Hogyan ment a falopás a hőskorban, és hogy lehet kijátszani a rendszert ma: „profik” mesélik el a fortélyokat.

A székelyföldi illegális fakitermelésnek, azaz falopásnak, évszázadokra visszanyúló hagyománya van. Köztudott, hogy a falopást történelmi kortól függetlenül bizonyos körülmények között a közösség elnézte, ha az atyafiak betartottak néhány szokásjogon alapuló, hallgatólagosan elfogadott normát. Ezen normák egyik legfontosabbika a mértékletesség volt, azaz a jusson is, maradjon is elve.

Akik hajlandóak voltak alárendelni magukat ezeknek a szabályoknak, azok bizonyos időközönként a közösség – az erdőpásztor, az erdész, a falubíró, a közbirtokosság vezetője és a tekintéllyel rendelkező gazdák – hallgatólagos tudomásulvétele mellett kivághattak annyi fát, amennyi a heti betevő előteremtését fedezte.

Akik viszont nem tartották magukat ehhez a gentlemen's agreementhez, és a szokásosnál is több alkalommal jelentős mennyiségű fát tulajdonítottak el a közösség erdeiből, és tetten érték, azok ténylegesen bűnelkövetőnek minősültek, és vállalniuk kellett a törvényszegés következményeit. A falopások gyakorisága ugyan csökkent a kommunizmus 50 esztendeje alatt, hogy aztán a rendszerváltás után soha nem tapasztalt mértékben induljon újra a sokáig megállíthatatlannak tűnő folyamat.
Az 1990-es évek elejét, közepét jellemző zűrzavaros állapotok nagyban kedveztek az illegális fakitermelésnek, hisz az 1991-ben a Földalapról elfogadott 18-as számú törvény értelmében csak a magánszemélyek kapták vissza egykori területeiket, ám a területek nagyságát csupán 1 hektárban állapították meg. A törvényt ezért 1997-ben módosították, majd 2000-ben megalkották az 1-es számú törvényt, ami már 10 hektárban határozta meg a visszaszolgáltatható terület felső határértékét magánszemélyek esetén. A közbirtokossági tagok, valamint az egyházi és oktatási intézmények esetében ez a mutató 20, illetve 30 hektár volt. A helyzetet végül 2005-ben, főleg EU-s nyomásra orvosolták egy sürgősségi kormányrendelettel, amely az államosított erdők teljes restitúcióját rendelte el, ráadásul már a kaszálókat és a legelőket is vissza lehetett igényelni. 

Anekdota
Az egyik illetőt megállította este a rendőrség. Épp egy szekér fával közlekedett hazafelé. A rendőrök azt mondták neki, hogy másnap reggel vigye ki a fát az őrsre, ahol megteszik a szükséges intézkedéseket. Az illető másnap felkelt, befogta a lovakat, és ismét kiment az erdőre fáért, nem törődött a rendőrséggel. Délelőtt megjelentek a rendőrök a házánál, kérdezik az édesanyját, hogy hol van a fia? Az erdőn – hangzott a válasz. Fáért-e? – kérdezték elhűlve. Hát nem is tűzgyújtóért – zárta rövidre a társalgást az anya.

Forrás: Transindex.ro