A papagájok és a varjúfélék magas intelligenciája közismert. Osztrák etológusok kísérletei szerint azonban a gondolkodásmódjukban jelentős különbség tapasztalható.
A papagájok és a varjúfélék elképesztően intelligensek. Képesek egyszerű számtanfeladatok megoldására, élelemtartalékaikat elrejtik konkurenseik elől, és a táplálékkereséshez olykor eszközt is használnak. De vajon logikai következtetéseket is le tudnak vonni? A jelenleg Ausztriában folyó kutatási eredmények erre utalnak.

A Grünauban található Konrad Lorenz Kutatóállomás etológusai, Kurt Kotrschal és Christian Schloegl az intelligencia kialakulásához vezető evolúciós mechanizmusokat kutatják. A „Madarak gondolkodása" elnevezésű projektjükben a két madárcsoport, a papagájok illetve a hollófélék gondolkodási sajátosságait hasonlítják össze. A kísérletekben az egyik oldalon jákópapagájok és keák, a másik oldalon pedig hollók, új-kaledóniai varjak és szajkók szerepelnek.

A korábbi vizsgálatok során mindkét csoport magas intelligenciáról tett tanúbizonyságot, kognitív képességeik kifejezése azonban eltér. „Ennek oka életmódjuk és környezetük eltéréseiben keresendő" – fejtette ki Kotrschal a Der Standard című osztrák lap online változatában.

A holló például elrejti táplálékát konkurensei elől. A keának viszont nincsen erre szüksége. A holló ezért a keával ellentétben képes arra, hogy perspektívát váltson. Ha észreveszi, hogy valaki figyeli rejtekhely-keresés vagy táplálék elrejtés közben, új rejtekhelyet keres.

A kísérletek egyértelműen kimutatták a két csoport közti különbséget. Az egyik vizsgálat során két edényt mutattak nekik, amelyből az egyik a madarak valamelyik kedvelt ételét tartalmazta, a másik pedig üres volt. Az edényeket aztán felfordították, majd bemutatták az üres edény „tartalmát”. A hollók azonnal tudták, hogy a csemege a másik edény alatt lesz. A papagájok ebben a kísérletben viszont alulmaradtak, bár Kotrschal szerint a kutyák sem teljesítenek náluk sokkal jobban.

Nem csak a két csoport között, hanem csoporton belül, a varjúféléknél is akadnak eltérések. A csókák például kevésbé bizonyultak sikeresnek, mint a hollók. „Ez azonban nem jelenti azt, hogy kevésbé lennének intelligensek. Sokkal inkább arra utal, hogy a kísérletek inkább a hollók képességeinek kedveztek" – nyilatkozta a viselkedéskutató.

A szajkók például életük során akár harmincezer különböző rejtekhelyet is képesek megjegyezni. E képességük sokszorosan felülmúlja az emberét. „Minden arra utal, hogy az állatok intelligenciájukat egymáshoz képest másképp vetik be. Stratégiáik függenek az élőhelyüktől, környezetüktől és táplálékkonkurenseiktől" - tájékoztatott Kotrschal. Van tehát egy evolúciós alap, amely biztosítja a magas intelligenciát, ám ez később egymástól függetlenül fejlődött ki minden egyes madárfajnál, amelyet az ökológiai tényezők és az állat életmódja nagymértékben meghatározott.

Forrás: NGO