A vadászat nem ez én műfajom, ezúttal mégis szívesen tettem eleget a Debrecen-nagycserei Zrínyi Miklós Vadásztársaság meghívásának. Július 25-én kisebb ünnepséget tartottak abból az alkalomból, hogy éppen 101 éve alakult meg a jogelőd, a Debreceni Vadásztársaság. Erre az alkalomra - Bod Tibor kezdeményezésére – saját erőből felújították a társaság nagycserei vadászházát. Nem sajnálták a saját erőt, a maguk összeadta pénzt, és egy valóban szép, kellemes helyet varázsoltak a korábban lepusztult rom helyére. Az ünnepségre meghívtak hivatalos és nem hivatalos személyiségeket, például Forgács Barnát, a Hajdú-Bihar Megyei Vadászkamara elnökét és Kósa Lajos polgármestert, akit távollétében Csősz Imre olimpiai bronzérmes cselgáncsozó képviselt. Puskalövést, puskadurranást egyet sem hallottam, ez az összejövetel nem arról szók.

Bökönyi József, a vadásztársaság egyik tagja jóvoltából és anyagi támogatásával hasonmás kiadásban újra kiadták „A Debreceni Vadásztársulat története" című könyvet. Ez eredetileg 1933-ban jelent meg. Ennek egyik hirdetése azt tudatja az olvasókkal, hogy „állandóan friss felvágottak és frissen sült hentesáruk kaphatók. Export a világ minden részébe!" Ugyanebből az is kiderül, hogy a korabeli puskaműves „használt fegyvereket becserél vagy megvásárol és ilyeneket teljesen kijavítva állandóan raktáron tart." A kis kötetecske érdekes adatokkal, információkkal, tájékoztatókkal szolgál, íme néhány rövid szemelvény, részben tájékoztatásul, részben okulásul, akár a mai vadászok számára is.
„A Debreceni Vadásztársulat bérletében levő vadászterületek meghaladják a debreceni határban is a 100,000 kat. holdat, melyben benn van a Hortobágy 42,00 kat. holdja, a Nagyerdő 2355 (melyből a park, az egyetem s a Köztemető céljaira majd ezer hold le-szelődött), Monostor 854, Apafája 318, Nagycsere 7060, Haláp 11,198, Fancsika 3506, Bánk 6975, Pac 2014, Ohati-erdő 332 kat. holdnyi erdőségek, valamint Kis-Szepes, Új-osztású-földek és a Macsi folyókaszáló síkföldjei. Ezeken kívül a társulat területét képezi a Hajdú vármegyében fekvő, Debrecen tulajdonát képező Savósgút-erdő (1354 kat. hold) és Hajdúsámson község határából 600 kat. holdat meghaladó rész.

A társulat tagjainak vadászasztala nyáron hagyományosan a Nagyerdőn, a kellemes környezetű, majd százéves Polgári Lövészegyesület helyiségében van, télen pedig rendszerint a „Korona" külön szobájában, mely az Alhambra vagy Olajos nevet kapta. Asztalukon állandóan ott áll egy vadászpersely, melyből már sok szegény gyermek karácsonya lett örömmel teljes. Jóízű szűkebb vadászcsoportja volt többek között tagtársainknak a Ludasi Társaság, s ilyen újabban az Igazmondó Vadászok Asztaltársasága is, melyben a vadászhistóriák elmesélésének hivatalos kezdő formulája: „akár hiszitek, akár nem...". A könyv „Tarkabarka történetek az öregek vadásztáskájából" fejezetéből most következzen egy idevágó részlet: „Valamikor tagja volt társulatunknak egy szebeni szász eredetű, katonai szállásmester. Jómódú ember volt, a vadászatot igen szerette, s a Németországban járatos vadásztársak segítségével hozatott magának egy finom vizslát tekintélyes összegben. A vizsla nagyszerűen be is vált, kitűnően dolgozott; meg kell jegyezni, hogy német alapossággal még emberre is idomítva volt. Nagy érdeklődés várta az idegenből érkezett vizslát, s amikor az a vizsgát pompásan kiállotta, nagy mulatozás kerekedett. A boldog tulajdonos késő éjjel került ágyba, s szobájába fektette új vizsláját is. Reggel nagy morgásra, ijedt kiáltozásra rettent föl álmából. Ott feküdt felesége a földön, rajta a vizsla, szájában az elrémült asszonynak a vadásznadrág zsebébe dugott csuklójával. Az asszony ugyanis - élve az alkalommal - a vadásznadrágban levő pénztárca tartalma iránt akart érdeklődni, a jól idomított új vizsla azonban teljesítette kötelességét!"

Forrás: Magyar Mezőgazdaság