A fotón látható különleges lapáttal rendelkező dámbikát Lavrencsik Dávid hozta terítékre az Illak Vadásztársaság területén, október 15-én.


„A vadászterület számomra legkedvesebb részét – a Részhegy nyugodt sűrűit – céloztam meg a barcogás alatti első, reggeli cserkelésem színhelyéül. A hajnal sötétjében egyedül érkeztem a vélt legígéretesebb területre, kockáztatva ezzel – a hosszú séta okán – a vad idő előtti zavarását. Fél órás vadászlázzal támogatott várakozás után közvetlenül mellettem két bika hangzatos barcogása jelezte, hogy jó helyre érkeztem. Megpróbáltam közelebb férkőzni hozzájuk, de idő előtt mindketten eltűntek, mint a kámfor. Kissé tanácstalanul indultam tovább a már világosodó cserkelő úton, amikor újabb két bika nászzenéje késztetett nem várt megállóra. A sűrűben történő hangos cserkelésem kiszúrta a hárem legszemfülesebb tagja, így bírálatra sem futotta időmből. Teljes lázban égtem, hiszen jóval több bikát észleltem, mint amit reméltem.

Ezt az érzést csak tetézte, amikor két fiatal dám – a szerelem mámorától figyelmetlenül – öt méterre „estett be” elém. Ennél a pontnál éreztem, hogy a reggel lövés nélkül is beteljesedett. Visszaindultam és arra gondoltam, hogy ránézek még arra a teknőre, ahol már egyszer lefülelt egy tehén. Teljesen üres volt a placc. Gondoltam várok még egy keveset egy akácfa oldalánál, úgyis alszik még a feleségem. Pár perc után megreccsent valamit, amit egy rövid morcantás követett. Ekkor toppant be elém ő, úgy 25 méterre. Tétovázás nélkül, gyors bírálat után lőttem, de a találatjelzés nem volt megfelelő, ezért egyenes húzású puskám magas váll-lap lövéssel szinte azonnal ismételt. Az újabb találat megrendítő volt. Amikor megláttam ezt a koros, szokatlan agancsú bikát már tudtam, hogy Diana kegyeltje vagyok ezen a megismételhetetlen reggelen.”

Forrás: L. D.