikliző asszony, aki annyira megijedt tőle, hogy leesett a bringájáról és fejvesztve elmenekült. Ekkor a medvében felébredtek a pavlovi reflexek és felkászálódott a kerékpárra, majd egyszer csak megjelent a két fővadász előtt, akikben meghűlt a vér…
Forrás: Pesti Srácok
