Keleten pont meghasadt a hajnal amikor szeptember 13-án az autóbuszunk nekivág a jó kétórás útnak Nagybörzsöny irányába. Csaknem végig kopírozzuk a Duna szlovákiai szakaszát, majd Garamkövesdnél átlépjük a Garamot és Szalkánál a néhai határfolyót az Ipolyt. Megérkezvén egy kedves pillantással tisztelgünk az „Üdvözöljük Nagybörzsönyben” fogadó táblának majd a rendőrök készséges és rendkívül előzékeny közreműködésével átmenetei parkolóra állunk a buszunkkal és hosszan tartó kirakodással elfoglaljuk helyünket a számunkra kijelölt placcon az egyik domboldalban. Éppen, hogy csak elhelyeztük sátrainkat és a főzéshez – vendéglátáshoz szükséges berendezéseinket megjelentek a szervezők és közölték, hogy elérkezett a főzőversenybe való bejelentkezés határideje. Mivel vállaltuk a megmérettetést, eleget tettünk ennek az adminisztratív kötelességünknek.
Jó volt látni embereim lázas készülődését. A hangulatból az embereim és a környező táborhelyek társaságának a határtalan jókedvéből lehetett következtetni, hogy nagy buli van kilátásban.

Reggel még egy gyors összeröffenés a két ország szervezőivel hol megtudjuk, hogy mi változik az utolsó pár nappal ezelőtti megegyezés óta és közülünk kiknek és miben módosulnak a kötelezettségei. Nagybörzsönyben semmit nem szoktak a véletlenre bízni ….

Megnyitó:

Tíz órakor a vadászkürt nyitó melódiáinak az elhangzása után Stohl András köszöntötte a közönséget és népes vendégsereget. A magyar és a szlovák himnuszok meghallgatása után Varga Vilmos – Börzsönyi mozaik című verssel tette ünnepélyesebbé a megnyitót.
A megnyitó beszédet Batizi Zoltán polgármester tartotta majd őt követte Juraj Migaš a Szlovák Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének a köszöntője.
A szakma részéről Rácz Gábor az Országos Magyar Vadászkamara Fővárosi és Pest Megyei Területi Szervezete elnöke mondott rövid üdvöző beszédet majd Suba Imre a Szlovák Vadászszövetség ügyvezető igazgatója köszöntötte a szlovák vadászok nevében a megjelenteket. Magyar nyelvről – szlovák nyelvre Kovács Péter szinkrontolmács fordította a beszédeket ki a Vadászati Információs Adatbázis jogtanácsosa. A szlovák résztvevők megnyitóbeszédeit nem volt szükséges fordítani mivel a nevezettek két nyelven interpretálták őket. Ha a szükség úgy kívánta, akkor a nap folyamán szlovák nyelvről magyar nyelvre én fordítottam. Példaértékű, hogy a lényegre törő megnyitó és ünnepi beszédek összességükben nem egész 20 percig tartottak – beleértve a fordításukat is.

Ezután következett a Magyar vadászkitüntetések átadása:

A Vadászkamara Aranyérmét a magyar vadászat egyik karizmatikus egyénisége Kemény Dénes kapta a köv indoklással:

„ A magyar vadásztársadalom 56.000 tagja ezzel a kitüntetéssel szeretne tisztelegni Kemény Dénes vadászkamarai tag, kivételes sportéletútja elismerésképen.

A kitüntetettek közt még szerepelt Sukerek János, Kollár István, Börzsönyi Zrínyi Vadásztársaság, Burkus József, Győrvári Ferenc, Bors Richárd

Nagy megtiszteltetés érte a szlovák vadásztársadalmat! A Magyar Természeti-Vadászati Örökségért Érdemkereszt kitüntetésben részesült Ing, Marian Č͎ a Szentantali Szlovák Erdészeti és Vadászati Múzeum igazgatója.
Indok: „A szlovák és magyar vadászati kultúra és hagyomány megőrzésében és ápolásában kifejtett tevékenységéért.”
Č͎ Marian nemcsak egy a magyar vadászati kultúrát is képviselő és bemutató múzeum igazgatója, hanem Ő az országos „Szlovák Vadászünnepségek” kiötlője és az Ő vezetése alatt az idén már 18. alkalommal rendezték meg ezt a hagyományőrző vadászati akciót a Selmecbányához közeli Szentantalban, miközben 18 év alatt a fénye semmit se kopott.
A szlovák és a magyar vadászok nevében erről a helyről is gratulálunk Číž Mariánnak a rangos magyar elismerésért.

Az arany szarka díjat hárman vehették át – Győri István, Slezák István és Török Pál személyében. Nekik viszont én gratulálok tiszta szívemből, mert jól tudom, hogy mi az előzménye annak, amiért a „szarka jelvénnyel” értékelve voltak.

Végső soron de nem utolsó sorban a kitüntetettek sorát az a Török Henrik zárta aki nemrég volt 60 éves és szinte az egész aktív életét a vadászatnak áldozta. Érdemei elismeréséül Henrik a Magyar Vadászatért Érdemérem kitüntetést kapta.

A következő program a Szt. István templom udvarán megrendezett St. Hubertus mise volt. A misét Beer Miklós Váci megyés püspök celebrálta, aki a nemzetközi vadásznap szervezőbizottságának is a tagja. Ő a vadásznap „lelki atyja” és mindenhol ott van, mindenkivel elbeszélget és a megjelenésében is egy karizmatikus személyiség, akit nem lehet nem észre venni.

A vadásznap bemutató programcsomagját a Szlovák Vadászszövetség solymászai nyitották. Önmagukat nyújtották csakúgy a legények, mint az a pár ragadozó és az egy énekes madár, amelyet a MO-i törvények engedélyeztek az országba behozni. Csak a reményemet merem kifejezni, hogy ezen a téren a jövőben a helyzet magyarhonban is pozitívan fog változni és nem azok lesznek egy drákói szigorral kezelt nemzeti törvénnyel ütve és vágva, akik a ragadozómadár védelem nagykövetei és egyértelműen (bizonyíthatóan) a legtöbbet tesznek a madarak védelmében. Szlovákiába ezt már régebben felismerték és ennek lett a következménye az, hogy úgy a vadászok mint az állami és önkéntes természetvédelem igyekeznek egymást bevonni a munkájukba és azon célkitűzéseikbe aminek a vezérmondata mindhárom fél számára az, hogy „Ismerd meg és védd!”

Délután nagyon gazdag kulturális program állt a látogatók rendelkezésére. Mivel mindenhol én sem tudtam részt venni a teljesség igénye nélkül pár helyszínt és műsort azért megemlítenék.


A kiállítások közt a legelőkelőbb helyet foglalta el VALACZKAI Erzsike kiállítása. A művésznő nem „vadászfestőnek” hanem inkább vadábrázoló festőnek vallja magát. Az is - CSUPA NAGYBETŰVEL! Az elfáradt láb a kinti forgatag sok látnivalójában eltompult elme a művelődési házban összeállított Valaczkai tárlaton igazán magához tért. A festményekről sugárzik az erő, az ábrázolás oly valósághű, hogy kivétel nélkül szinte mindenkit lenyűgöz. Társaságom tagjainak volt bátorságom előre jelezni, hogy ha másért nem hát ezért érdemes lesz Nagybörzsönybe utazni. A hazafelé úton egyértelműen igazat adtak nekem.

Nagyon szép volt a szakértelemmel összeállított trófea szemle is melynek szintén a község központjában található művelődési ház adott otthont.
A színpad közelében volt látható Štefan Beňo fafaragó gyűjteménye, melyből néhány darab megvásárolható is volt.

A színpad és a nézőtér mögött a vadásztársaságok sátrainál a hangulat igen csak otthonias volt. Keveredett a társaság folytak az étel és az ital kóstolók. Új ismeretségek születtek és régebbi ismeretségek értek barátsággá. A főzőverseny zsűrije megkezdte az ételek értékelését.