Nemcsak a vadászokat, az erdők, rétek, vizek szelíd, fegyvertelen rajongóit is várja Gemenc a fölújított majorságába, ahol télen-nyáron élményt, megnyugvást, fölfrissülést kínál a természet szerelmeseinek. Vadat és halat adott Gemenc a területén élőknek már háromszáz esztendővel ezelőtt is, amikor a törökverő Savoyai Jenő herceg birtokul kapta sikerei jutalmául I. Lipót német-római császártól és magyar királytól. Aki, ahogy akkor illett, rögvest kastélyt építtetett, és elsőként rendezte birtokká a területet. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, változott a világ, változtak a birtok tulajdonosai, miközben igen megváltozott nemcsak a folyam, hanem környezetének arculata is. A hal és vad azonban maradt, sőt a nagy erdőtelepítéseknek köszönhetően vadban még gazdagodott is a vidék, megélhetést adva az ittenieknek, nívós élményt nyújtva a vadászoknak, és kikapcsolódást, Örömet szerezve azoknak, akik „csak" szemlélődni, megnyugodni, fölfrissülni jönnek, menekülnek ide, a halak, vadak, erdők, rétek, tavak és a nagy folyó sok csöndes titkot, szépséget rejtő világába.

Látva a természeti értékek fölértékelődését, s tapasztalva a környezet megismerésének, az abban való elmerülésnek az igényét, a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság ökoturisztikai központot hozott létre és avatott föl a minap Karapancsán. Abban a nevezetes majorságban, amelynek kastélyszállójában olyan nagyságok fordultak meg a múltban, mint II. Vilmos német és Ferenc József osztrák-magyar császár és király. A kastélyszállót nemkülönben olyan igényesen állítottak helyre, hogy bízvást kivívná a néhai koronás fők elismerését is.

Ahogy az egykori Osztrák-Magyar Monarchia előkelőségeit a vad és a természet szépsége vonzotta ide, úgy napjaink vendégvadászait is, akik itt, ebben a patinás főúri környezetben foglalnak szállást. Akik között egyre több a magyar, és kevesebb a német, helyettük Hollandiából, Svédországból és Norvégiából érkeznek vadászok. S egyre többen jönnek - az egyenjogúság jegyében! - a puskás hölgyek is. Jönnek, hiszen garantáltan részük lesz itt főúri ellátásban, természeti szépségekben és vadászélményben. Mert nagy esélyük van arra is, hogy nemcsak lőnek, hanem találnak is; a vadásztársaság gondoskodik arról, hogy tíz vadászból legalább kilenc zsákmánnyal térjen haza.

S milyen élményt gyűjthetnek azok, akik puska nélkül érkeznek? Megismerkedhetnek például a térség múltját, erdő- és vadgazdálkodását, mezőgazdaságát és néprajzát bemutató múzeummal, amelyet az úgynevezett kiskastély szobáiban rendeztek be. És persze várja őket is a gemenci rengeteg, ezen belül a parkerdő a tanösvénnyel, ahol e táj jellegzetes erdeinek élővilága élményszerűen ismerhető meg. Ha tetszik, lovagolhatnak vagy lovas kocsikkal járhatják a végtelen erdőseget. Télen, ha leesik a hó, lovas szánnal suhanhatnak a fehérbe öltözött, ódon fák között, és egy kis szerencsével szarvast, őzet, vaddisznót kaphatnak „látcsővégre". Estére pedig teljes komfortban térhetnek nyugalomba, az erdő csöndjének gyógyító, frissítő ölelésében.

Forrás: Szabad Föld