Kutatók szerint az erdei elefántok orvvadászatának folytán a legidősebb, legbölcsebb matriarchák, hatalmas esőerdei lakókörzetüknek szinte élő könyvtárai pusztulnak el.

A Wildlife Conservation Society, a Stirlingi Egyetem és az Amboseli Elefántalapítvány szakemberei szerint a legidősebb nőstények oktatják és segítik a fiatalokat, hol keressék a táplálékot és az ásványi anyagokat, mit fogyasszanak, hogyan férjenek hozzá a nehezebben elérhető étekhez és hogyan kerüljék el a veszélyhelyzeteket.

Eme anyák nélkül az erdei elefántok szociális élete és ismerete életterükről eltűnhet. A kutatók vizsgálatukban a közép-afrikai erdőségek lakóit vették szemügyre.
Az afrikai elefánt kevésbé ismert rokonát illető későbbi védelmi terveknek a kutatók szerint olyan stratégiát kell felölelniük , amelyek figyelembe veszik az állatok szociális struktúrájának változásait, az élőhely integritását, valamint a duzzadó emberi populációktól származó nyomást.

A szerzők kifejtik, 2013 óta tudatában vannak az erdei elefántok katasztrofális hanyatlásának, és ahogy az afrikai elefántok esetén, itt is akkor a legsúlyosabb a helyzet, ha elveszítik a matriarchákat.

Az afrikai szavanna elefántjainál végzett tanulmányok például feltárták az orvvadászat és más emberi eredetű behatás maradandó hatásait magatartásukra nézve. Például az orvvadászat által sújtott afrikai rokonok egyre inkább éjszakai életmódra álltak rá, félénkké váltak a védett területeken kívül, ami magával hozta, hogy a védett régiókban egyre duzzadt számuk, ami az ottani vegetációra nézve hátrányos.

Az idősebb egyedek – bikák és tehenek – elveszítése befolyásolja a populációk képességét a stabil szociális háló fenntartására, és megfosztja az egyedeket a legtapasztaltabbak túlélési képességeinek elsajátításától.

Az elefántmatriarchák vezetik el családjukat a kulcsfontosságú forrásokhoz – úgymint a szavanna víznyerő helyeihez vagy az esőerdő ritka, gyümölcsöző fáihoz -, emellett évtizednyi földrajzi és szociális tudás tárházai.
A szerzők úgy hiszik, hogy az erdei elefántok valószínűleg ugyanazon viselkedésbeli és ökológiai változásokat tapasztalják meg élőhelyükön, mint szavannai rokonaik.

Létfontosságú szerepet töltenek be számos növény- és fafaj magjainak szétszórásában, az ösvényrendszerek karbantartásában, a természetes módú erdőirtásban, a talajtápanyagok szétosztásában és szállításában a kiterjedt területeken. Ökoszisztéma-mérnökként betöltött szerepük karbantartja az élőhelyeket, amelyek számos más növény- és állatfaj otthonai is.

A kutatók szerint az erdei ökoszisztéma működésének fenntartása megköveteli az orvvadászat ellenes stratégiákat, hogy gátat szabjanak a még életben lévő populációk pusztításának, és elősegítsék regenerációjukat.

Úgy hiszik, a nyugat-afrikai elefántpusztulásokból levont következtetéseket mindenképpen fel kell használni ember és elefánt együttélésének megfelelő biztosításához a védett területek környékén, mígnem az ormányosok eléggé biztonságban érzik magukat hozzá, hogy újra kolonizálják korábbi lakókörzetüket.

Ezenkívül fontosnak tartják alaposan feltérképezni az orvvadászat hatását az elefántok életére és szociális szerveződésére.

Forrás: ForestPress