A vadakért, az általuk okozott kárért fõszabály szerint a területileg illetékes vadásztársaság felel, ám e felelõsség megállapítása mégsem minden esetben egyértelmû, és a bizonyítási kötelezettség a gépjármû tulajdonosát terheli - fejtette ki az [origo] számára a D.A.S. JogSzerviz szakértõje.

A szakemberek ténykérdésként kezelik, hogy az õszi idény kezdetével egyre nagyobb számban fordulnak elõ a vaddal történõ ütközés során bekövetkezett gépjármû károk, sõt, az elmúlt években jelentõsen nõtt az ilyen jellegû balesetek száma.

A vadakért való felelõsség elvileg a területileg illetékes vadásztársaság terhére róható. Ám a felelõsség megállapítása mégsem minden esetben egyértelmû, és követelés sem minden esetben áll meg a vadásztársasággal szemben - hívta fel a figyelmet dr. Burján Zsuzsanna.

Ennek egyrészrõl a bizonyíthatóság szab határt, másrészrõl pedig azoknak az objektív körülmények fennállta, melyek a bírósági gyakorlat alapján mentesíthetik a vadásztársaságot a felelõsség alól.

Sokan nem tudják, hogy a hatályos polgári jogi szabályok alapján a károsultat, a gépjármû tulajdonosát terheli a bizonyítási kötelezettség annak tekintetében, hogy kára keletkezett, illetve az összeg nagyságának tekintetében.

Ez a bizonyítási teher pedig azt követeli meg, hogy az elsõ pillanattól fogva a károsult megtegye a szükséges lépéseket, rögzítse a bizonyítékokat annak érdekében, hogy a késõbbi eljárás során hitelt érdemlõen bizonyíthassa kárigényét. A D.A.S. JogSzerviz szakértõje szerint e lépéseket a baleset helyszínén és idõpontjában célszerû megtenni.

Lépésrõl lépésre: elsõ körben a rendõrség

Fontos minden kárigény érvényesítése során a történteket lehetõleg a balesettõl független, elfogulatlan személlyel történõ rögzítése. Erre leginkább a rendõrség javasolható, így célszerû a vaddal történt ütközést követõen õket hívni a helyszínre.

A rendõrség jogosult az esetrõl szóló jegyzõkönyvet felvenni, ebben rögzítve azokat az objektív ismérveket, melyek alapjaiban döntik el az eset jogi érvényesíthetõségét. Ezek az ismérvek elsõsorban a vadra figyelmeztetõ táblával, a közlekedési viszonyoknak megfelelõ jármûvezetéssel vannak összefüggésben.

A rendõrség jogosult továbbá a baleset helyszínérõl, a gépjármû sérüléseirõl, és az elhullott vadról is fényképfelvételeket készíteni. Fontos - húzta alá a D.A.S. JogSzerviz szakértõje -, hogy a rendõrség nyilatkozni arról is elsõként, hogy a balesettel érintett útszakasz mely vadásztársaság illetékességi területére esik. Ennek azért van jelentõsége, mivel az igény is az illetékes vadásztársasággal szemben érvényesíthetõ.

Ha a hatóság a jegyzõkönyvet felvette, és az esetrõl fotókat is készített, úgy a késõbbiek során javasoljuk ezeket az iratokat a rendõrségtõl kikérni. Célszerû ebben a helyzetben megkérdezni, hogy a helyszínre az intézkedõ rendõrök, melyik rendõrkapitányságról érkeztek, és az iratokat honnan tudjuk kikérni.

Tanúnyilatkozatok

A bizonyíthatóság szempontjából jelentõsége van annak is, hogy akad-e olyan személy, aki a baleset bekövetkeztét közvetlenül látta, aki tehát konkrétan tud a baleset körülményeirõl, az ott lejátszódott eseményekrõl nyilatkozatot adni. A tanúk nyilatkozatai azért fontos bizonyítékok, mivel a helyszínre utólag kiérkezett rendõrök, kizárólag a baleset utáni tényeket tudják rögzíteni, azonban a baleset pontos körülményeirõl nyilatkozni nem tudnak - hangsúlyozta dr. Burján Zsuzsanna.

Nem éri meg elvinni a vadat

Abban az esetben, ha a baleset során a vad elhullik, akkor ezt jelezni kell a vadásztársaság felé is. Zömében a helyszínre érkezõ rendõrök ilyen esetben már eleve értesítik a vadásztársaságot, és az elhullott állat átadását biztosítják a vadásztársaság számára. Ez azért lényeges, mivel a vadak értéket képviselnek, így amennyiben valaki jogosulatlanul elviszi az elhullott állatot, az komoly következményekkel számolhat.

A gépjármû kijavítása

A gépjármûvekben bekövetkezett kár érvényesítéséhez csupán az egyik lépés a helyszínen történt, körültekintõ eljárás. A kár és annak összegszerûsége kapcsán a bizonyítási kötelezettség a károsultat terheli. Ez azt jelenti, hogy a vadásztársasággal szemben csak azoknak a gépjármûsérüléseknek a kijavítási költsége érvényesíthetõ, amelyek a káreseménnyel kapcsolatosan keletkeztek. Ez kétféle módon történhet meg, egyrészrõl számlával, másrészrõl javítási árkalkulációval. A gépjármûvet csak a biztosító kárszemléjét követõen javasolt megjavítani - mondta a D.A.S. JogSzerviz szakértõje.

Harminc napon belül

A vaddal történõ ütközésbõl eredõ károk érvényesíthetõségének csak az egyik szelete a bizonyíthatóság. Ugyanis fennállnak olyan követelmények, melyek be nem tartása az igényt eleve érvényesíthetetlenné teszi. Elsõsorban ilyen az igényérvényesítési határidõ is. A törvény a kárigény bejelentésére határidõt szab, melyet a baleset bekövetkeztétõl kell számítani, és amely harminc naptári napot tesz ki.

Ez a határidõ úgynevezett jogvesztõ határidõnek minõsül, így ha a károsult ez idõ alatt nem jelenti be a kárát a vadásztársaság felé, akkor a továbbiakban már nem is terjesztheti elõ a követelését. Minden esetben célszerû, hogy az igény bejelentése írásban történjen, lehetõleg olyan módon, hogy a késõbbiek során annak postai feladását és kötelezett általi kézhezvételét is igazolni lehessen - húzta alá dr. Burján Zsuzsanna.

A bírói gyakorlat

A vonatkozó bírói gyakorlat azonban igen szigorú követelményeket támaszt a vadásztársaság felelõsségének megállapításához. Ilyen támpontot jelent például az a körülmény, ha a vadásztársaság nem helyezett ki táblát a vadveszélyre vonatkozóan, és a gépjármûvezetõ az útviszonyoknak megfelelõen, a közlekedési szabályok betartásával vezette gépjármûvét. Ezen felül azonban akkor van esély a bírósági úton történõ igényérvényesítésre, ha azt is lehet bizonyítani, hogy a vadásztársaság oldalán valamilyen "rendellenesség" lépett fel. Ilyen rendellenesség lehet például az, ha a vadásztársaság etetõk elhelyezésével az út közelébe szoktatta az állatokat, vagy éppen vadászati, vagy párzási idény van.

Forrás: Origo