Csend lépkedett az erdőn. Halkan, puhán, szemérmesen. A Tél már elindult, a Tavasz pedig még csak lassan ébredezett, ám amikor álmosan rápillantott a naptárra, az már márciust mutatott.
Disznó előre! – kiáltott a nádasból a kutyát vezető kolléga. A vad nemsokára meg is érkezet, mint egy gőzmozdony, majd a ropogó sorozat után látszólag egészségesen távozott…
A két dolog között látszólag nincs sok összefüggés. Ami igaz is. Hiszen még én sem találkoztam olyannal, aki tangában ment volna vadászni. Öreg orvosprofesszor cimborám életébe egyszer mégis e két dolog hozott némi színt.
Sokak életére nagy hatással van az, amiről a televízióban értesülnek. Manapság már annyi információt kapunk, hogy nem könnyű eligazodni közöttük. A többség készpénznek veszi azt, amit a tévé közvetít. Látunk okos dolgokat, de sokszor bolondságokat is. Az egyik ismerősöm mesélte ezt a történetet.
Minden vadász egyik rémálma a köd. Velem is többször előfordult már, hogy felültem a magaslesre, és vártam, hogy eltűnjön a nap a végtelen láthatáron, mert az az időpont a legalkalmasabb a vadászatra.
– Színes programkínálat a Sólyomfalvi Vigasságon, – Kihelyezett őztrófea-bírálat Veszprém megyében, – Vadgazdálkodási konferencia az Országos Vadásznapon – A Simontornyai Vár múltja és jelene, – Erdő Ernő bácsi meséi – A barcogás, – Vadvilág – Lecsengő gímszarvasbőgés, induló dámbarcogás