Manapság sokan ragadnak tollat, ceruzát vagy éppen billentyűzetet, hogy vadászati élményeiket, erdőben tett puskás látogatásaik kisebb-nagyobb eredményét közkinccsé tegyék, megosszák a kimondottan vadászati irodalomra éhező, kíváncsi közönséggel.
Sokuk azonban sajnos nem nagyon hallotta még – vagy csak nem akarta meghallani – a suszter és a kaptafa esetét. Pedig ha egy kicsit gondosabbak, figyelmesebbek, akkor sokakat megkímélhettek volna a pontatlan, magyartalan vagy éppen szakmai hibáktól hemzsegő „mindenféléktől”.
Ezek alól igencsak üdítő kivétel a Hortobágy szomszédságában élő és vadászó Pintér Norbert elsőkötetes – nyugodtan mondhatjuk – író könyve. A nemrégiben megjelent Vadászatok évszakról évszakra című novellafüzér meredeken ellentmond a mai „vadásztörténetek” sokaságának. A kötet fülszövegén lévő kis vadászati hitvallás hűen tükrözi a könyv tartalmát, az író hozzáállását a vadászathoz: „A vadászatról és a vadászokról írok, de történeteimben csak mellékesen szólal meg a puska. Vallom, hogy a lövés mindössze egy pillanat… s nem ezért, nem csak ezekért a pillanatokért vadászunk. Sokkalta inkább azokért az élményekért, amelyeket egy esti les vagy egy hajnali cserkelés adhat.” Nos, erről van szó. Ez maga a vadászat. Persze tudom, ízlések és pofonok… De a kimentünk, meglőttük, hazavittük és jól megettük jellegű történetek sivár egyhangúságában Pintér Norbert könyve egy olyan kellemes sziget, ahova az ember mindig szívesen térne vissza, pláne úgy, hogy onnan el sem akar menni.

Hagyomány, tisztelet, barátság, emberi kapcsolatok, élet, halál és természetesen a vadászat. Ez mind-mind megtalálható a négy részre felosztott könyvben. Végigizgulhatjuk a szerző vadászatait tavasztól télig az ő egyedi stílusában, amely „alázatot s egyben vágyat is tükröz”. A sajátos humorral megírt és néha már-már túlcsorduló melankóliába süllyedő novellákban, apró történetekben vele együtt cserkelhetünk erdőn, mezőn, mellette ülhetünk a magasles csendes magányában, csalogathatjuk a vaddisznókat, vagy éppen emelgethetjük a fedőt a gasztronómia varázslatos világában. Emberi érzések és érzelmek viharában leskelődhetünk, végigszenvedhetünk egy vadászatot egy dilettáns kísérő társaságában, illetve végigélhetjük, hogy hogyan, mennyi „szenvedés” után lesz valakiből valamire való muflonvadász.

Pintér Norbert első kötete gazdagon és szépen illusztrált. A grafikai elemek kellemesen olvadnak az írások egyenletesen pergő, színes, változatos világába, ellentétben a – bár rendkívül gyönyörű – fotókkal, amelyek inkább úgy tűnnek, oldalszámnövelő minőségükben vannak jelen.
És még egy apróság. Személy szerint szívesen olvastam volna – a szerző földrajzi kötődése miatt – egy-egy vadréce- vagy vadlibavadászat varázslatos pillanatairól is. De ezek hiányát próbáljuk meg betudni annak a remélhetőleg megkerülhetetlen ténynek, hogy a következő kötetbe is kell majd írni valamit…
(Pintér Norbert: Vadászatok évszakról évszakra. Magánkiadás, 2011, 1980 Ft)

Forrás: MNO