Terítékre került az első gímszarvas – tájékoztatta lapunk szerkesztőségét a Magyarország szerte ismert Szloboda István, aki alpoktáji tacskókopóival országszerte segíti a magyar vadgazdálkodók, vadászok munkáit.

Észak-Magyarországról hívták őket, ahol külön engedéllyel lehetőség nyílt arra, hogy még a bőgés előtt a gyenge adottságú gímbikákat terítékre hozhassák.

Alig jöttünk még ki az üzekedésből, vágott bele Szloboda István, aki ebben az esztendőben 45 őzbakot hozott terítékre a kutyáival. Az őzbakok között persze akadt kapitális agancsos is, de ahogy az utánkereső szokott nyilatkozni, hogy sosem válogat: a sebzettet meg kell keresni!

Így történt ez augusztus 16-án is, amikor megcsörrent a telefon és a megfelelő időt kivárva elindultunk. Igen meleg napnak néztük elébe s annyiban szerencsénk volt, hogy 150 méter után a hivatásos vadász megérezte, hogy segítségre szorulnak és nem járták össze a terepet, miközben az elugrás irányát gondosan megjelölték.

Minden gyorsan történt és határozott találati jelzése nem volt. Klein von Würtzburger Alberttel indult el, hívónevén LuciFerkével, akit jóformán a fél ország már ismer.

A kutya Szloboda István szerint többet foglalkozott a csapával és ezt érdeklődve figyelte indításkor, azonban bíztatására hamar felvette a nyomot. Mikor beérték a sebzettet a folyamatosan változó szélirány miatt a bika elugrott és ez ismétlődött a második állításnál is. Eközben a csapajelek is érdekesek voltak és komoly fejtörést okozott, hogy vajon hol lőhették még a bikát?


Elvadult szőlős hátrahagyott, öreg drótjai, kökény, gyepűrózsa és minden, ami egy felhagyott régi szőlősben lehet, azzal meg kellett birkózni – emlékszik vissza Szloboda István és persze az egyre melegedő levegő.

Legjobban a kutyáért aggódtam, hogy bírni fogja-e a hajszát, de bíztam benne s folytattuk. További három állítás, egy völgy, egy meredekebb domboldal után LuciFerke végül beérte és a 45-70-es Marlinommal terítékre hoztuk 2023. első gímbikáját. Nekünk biztosan az idei első – viccelődött lapunk szerkesztőségével.

Az égiek a 4650 méteres utánkeresés után kegyesek voltak hozzánk, mert ahol elesett, viszonylag közel egy magára hagyott régi dűlőút kanyargott, amin a hivatásos vadász aztán bejött. Hárman, ha nem is könnyen, de valahogy feltettük a platóra és úgy sikerült bevinnünk a vadászházhoz – tájékoztatta lapunkat Szloboda István.

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Szloboda István
Forrás: Agrojager