Nem mindennapi keresésről számolt be Bódi Péter az Utánkeresők Baráti Körének tagja. Az általuk keresett sebzett őzbak ugyanis kétszer kelt újra életre. Először a vadász és kísérője, aztán pedig Péter és Brúnó kutyájának nem kis meglepetésére.
Péter így mesélte el a történetet:
Augusztus 17-én Szemán Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. Budakeszi Erdészetének kerületvezető erdésze kérte segítségemet. Az általa kísért vendég egy 300 gramm körüli bakot sebzett. Elmondása alapján a bak a lövés után 50 métert megtéve összeesett. A vendéggel együtt a szokásos pár percet kivárva a vadhoz indultak, ám nagy meglepetésükre, a kimúltnak hitt bak felpattant és elmenekült. A kísérőnek úgy tűnt, hogy futtában valami lóbálódzik a vad hasa alatt. Jó becsapódást is hallott, ezért béllövésre gyanakodtak. A keresés közben úgy 400 méter megtétele után egy kerítéshez értek. Ott rendkívül bő vért találtak, de tovább nem tudtak haladni, egyéb jelek hiányában. A kísérő számára világos volt, hogy itt kutyára van szükség.
Pár óra múlva ebem már a helyszínen szimatolta a valóban bő vért, amelyet meglátva én kételkedtem a béllövésben. A kerítés mentén ugyanis – nagyjából 30 méter hosszan – élénkpiros, nagy mennyiségű vért találtam. Brúnó bizonytalankodott, fel- és lefelé is többször ellenőrizte a csapát. A kerítés menti kökény közt bujkálva egyszer csak kifelé indult a kutya. Határozottan tartotta a csapát, majd úgy 300 méter után farokcsóválva kezdett szagolgatni valami általam a magas fű miatt láthatatlan dolgot. A vezetéket összeszedve odaértem és akkor megpillantottam az összegömbölyödve fekvő bakot. Ebem bele-belefogott, én hangosan dicsérgettem, miközben hátraszóltam a minket követő sebzőnek és a kísérőnek: megvan a bak!
Én, hogy az agancsot megnézzem, odanyúltam, mire a vad, aznap már másodszor „feltámadt”. Egészséges őzhöz hasonló iramban, sebes menekülésbe fogott. Utána Brúnó vezetékkel, nyaklóval, ezeket ugyanis – mivel a bak „dermedt” volt – nem siettem levenni. Látótávolságon belül kutyám a vadat egyszer lerántotta, az azonban újra felkelve, pillanatok alatt eltűnt a szemünk elől Brúnóval együtt. Aggódtam ebemért, hiszen ha a vezetékkel elakad, a bak könnyen megszúrhatja.
GPS alapján kezdtem követni. Néhány száz méter után meghallottam a közeli erdőszélről az őz sírását. Tudtam, hogy fogja a kutya, siettem hát megadni a kegyelemlövést. Nem szerettem volna azt sem, ha a szorult helyzetben lévő bak esetleg kiszabadulva, nekifordul a vérebnek.
A helyszínre érve megláttam Brúnót, amint a már mozgásképtelen, de még élő őz fölött áll. Árgus szemekkel figyelte, s annak minden mozdulatára újra meg újra belefogott. Gyorsan megszabadítottam a vadat szenvedéseitől.
A baknak comb húslövése volt, mely a heréket is érte. Ezt látta a kísérő himbálózni a menekülő őz hasa alatt. A rálövés helyétől körülbelül 700 méterre feküdt a vad, a hajsza pedig 300 méter volt.
Forrás: Utánkeresők
