Az utóbbi hetekben több írás is napvilágot látott a magyar sajtóban, amelyek a Natura 2000 hálózattal, illetve annak hazai vonatkozásaival kapcsolatban tesznek észrevételeket, fogalmaznak meg kritikákat, sőt, egyes hozzászólók a kijelölések felülvizsgálatát szorgalmazzák. Az MME írása. A megfogalmazott kritikák egyes részleteikben jogosak, összességében mégis úgy véljük, hogy a cikkek hangvétele, a bennük tetten érhető félreértések és nyilvánvaló tárgyi tévedések nem segítik a Natura 2000 koncepció megismertetését és megértését, sőt, téves üzeneteket közvetítenek az amúgy valóban nem kellően informált érintettek felé, és szakmaiságtól mentes, pusztán politikai és gazdasági folyamatok által befolyásolt rendszerként tüntetik fel a Natura 2000 hálózatot mind Magyarországon, mind az Európai Unió egészében.
Az alábbiakban az említett írásokban felmerült kérdések és félreértések tisztázására teszünk kísérletet. Hangsúlyozzuk, hogy természetvédelmi, madárvédelmi civil szervezetként a természetes rendszerek, (és az emberi társadalmak) hosszú távú fennmaradása szempontjából az országokon átnyúló ökológiai hálózatok koncepcióját kulcsfontosságúnak gondoljuk, azok gyakorlati megvalósulását és megfelelő működtetését a legfontosabb természetvédelmi és társadalmi feladatok közé soroljuk.
Ökológiai hálózatok szükségessége
A kontinenseken átívelő ökológiai hálózatok megalkotása, vagyis az egymással különböző fizikai kapcsolatban lévő természetes, vagy természetközeli területek kijelölése egyesen következik abból a felismerésből, hogy az élővilág, és benne az ember természetes környezetének és egyéb szükségleteinek megóvása hatékonyan csak ilyen módon képzelhető el; az egymástól elszigetelten működő, egyre zsugorodó rezervátumok nem alkotnak életképes rendszert, illetve fenntartásuk sokkal jelentősebb ráfordítást igényel. A legértékesebb természeti területek – a legtöbb országban ezek a „hagyományos” védett területek alkotják az ökológiai hálózatok magterületeit, ezek védelmét és a köztük lévő összeköttetést biztosítják az ún. pufferterületek és az ökológiai folyosók, utóbbiak között természetesen sokkal nagyobb arányban vannak nem védett, mezőgazdasági vagy egyéb szempontból használatban lévő, de – sokszor éppen a hagyományos gazdálkodási módok miatt – többé-kevésbé természetes állapotú területek.
Natura 2000 hálózat
Az 1990-es években az élőhelyek vészes fogyatkozásának megállítását célzó kezdeményezések és megállapodások közepette, az 1992-es biológia sokféleség egyezményhez kapcsolódva alkotta meg az Európai Közösség az Élőhelyvédelmi Irányelvet, amely a tagországokat kötelezi természetes életközösségeik, állataik, növényeik rendszeres felmérésére és a védelmüket szolgáló Natura 2000 hálózat felállítására. A területek kijelölése a tagállam mindenkori kormányának a feladata, de a kijelölés menetét illetve eredményét az Európai Bizottság követi és elbírálja. A kijelölés kizárólag szakmai alapon azaz a jelölő fajok és élőhelyekről alkotott ismereteink alapján lehetséges, és az ellenőrzés során az Európai Bizottság is csak ezeket a szempontokat veszi figyelembe. Megtévesztő tehát azt állítani, hogy a Natura 2000 a kormány programja, amellyel a kormány az ellenőrzése alá vonja a területeket.
Az országok közti megállapodások értelmében létre hívott ökológiai hálózatok, így a Natura 2000 hálózat sem valamely aktuális gazdasági vagy politikai dilemma ad hoc megoldási kísérlete, ebből következően bármilyen újszerű gazdasági tendencia nem befolyásolhatja annak létét. Teljességgel nélkülözik a valóságot, és rendkívül veszélyesek azok az állítások, hogy a „Natura-program” a 90-es évek európai élelmiszer-túltermelési válságának megoldása lenne, amelyet most, hogy „megváltoztak a prioritások” igazítani kellene az új gazdasági, politikai környezethez. A Natura 2000 koncepció éppen a természeti értékekkel – fajokkal és élőhelyekkel – kapcsolatban az EU régi tagállamaiban az elmúlt évtizedekben tapasztalt vészes csökkenő tendenciákra, azaz a biodiverzitás csökkenésére adott válasz. Az Eu elkötelezte magát, hogy a biodiverzitás csökkenését 2010-re megállítja és a tendenciákat visszafordítja. Ennek egyik legfontosabb eszköze a Natura 2000 hálózat szakmailag megalapozott kijelölése és a területek állapotának fenntartása, javítása illetve helyreállítása. A hálózat a hosszútávon fenntartható, a környezettel összhangban lévő, ahhoz igazodó gazdálkodási módok segítségével, és az agresszíven fellépő, átgondolatlan és rendkívül rövidlátó gazdasági tendenciák ellenében próbálja megőrizni azt, ami Európa természeti értékeiből mára megmaradt.
A területek kijelölése és a nyilvánosság bevonása
Az Élőhelyvédelmi Irányelv értelmében a Natura 2000 hálózat területeinek kiválasztása az irányelv függelékei, továbbá releváns tudományos ismeretek alapján kell, hogy történjék, a kijelölésnél egyértelműen nem vehetők figyelembe egyéb társadalmi, gazdasági érdekek. Azt, hogy a folyamat valóban ezen elvek mentén zajlik-e le, az Európai Bizottság és az általa felkért szakértői csoport ellenőrzi.
Nem állítható, hogy a kijelölés a több mint 600 hazai Natura 2000 terület mindegyikénél tökéletesen sikerült. Természetes, ennél fogva változékony rendszerekről lévén szó, ilyen talán nem is lehetséges, ugyanakkor egy adott terület hálózatból való kivonása, a kijelöléshez hasonlóan, csupán megalapozott kutatás eredménye lehet; az ilyen változtatásokat az EB jóváhagyása nélkül nem lehet véghezvinni.
Az MME-nek nincs tudomása arról, hogy a várható támogatás reményében nagyon sokan kérelmezték volna területük Natura 2000 területté nyilvánítását. A kijelölés fentebb vázolt kritériumrendszere miatt közösségi jelentőségű fajokkal, ill. élőhelyekkel nem, vagy minimálisan rendelkező területek a legerősebb szándék ellenére sem kerülhetnek a hálózatba, éppen a tagállamok rendszeres beszámolási kötelezettsége miatt.
Álláspontunk szerint a területek kijelölésével és az ezzel járó mindennemű korlátozással, kötelezettséggel és támogatással kapcsolatban az érintettek tájékoztatása valóban nem volt és még ma sem elégséges, azonban azt nem állíthajuk, hogy nem volt kommunikáció. A Natura 2000 kompenzációs támogatások, és a területekre igénybe vehető agrártámogtások 2007-2009-es elindítása kapcsán újfent fokozott kommunikációra van szükség, amely jogos elvárás az érintettek részéről. Ehhez szükség van az érintett tárcák összehangol működésére, amelyhez a civil szervezetek is nyitottak segítséget nyújtani, ahogyan tették az eddigiekben is, lehetőségeikhez képest.
Natura 2000 területek fenntartása, támogatások
A Natura 2000 hálózat működtetése, a területek állapotának, valamint az ott élők egzisztenciájának hosszú távú fenntartása, fejlesztése nem alapozható kizárólag kompenzációs, vagy egyéb támogatásokra. A területeken elsődlegesen olyan földhasználati módok megtartására, fejlesztésére, vagy éppen újonnan való meghonosítására van szükség, amelyek egyaránt hozzájárulnak a természeti értékek fennmaradásához, és az e természeti erőforrásokat használó közösségek életszínvonalának megerősítéséhez és fenntartásához.
A Natura 2000 kommunikációja
Valótlan állítás, hogy a kijelölés során és az azóta eltelt időben a munka a nyilvánosság teljes mellőzésével folyt volna, ugyanakkor a Natura 2000 hálózattal kapcsolatos felvilágosító munka nem elégséges, a szaktárcák nem vállalták fel kellő mértében a népszerűtlen, vagy annak hitt intézkedések, késedelmek kommunikációját, ez pedig számtan probléma, tévhit forrása, és sok esetben joggal felháborító. Tekintve azonban, hogy a hálózat működésének jogi és anyagi megalapozottsága alig másfél évre tekint vissza, és számos pontos további változtatások várhatók, a kommunikáció fejlesztése indokolt és az ismerethiány csökkentésére továbbra is szükség van.
Egyéb, jelentős problémák
Az MME álláspontja szerint az információhiány mellett a Natura 2000 hálózat működésére nézve a legnagyobb veszélyt a hálózat sokszor nehezen értelmezhető jogi szabályozása, de még inkább a vonatkozó jogszabályok következetlen, gyakran hibás alkalmazása jelenti. Az elkövetkező időszak legfontosabb feladata a hatósági munka egységesítése és rugalmasabbá tétele lenne. Ennek egyik feltétele a Natura 2000 területekre vonatkozó természetvédelmi kezelési, illetve fenntartási tervdokumentációk mielőbbi elkészítése és az ebben foglaltak összehangolása az igénybe vehető kompenzációs, illetve más, magasabb szintű agrártámogatásokkal. Ehhez a két érintett szaktárca jelenleginél kiegyensúlyozottabb együttműködése és a társadalom, civil szervezetek szélesebb körű bevonása szükséges.Forrás: Greenfo
