Egy jó barátom Kiss Balázs szervezésével jutottam le a Kékhegyi Vadásztársasághoz (Bács-Kiskun megye) gímszarvasbikát elejteni szeptember 4-én hajnalban.


A bemutatkozást követően, formaságok lebonyolításánál hamar kiderült, úri- és szakemberekkel van dolgom.

 

“A vadászmester elhatározására Sükösdtől nem messze egy mezőgazdasági területre esett a választás ahol jó bőgés volt a napokban. Enyhe borús reggel volt. Az autóból kiszállva nem csalódtunk! Minden honnan hallatják hangjukat az erdő koronásai. Nem is tétováztunk, hamar a kukorica szélébe vetettük magunkat.

Agancs csattogás tőlünk pár száz méterre, több mint egy tucat bika szakadatlanul kiabálja, hogy ő a terület ura! Lassan virradt, a keresőtávcsőben már látni lehetett a testeket. Tarvad sokasága a napraforgó tarlón, a bikákat is láttuk, de elbírálni még képtelenség volt őket.

Szelünk kiváló, takarásunk a kukorica első soraiban, minket is láthatatlanná tett. Bika minden felé, 7 és 9 kilogramm között bezárólag, de a nekem szánt 5 kilogramm körüli trófea súlyú sajnos sehol. Egyszer csak tőlünk 70 méterre kiállít a Diána által nekem rendelt bika, és hatalmasat bőg, mondanom se kell micsoda érzés fogott el! Na de a kísérőm hamar célzásra ösztönzött, hirtelen a bika megugrik valami gyanúsat sejtve, de a vadászmester egy sejtelmes tehén hanggal máris megállítja. Én kihasználva, hogy a bika keresztbe állt, útjára engedtem a 7×64-est…hatalmas felfelé ugrás, kirúgás hátra, és pár méteres halálvágta után a földön hevert a vad.

Ám láttuk, hogy ez kevés lesz, hisz a bika pár perc múlva próbált a lábra állni. Kegyelemlövés megszabadította a további szenvedésektől, amit a kissé alacsony lövés okozott. A töret és utolsó falat átadása után birtokba vehettem a gímbikámat ami 5.05kg lett a bírálaton. Sajnos az ágai mindkettő száron töröttek, de az én számomra ez csak növeli érték. Külön érdekessé teszi a trófeát, hogy egy verekedő bikát ejtettem el.”

Tisztelet és békesség a vadnak!

Forrás: Vadászlap