Német kutatók megállapították, hogy egyes élősködők képesek befolyásolni gazdájuk viselkedését, s akár arra is rávehetik őket, hogy azok kiszolgáltassák magukat a ragadozóknak.
A Schistocephalus solidus nevű galandféreg meglehetősen körülményes életmódot folytat. Petéi, amely madarak ürülékével kerül a vizekbe, s a belőle kikelő lárva egy kis evezőlábú rákba (Copepoda) fészkeli be magát. A rákban egy ideig növekvő parazita további élete attól függ, hogy a rákocskát milyen ragadozó ejti el. A féreg túlélését egyedül a tüskés pikó nevű hal (Gasterosteus aculeatus) képes biztosítani, amelynek belsejében az állat teljesen kifejlődhet. Minden más esetben a féreg elpusztul. Ám még a tüskés pikó sem képes önmagában biztosítani a szaporodást, ugyanis a párzáshoz egy madárra is szükség van, amelyik a halat megeszi. A bélféreg petéi végül a madár ürülékével kerülnek be ismét a vizekbe.

A tudósokat régóta érdekli, hogy miért van szüksége a parazitáknak ilyen bonyolult és körülményes életciklusra illetve több gazdaszervezetre a sikeres szaporodáshoz. A szakemberek arra is kíváncsiak voltak, hogy a gyakorlatilag passzív élősködők, akiknek a sorsa tulajdonképpen a ragadozó-préda viszonytól függ, miként képesek életciklusaikat optimalizálni.

A németországi plöni Max Planck Evolúcióbiológiai Intézet munkatársai, brit kollégáikkal a liverpooli egyetem kutatóival közösen vizsgálták a Schistocephalus solidus szokásait. Munkájuk eredményeiről a Spiegel című német lap internetes kiadása számolt be. A szakemberek kutatásaiból, amelynek eredményeit az Evolution című szaklapban publikálták, kiderült, hogy az állatok nem csak passzívan vesznek részt sorsuk alakulásában, „bízva a jó szerencséjükben”. A kísérletek alapján a tudósok megállapították, hogy ahhoz, hogy ezt a bonyolult gazdacserélgetést valamelyest irányítani tudják, az élősködők kifejlesztettek egy módszert, amivel elérhetik, hogy az éppen aktuális gazdaszervezetben eltöltött idejük éppen megfelelő legyen. A liverpooli kutatók matematikai modell segítségével kiszámíították, hogy az evezőlábú rákban tartózkodó féreglárva szempontjából az a legideálisabb, ha a 13. és a 15. nap között sikerül beágyazódnia a tüskés pikó testébe.

A liverpooli csapat eredményeit a Max Planck Intézetben dolgozó német kollégák kísérletekkel támasztották alá. A kísérletek kimutatták, hogy a galandféreg valamilyen módon irányítani tudja gazdaszervezete viselkedését, amivel jelentősen meg tudja növelni saját túlélési esélyeit. Az élősködőkkel megfertőzött rákok viselkedése a lárva beágyazódását követő 13. napban ugyanis megváltozott. Addig, ha ragadozó jelenlétét észlelték, az ijedtséget követően két perces időtartamra mozdulatlanságba merevedtek. Az, hogy a pikó látómezejébe került rákocska sorsa mi lesz, nagyban függ attól, hogy ő maga hogyan viselkedik. Ha mozdulatlanná merevedik, a hal valószínűleg nem figyel fel rá. A 13. és a 15. nap között azonban a paraziták rávették a rákocskákat, hogy az első sokkhatást követően továbbússzanak, s így azok könnyű prédáivá váltak a ragadozóknak.

Forrás: NGO