A könyv hiánypótló jellegű, felöleli az összes, vadkárral, vadászati kárral, vad által okozott kárral és az egyéb vadon élő állatok által okozott károkkal kapcsolatos témaköröket.
Megpróbál szabatos választ adni a kesze-kusza jogi szabályozás útvesztőiben a felmerülő jogszabályi problémákra. Módszertani leírásokat tartalmaz a legtöbb haszonnövény termésbecslésére, kárfelvételezésére. Új alapokra helyezi az erdei vadkár rendkívül bonyolult felmérésének folyamatát. A könyv nagyon sok segédábrát, a felméréshez szükséges termésbecslési táblázatot és színes fotót tartalmaz.

A tartalomjegyzékből

1. Előszó
2. A vadkár alakulása a közelmúltban (Kása Róbert)
2.1. Erdei vadkár
2.2. Mezőgazdasági vadkár
3. A vadkár jogszabályi értelmezése (Varga Zoltán)
3.1. Erdei vadkár
3.2. Mezőgazdasági vadkár
3.3. A vad által okozott kár
3.4. Vadászati kár
3.5. A vadban okozott kár
3.6. A vad fogalmába nem tartozó vadon élő állatok által okozott kár
3.7. A vadkár elleni védekezés, kármegelőzés
4. A vadkárbecslési eljárás jogi folyamata (Varga Zoltán)
4.1. A szakértő szerepe
5. Az erdei vadkár felmérése (Kása Róbert)
5.1. Az erdei vadkár fő típusai
5.1.1. Minőségi kár
5.1.2. Mennyiségi kár
5.2. Az erdei vadkár felmérésének eszközei
5.3. Az erdei vadkár felmérésének módszerei
5.4. Erdősítésben okozott kár
5.4.1. Rágás
5.4.2. Kéreghántás
5.5. Töréskár
5.6. Magtermő állományokban okozott kár
5.7. Realisztikus erdei kárbecslési eljárás
5.8. Karácsonyfatelep (Varga Zoltán)
5.9. Dísznövények (Varga Zoltán)
6. A mezőgazdasági vadkár felmérése (Varga Zoltán)
6.1. A mezőgazdasági vadkár felmérésének eszközei
6.2. Mezőgazdasági vadkár felmérésének módszerei
6.2.1. A realisztikus mezőgazdasági vadkárbecslési módszer
6.3. A termésbecslés módszerei
6.4. A vadkár felmérésének módszerei
6.4.1. Gabonafélék
6.4.1.1. Búza és tritikálé
6.4.1.2. Takarmány árpa
6.4.1.3. Zab
6.4.1.4. Rozs
6.4.1.5. Kukorica
6.4.1.6. Köles
6.4.2. Hüvelyesek
6.4.2.1. Borsó
6.4.2.2. Szója
6.4.2.3. Csillagfürt
6.4.3. Gyökér- és gyökgumósok
6.4.3.1. Cukorrépa
6.4.3.2. Takarmányrépa
6.4.3.3. Tarlórépa
6.4.3.4. Burgonya
6.4.4. Olajos magvúak
6.4.4.1. Napraforgó
6.4.4.2. Repce
6.4.5. Szálas takarmányok
6.4.5.1. Lucerna
6.4.6. Takarmánykáposzta
6.4.7. Zöldségfélék
6.4.7.1. Kabakosok
6.4.7.2. Paprika
6.4.7.3. Sárgarépa
6.4.8. Bodza
6.4.9. Szőlő
6.4.10. Gyógy- és dísznövények
6.4.11. Gyümölcsös
6.4.11.1. Termésben okozott kár
6.4.11.2. Gyümölcsfákban okozott kár
7. A vadászati kár felmérése (Kása Róbert)
8. A vad által okozott károk (Kása Róbert)
8.1. Fiatalosokban okozott kár
8.2. Gyep- legelő területeken okozott kár
8.3. Vadkár típusok belterületen
8.3.1. Belterületi vadkár megállapítása
8.3.2. Felelősség a belterületi vadkárért
8.4. Vad-gépjármű ütközés (Kása Róbert)
8.4.1. A felelősség megállapítása
8.4.2. A szakértő szerepe vad-gépjármű ütközésnél
9. A vad által okozott kár megtérítésének lehetőségei (Kása Róbert)
10. A vad fogalmába nem tartozó vadon élő állatok által okozott kár (Kása Róbert)
10.1. A kár megállapítása
10.2. A felelősség megállapítása
10.3. A vadon élő által okozott kár megtérítésének lehetőségei
11. A szakvélemény tartalmi és formai követelményei (Varga Zoltán)
12. A kármegosztásról (Varga Zoltán)
13. A vadkár elhárításának, megelőzésének módszerei (Kása Róbert)
13.1. Aktív módszerek
13.2. Passzív módszerek
13.2.1. Mechanikai vadvédelemi berendezések
13.2.2. Kémiai vadkárelhárítás
13.2.3. Biológiai vadkárelhárítás
13.3. A vadászatra jogosult és a termelő feladatai
14. A peres eljárásról (Varga Zoltán)
15. Esettanulmányok
15.1. Szubjektív becslés kontra vadkárfelmérés
15.2. Vadkártermelés
15.3. Vad által okozott kár
15.4. Vad-gépjármű ütközés
16. Mellékletek

Előszó

Napjaink vadgazdálkodásának egyik súlyos, sarkalatos problémája a vadkár kérdése. A statisztikák szerint Magyarország nagyvad állománya az 1960-as évek óta folyamatosan növekszik. A növekedés okait az egyre nagyobb erdősültségben, a TSZ időkben kialakult nagytáblás-monokultúrás termelési rendszerek bevezetésében és a vadászatra jogosultak rosszul értelmezett „vadvédelmében” kell keresnünk. Az egyre duzzadó nagyvad állománnyal törvényszerűen együtt jár a fokozódó mezei és erdei vadkár. A szövetkezeti termelési rendszer idejében a keletkezett vadkárt könnyen el lehetett „intézni” a megfelelő helyre juttatott vadhússal, vadászati meghívással. Gyakorlatilag senki nem törődött a keletkezett kár gazdasági hatásaival.

A földek ismételt magántulajdonba kerülésével és az új vadászati törvény 1997-es életbe lépésével azonban a régi kéz-kezet mos szemlélet felborult. A keletkezett vadkárt a gazdálkodó többé nem engedte el, a vadgazdának ki kellett azt fizetnie. Voltak, vannak olyan mezőgazdasági termelők is, akik meglátták a vadkártérítésben a felkínálkozó lehetőséget és többé már nem terményt, hanem vadkárt „termeltek”. Mindegy volt már nekik, lesz-e bármilyen termésük, az összes terméskiesést annak keletkezési okától teljesen függetlenül a vadra fogták, fogják.
Az éremnek azonban mindig két oldala van. Sok esetben a vadászatra jogosultak kérdőjelezik meg a kár jogosságát és még a ténylegesen a vad által okozott kárért sem akarják vállalni a felelősséget. Él még a régi szemlélet, a „majd elintézzük valahogy” hozzáállás.

Egyik szemlélet sem kívánatos, mert csak vitákat, haragot szül és peres eljárások sokaságát indítja el. Ilyen esetekben van a legnagyobb szükség a jól felkészült, független vadkárszakértőre, aki átlát a termelő vagy a vadgazdálkodó hátsó szándékain és megállapításait szakmailag alaposan alátámasztott szakvéleményével tudja bizonyítani.

A független, munkáját magas fokon végző szakértő nagyon sok esetben egyfajta békítő bíró szerepet is betölt. De csak akkor, ha nem szubjektív becslés, hanem tényleges kárfelmérés alapján mond véleményt. Mert az objektív, méréseken alapuló szakvéleménnyel általában nem szívesen vitatkozik senki.
Sajnálatosan széles körben elterjedt gyakorlat a vadkárszakértők munkájában a tapasztalati úton történő becslés alkalmazása az időigényes, több munkát, nagyobb szakértelmet igénylő kárfelmérés helyett. Sok esetben természetesen a szubjektív becslés is adhat elfogadható pontosságú eredményt, az esetek nagy részében viszont nem.

A vadkár megelőzéséről, elhárításáról összefoglaló mű talán még sosem jelent meg Magyarországon. Sokkal célszerűbb, fontosabb volna pedig megelőzni a bajt, mint utólag magyarázkodni, alkudozni, szakértőt hívni vagy pereskedni.
Munkánk célja, hogy megismertessük minden érintettel a méréseken, tényeken alapuló vadkárbecslési módszereket és a gyakorlatban eredményesen alkalmazható vadkár elhárítási technikákat. Utoljára 2003-ban jelent meg e témával foglalkozó szakirodalom hazánkban. Azóta eltelt 8 év, változtak a jogszabályok, a gazdasági- termelési viszonyok. Nem elég már a régi jól bevált módszereket alkalmazni, meg kell felelni a rohanó kor támasztotta követelményeknek. Könyvünkkel nem kívánjuk megváltoztatni, teljesen felforgatni a vadkárok becslésére kialakult módszereket. Sok kiváló kutató, szerző foglalkozott már ezzel a témával és alkotott maradandót. Helyenként szó szerint vettük át tőlük a minden igényt kielégítően részletes vadkárbecslési módokat, hiszen a kiválónál jobbat javasolni nem tudunk és nem is akarunk. Így célunk csupán az, hogy egy csokorba gyűjtsük az esetenként feledésbe merült, de máig is jól használható praktikákat és saját tapasztalatainkkal és saját jól bevált módszereinkkel kiegészítve mutassuk be azok használhatóságát a mai viszonyokra aktualizálva, sok képpel, ábrával, ténylegesen megtörtént esettanulmánnyal illusztrálva. Munkánk ez által kínál segítséget minden érdeklődő számára.

Reméljük, hogy mind a termelők, mind a vadgazdálkodók, mind pedig a kárszakértők hasznosnak fogják tartani könyvünket és találnak benne munkájukhoz sikeresen alkalmazható módszereket, ötleteket.
Ehhez kívánunk Önöknek jó olvasást, kellemes, hasznos időtöltést!

Varga Zoltán és Kása Róbert
A szerzők
Várható megjelenés 2011. augusztus.