Az alábbi beszámolót egy olvasónktól, Paska Attilától kaptuk:
Október ötödikén sikerült elejtenie Gál Zsolt barátomnak a képeken szereplő bikát. Már 4-5 alkalommal is csak azért mentünk ki, hogy megfigyeljük. Sötétedéskor is és hajnalban is voltunk a területen, szinte mindig megmutatta magát, a helyét nem nagyon változtatta. Egy adott kukoricatáblában láttuk, illetve a kukoricatábla végében lévő bozótos, fás részen. A mozgásából és tartásából megállapítottuk, hogy beteg az állat. Az álló kukorica miatt sosem mutatott tiszta lőképet, szinte mindig csak a feje és a nyaka látszott ki a takarásból.

Ötödikén sötétedés előtt szintén megmutatta magát. Én a domb tetején, a kukoricás felső részénél voltam egy lesen, Zsolti barátom pedig a kukoricatábla alján – a völgyben –, a fás bokros résznél. A kukorica a domboldal közepe táján egy részen hiányzott, ott sikerült sikeres lövést tennie Zsoltinak, amely helyben marasztalta a bikát. A szemrevételezésnél derült csak ki, hogy mennyire beteg volt a vad. Szerintem minden mozdulatával irdatlan kínokat élt át szerencsétlen.

Forrás: Vadászlap