„Az egykori szovjet vadászpilóták túlélési kézikönyvében olvastam, hogy a jegesmedve máját tilos megenni, mert mérgező. Igaz ez?” Való igaz, hogy a jegesmedve – és más sarkvidéki állatok – májának fogyasztása súlyos, életveszélyes állapotot idézhet elő. A káros hatásért – meglepő módon – a májban felgyülemlő hatalmas mennyiségű A-vitamin felelős.

 Az A-vitamin elengedhetetlenül szükséges a normális magzati fejlődéshez, a növekedéshez, a vörösvértest-képződéshez, az immunrendszer működéséhez, a látópigment kialakulásához valamint a bőr és a nyálkahártyák épségéhez. Ajánlott napi mennyisége egészséges felnőtt emberek számára 3000 nemzetközi egység (NE), vagyis körülbelül 1000 mikrogramm.

Amennyiben a napi bevitel meghaladja a 10000 NE-t, jelentkezhetnek az A-vitamin túladagolás tünetei: hányinger, étvágytalanság, fáradékonyság, fejfájás, bőrhámlás, hajhullás, homályos látás, menstruációs zavarok, máj- illetve lépmegnagyobbodás. Az extrém fokú túladagolás halálhoz vezethet.

Tápláléklánc

A tengeri algákban nagy mennyiségben keletkezik A-vitamin. Ez bekerül a táplálkozási lánc többi tagjának szervezetébe, és a magas szinten elhelyezkedő illetve csúcsragadozók májában felgyülemlik. Nagy koncentrációt ér el a jegesmedvék, fókák, delfinek, cápák, bálnák, sarki rókák és huskyk májában.

Összehasonlításképp: míg a szarvasmarha mája grammonként 550 NE A-vitamint tartalmaz (az emberé 575 NE-t), addig az antarktiszi huskyé 10570 NE-t, a szakállas fókáé 12-14000 NE-t, a jegesmedvéé pedig 24-35000 NE-t.

Látható tehát, hogy már 0,3 gramm jegesmedvemáj fogyasztása elegendő ahhoz, hogy a napi maximális A-vitamin mennyiséget a szervezetünkbe vigyük. Szakértők szerint 30-90 gramm jegesmedvemáj megevése halált okoz.

Halálos lakoma

Az első nyilvántartott A-vitamin mérgezett Xavier Mertz svájci sarkkutató volt. Antarktiszi expedíción vett részt, ahol során egyik társa verembe zuhant, és meghalt. Vele együtt odaveszett az élelmiszer-ellátmány nagy része is, ezért Mertz és az expedíció vezetője, Douglas Mawson kénytelenek voltak leölni és megenni a szánhúzó huskykat.

Mivel húsukat ehetetlenül rágósnak találták, a kutatók elsősorban a májukat fogyasztották el. Mindketten súlyosan megbetegedtek, az A-vitamin-mérgezés tünetei jelentek meg rajtuk, és Mertz 1913. januárjában meghalt. Mawson – mivel valószínűleg kevesebb májat evett társánál – szerencsésen elérte a támaszpontot, és túlélte a mérgezést.

Forrás: NGO