Kovács Gergely, a MÁV Szimfonikusok kürtöse zenekarával idézi meg a kürtre készült, vadászattal is összefüggésbe hozható zeneműveket, amelyek a hangszer sokoldalúságát bizonyítják. A vadászatról egyáltalán nem a vadászkürt az, ami manapság az eszünkbe jut. Pedig hosszú évszázadokig a zene és a vadászat elválaszthatatlan volt, és erről számtalan kiváló mű tanúskodik. Kovács Gergely kürtművész néhány ilyen alkotást vett lemezre, s ezekből a régi vadászatok hangulata, társadalmi eseményjellege is jól érződik.
Mozart Ignaz Leutgeb kürtös számára írta mind a négy versenyművét. Ignaz Leutgeb nem lehetett különösebben művelt. Ezt abból tudjuk, hogy a Bécsben sajtkereskedésből tengődő muzsikust – akit még Salzburgból ismert Mozart, s akit a zeneszerző kisebb-nagyobb pénzkölcsönökkel is segített olykor-olykor – a partitúrában is kifigurázza. Vicceket, Leutgeb személyére vonatkozó szókimondó megjegyzéseket, sokszor egészen ízléstelen és sértő tréfákat dedikált neki színes tollal a kéziratban. Leutgeb egyébként mindezeket jól tűrte, valószínűleg humorérzéknek sem volt híján, s a két egykori zenésztárs végig baráti viszonyban maradt egymással.
Kovács Gergely a K 495-ös Esz-dúr kürtversenyt rögzítette a MÁV Szimfonikusokkal, s bár Leutgeb Mozart szerint az eszét tekintve olyan volt, amilyen, zenésznek biztosan nem volt utolsó, ha olyan sok művet komponált neki. Maga a kürtverseny remekmű, és Győriványi Ráth György vezényletével nagyon színes lehetőségeit ismerhetjük meg a hangszernek. Szintén Leutgeb inspirálta az Esz-dúr Kvintettet, amelynek személyes hangvétele jól érzékelhető a korongról. Három tétele három egészen különböző karaktert idéz: az első a kürt katonai karakterét mutatja be, a középső tételben viszont Mozart igazi szerelmi kettőst komponált a kürt és az első hegedű duettjére. Ez a szakasz már-már vokális jellegű muzsika, és a kürtnek egy olyan arcát fedi fel, amelyet kevés szerző használt ki ilyen mértékben. A zárótétel Leutgeb technikai tudásáról árulkodik, mivel rendkívül virtuóz. Kovács Gergely mindhárom karakterben igazán hiteles zenésztársaival, Gabora Gyulával, Sörös Jenővel, Mohácsi Gyulával és Balogh Endrével. Üde színfolt Anton Richter hat kürtkvartettje is, amelyben Kovács Gergely partnere Benyus János, Kováts Imre és Hamar Máté, vagy a bevezető, nagyon rövid, mintegy nyitányként elhangzó Bruckner-mű. Haydn számára is vonzó lehetőség volt a hangszer: Esz-dúr versenyműve két kürtre és zenekarra jól példázza, mennyire sokoldalúan használható a kürt szólóhangszerként, miközben a szimfonikus zenekarnak elengedhetetlen részévé vált. Utolsóként hangzik el a címet ihlető Vadász-szimfónia, amely Leopold Mozart alkotása: a mű többek között iskolai tananyag is, hiszen egészen filmzeneszerű részeket is tartalmaz, kiáltások és lövések is megjelennek a hangszerek nyelvén a darab során.
Bár a lemezt minden bizonnyal nem (csak) a vadászat szerelmeseinek készítették, érdekes kirándulás a zenetörténet segítségével abba a korba, amikor ez a „tevékenység” elválaszthatatlan volt bizonyos körök mindennapjaitól. Kovács Gergelyék nagyszerűen összeválogatott kürtművei ebbe a világba kalauzolják a hallgatót, miközben azt is bizonyítják: a kürt nemcsak vadászhangszer, hanem sokoldalú, egészen különleges instrumentum, amely minden kor minden műfajában megtalálja a helyét.
(Kovács Gergely és a MÁV Szimfonikus Zenekar: Szimfonikus vadászat. Vox Artis, 2012)
Forrás: MNO
