Beesteledvén tehát arra térhetnek haza a védett madarak, hogy (megint) nincs hova hazatérniük.
– A környékbeliek kényszerítették ki ezt az intézkedést, és nem arról van szó, hogy az önkormányzat akarná így. Egyszerűen kénytelenek vagyunk reagálni a széchenyivárosiak óhajára – mondja Iványosi-Szabó András alpolgármester.
Halálmadárként emlegetik őket
A Széchenyivárosban élő emberek jó ideje nem tudják elviselni, hogy a panelvárosrészben vetési varjak is laknak, méghozzá jó nagy kolóniában. Halálmadárként emlegetik őket, azt mondják rájuk, hogy rondák és folyton kárognak, ráadásul oly’ hangosan, hogy felverik álmukból a kisgyerekeket. Sőt le is sz..ják őket, így már a játszótérre sem lehet velük lemenni.
A varjak rövid időn belül másodszor válnak fészektelenné. Korábban a református temető nyárfáin laktak, ám azokat 2007 márciusában, illetve augusztusában (vagyis két hullámban) a temető üzemeltetője kivágta.
A hivatalos indoklás szerint azért, mert a nyárfák nagy része elöregedett, kiszáradt, balesetveszélyessé vált (Petőfi Népe, 2008. március 19.). Ugyanakkor tagadhatatlanul forgalomban van a helyi köztudatban, illetve szóbeszédben, hogy a hozzátartozókat (is) zavarták a madarak. Különösképpen méltatlannak és kegyeletsértőnek érezték a helyzetet, amikor a varjak anyagcseréjének nyomait kellett takarítaniuk a sírokról.
Az Irinyi úti fakivágás eredményeképpen aztán a Március 15. utca nyárfáin jelent meg egy nagyszámú varjúcsoport 2008 tavaszán. Kényszerűségből ott, a vízműdomb környékén raktak fészket a jószágok, mireföl természetesen már onnan hallatszott a lakók panasza. De nem véletlen az sem, hogy az Irinyi út–Akadémia körút környékétől sem tudnak elszakadni a madarak.
A varjak nem csak intelligens állatok, de „érző lelkek” is
– Azt már a fakivágáskor lehetett tudni, hogy kétszáz méteres körzeten belül visszatelepülnek – így az alpolgármester, a Kiskunsági Nemzeti Park egykori igazgatója. – És most sem lesz ez másként: hiába veretjük le a fészküket, két hónap múlva nyilván újra tábort ütnek valahol a közelben. Mindenesetre azt megelőzendő, hogy mostani helyükön újra fészket rakjanak, kilógatunk a fákra úgy harminc varjútetemet, amiknek a kipreparálását ingyen vállalta a Kiskunsági Nemzeti Park. A varjak ugyanis nem csak intelligens állatok, de „érző lelkek” is: ahol elhullott társat látnak, oda nem szívesen mennek vissza.
A műveletre egyébként február 15-ig érvényes a város engedélye, vagyis még a héten él. A tűzoltók a délelőtti órákban kerítenek alkalmat a fészekvízágyúzásra, tehát amikor sem az emberek, sem a madarak nincsenek otthon. A Március 15. utcán, a garzonnál kezdenek kilenckor, és a Móra-iskolánál fejezik be a hadműveletet. A lehulló fészkeket az önkormányzat összeszedeti.
Jelentősen megcsappant az európai állomány
A vetési varjú természetes élőhelyén igen hasznos, továbbá okos és leleményes madár, így már jól alkalmazkodott a városi életmódhoz is. Védett – ellentétben a dolmányossal, ami egyenesen vadászható faj. Az európai állomány a szisztematikus pusztítás miatt mára jelentősen megcsappant. Fészekeltávolításra csak a környezetvédelmi hatóság adhat engedélyt.
Forrás: Baon