Az apám biológus. Méghozzá genetikus. Amikor 1996-ban a Dollyt csinálták Skóciában, akkor nagyon sokan felhívták, hogy majomkodjon a tévében és a rádióban, de az ilyesmit ő nem szereti. Ellenben nagyon szépen meg tudja mutatni két darab kartonpapírral és egy filctollal, hogy a lucerna gyökérgümőiben élő Rhizobium meliloti baktériumon élősködő 16-3 bakteriofág egyik szabályozógénjéhez hogy kötődnek hozzá az őt szabályozó fehérjék.

Mi az a bakteriofág?


Olyan vírus, ami baktériumokat fertőz meg. A fágok rendkívül változatosak, a genetikusok előszeretettel használják őket modellnek. Az egyik leghíresebb az Escherichia coli bélbaktériumon élősködő lambda fág. Ezen a képen egy egész csapat támad meg egyetlen baktériumot:

Az apám a genetikán kívül a gímszarvasokról (Cervus elaphus) is tud egy csomó mindent. 1986 szeptemberében megkérdezte, van-e kedvem elmenni vele a gemenci erdőbe egymással verekedő szarvasbikákat fotózni. Én hatéves voltam, és biztos volt valami rajzfilm a tévében, mert nem volt kedvem. Ő elment és hazajött ezzel a képpel:


Figyeljük meg a szarvasbikák óriási agancsait! Az állatok ezeket áprilisban-májusban kezdik növeszteni, és júliusra már kész is vannak, miközben 8–10 kiló csontot építettek a fejükre. A szarvasagancs gyorsabban növekszik, mint a legvadabbul burjánzó daganat, de teljesen kontrolláltan. A bika augusztusban felhizlalja magát, majd szeptember elején – szarvasbőgéskor –, vetélytársainak esik.

Az apám azon kezdett el még régen gondolkozni, hogy ez a példátlanul gyors növekedés hogyan lehetséges. Arra jutott, hogy egyszerűen nincs elég tápanyag a kajában, amit a szarvas eszik. Hogy mi történik helyette? Az állat saját csontjaiból vonja ki az agancs építéséhez szükséges kalciumot: nyár közepére durva csontritkulása lesz!

A combnyaktörésre hajlamos idős emberekkel szemben azonban augusztusban ezt visszafordítja. Szeptember elejére már kutya baja, mehet verekedni a csajokért.

Úgyhogy az apám 30+ év után modellélőlényileg átugrotta az egész élővilágot, és most azon dolgozik, hogy mi az agancsnövekedés genetikai háttere. Mert ha megértjük, akkor elkezdhetünk rendes gyógymódot fejleszteni annak a rengeteg embernek (csak Magyarországon úgy egymillió), aki idős korára csontritkulásban szenved.

Forrás: Marsforgatni / Orosz Péter