az ártéri remete kan elejtőjévelIsmét csak Gábor barátommal mentem ki vadászni. Szólt, hogy menjünk ki az ártérbe, mert azt hallotta, hogy van disznó. Az elnök úr a 8-as és 10-es lest ajánlotta.
Délután kimentünk az ártérbe kicsit nyomozni a disznók után. Sajnos a 10-es les megközelíthetetlen volt az elburjánzott növényzet miatt. Hozzá legközelebb a 11-es les helyezkedik el, ami mellett épp kukorica van, körülötte pedig igazi ártéri sűrű. A kukorica mutatta a disznók nyomait látszott, hogy rendszeresen látogatják. Lekaszáltam a leshez vezető csapást és a les irányából egy nyiladékot vágtam a kukoricába is. A 8-as les környékén nem láttunk nyomot. Így egy les maradt kettőnknek. Gábornak akartam kedvezni, ezért felajánlottam neki, hogy ő üljön a lesen, én meg majd a kukorica másik sarkán leülök a dűlő szélén.

Este nyolc óra előtt értünk ki, Gábor felült a lesre, én átballagtam a másik sarokba. Rengeteg szúnyog volt már délután is, mostanra meg mindegyik hozott magával legalább hármat. A spray sem hatotta meg őket, szerencsére a fejemre vittem a hálót, így legalább azt nem csípték. Szél nem nagyon volt, ami elvitte volna őket. Nagyon nehéz volt egy helyben maradva tűrni a rengeteg csípést. El is sétáltam a dűlőn, hátha látok vagy hallok valamit. Amikor már visszafelé sétáltam a dűlő és a Maros közti sűrűből meghallottam a disznókat. Gyorsan hátrébb lopakodtam és vártam, hátha kiváltanak. Egy jó óra múlva visszamentem a kukorica sarkához, eredeti helyemre, leültem a lesszékre, és füleltem. Hamarosan a hátam mögül hallottam egy disznó röfögését, ami aztán Gábor felé ment tovább. Gondoltam is, hogy biztos nála fog kiváltani a kukoricába. Már vártam mikor dördül a lövése. Ekkor alig halható mocorgás jött az ellenkező irányból, amerre korábban sétáltam. Felvettem a kereső távcsövet és a szűk kis füves dűlőt figyeltem. Egy disznó farát láttam eltűnni. Na erről lemaradtam. Azért még figyeltem, hátha nem egyedül van. És ekkor lépett ki egy nagy feketeség. Szerencsére telihold volt, kevés felhővel, így ideálisak voltak a látási viszonyok még így fél tizenegykor is. Jól láthattam, hogy egy disznó az, de további gondolkodásra, nézelődésre a szűk dűlőút nem adott időt. Fel a puska, és bumm. A lövés után tisztán lehetett hallani, ahogyan becsörtet a bozótosba, törve-zúzva az ágakat. Pár méter után hallatszott, hogy felém fordul majd szinte teljesen visszafelé halad, és egy nagy puffanással eldől. Még egy kis nesz és csend. Ez meg van. Vártam egy negyed órát és felhívtam Gábort, hogy keressük meg a disznót. Méteres szeder és sűrű gyalogakác közé menekült. Hiába kerestük, nem találtunk rá.

A rálövés helyén, ami az állásomtól húsz méterre volt egy csepp vért sem találtunk és beljebb sem volt vérnyom. Nem sok esély volt rá, hogy rátaláljunk kutya nélkül, ezért haza mentünk és szóltunk az egyik hivatásos vadásznak Attilának, hogy jöjjön ki velünk a kutyájával. A kis tacskó még nem csapázott disznó után, de más esélyünk nem volt. Attila rátette a kutyát a rálövés helyére, ami azonnal szagot fogott és elindult befelé, majd hamarosan jobbra fordult. Ekkor már gondoltam, hogy meg fogja találni. Pár méter után a kutya mellett haladva én vettem észre a szedret lenyomva elterült állatot. Megvan a disznó!- kiáltottam. Rögtön látszott, hogy hatalmas jószág. Az oldalán feküdt, orrát a szederindák alá dugva. Csak az indák félrehúzása után láthattuk meg az agyarát. Hát volt nagy csodálkozás. Felénk még a disznó is ritka, nem hogy egy ilyen méretes példány!

Terepjáróval kihúztuk a dűlőre, de hárman nem tudtuk megemelni, de be sem fért volna a kocsiba. Ismét csak haza kellet menni utánfutóért. A kant felhúztuk egy fára és alá toltuk az utánfutót. Kettő óra volt, hogy beértünk a városba. Először Gáborékhoz mentünk, megmutatni a bátyjának. Onnan pedig hozzánk. A feleségem is megnézte, a hét éves fiamat is felébresztettem, mert ilyen vadat nem minden nap látni. Aztán bevittük a vadászházba, kizsigereltük, és bevonszoltuk a hűtőkamrába. Hajnal 4 órára értem haza.

ártéri remete vaddisznó közelről

Másnap délután készítettünk teríték fotókat.


vaddisznó vadászat 121,3 pont arany minősítés

A vadőrök megnyúzták, kifőzték az agyarakat. Ekkora disznót még ők sem láttak a társaság területén. Azt mondták 180 kg. A nagy agyarat 21,7 cm-nek mértük. A kisagyar pedig valami elképesztő méretű, garantált az ezüstérem szerintük.

A trófeabírálat eredménye:

Nagyagyar hossza: -jobb: 21,7cm -bal: 21,8cm átlag:21,75

szélessége: -jobb: 25,7mm –bal: 26mm átlag:25,85

Kisagyar körmérete: -jobb: 8,4cm -bal: 8,6cm

Szépségpontok: 5

Kor: 5 év

Összpontszám: 121,3 Arany minősítés

Forrás: http://ferenczikaresz.blogter.hu/433928/arteri_remete