A vadászíjászat a közelkerülés művészete. Rég letűnt korok vadászati technikájának a felelevenítése. Visszatérés a gyökereinkhez, az alapokhoz. Az íjjal való vadászat nem csak az állatok elejtéséről szól. Szól arról is, hogy légy összhangban a környezeteddel, figyeld meg és érezd át apró jelzéseit, melyek mind-mind segítenek majd azon a hosszú úton, mely a sikeres és felelős íjász-vadász személyiséged kifejlesztéséhez vezet.

Egy késő esti órán az Internet végtelen kiterjedésű, átláthatatlan és meglepetésekkel teli dzsungelében bolyongva véletlenül bukkantam ezekre a szép gondolatokra. Holdtölte volt. De szakadt az eső, goromba szél fújt. Nem is olyan régen még csupán az emlékek felidézése, vadászkönyvek lapozgatása enyhíthette az elmaradt vadászat, a kényszerű helyhez kötöttség okozta feszültséget, újabban azonban a legmostohább időjárás esetén is kalandozhat az ember. A virtuális tér végtelen és nincs kiszolgáltatva a meteorológiai körülményeknek. A "Vadászíjász", a "Bowhunter" webcím talán a gyermekkori élmények miatt fogott meg. Mindannyiunknak volt hosszabb-rövidebb ideig tartó indián korszaka.
-Zicska Szilárdnak is.?
Nem is tudom. Lehet, hogy kivétel vagyok.
Kaposváron vagyunk, a Tüskevár nevet viselő zöldövezeti városrészben, egy tetőtér beépítéses családi ház aprócska emeleti szobájában, azelőtt a számítógép előtt, melyről a fenti gondolatok elindultak az Internet titokzatos hálórendszerén a nagyvilág felé. A számítógép mellett könyvszekrények, egy pokróccal letakart tábori vaságy - no és persze a vadászíj jelentik a berendezési tárgyakat. A főfal kiemelt helyén egy őztrófea.
-Az első bakom.
Nagyméretű terítékfotó is van a trófea mellett, a képről azonban hiányzik a sikeres vadász, helyét az impozáns, már-már bonyolult gépezet benyomását keltő, csigás vadászíj foglalja el.
-Hol és mikor esett.?
-Kardosfán, ahol édesapám karbantartóként dolgozott valamikor, s ahol kisgyerekként én is ezernyi élményre tettem szert. Persze, nem vadászélmények voltak ezek, de vadászati jellegűek. Láttam vadat, találkoztam a területre induló vagy onnan sikeresen visszatérő vadászokkal, máig élő borzongással megcsodáltam a terítékre hozott vaddisznókat. Az első igazi íjas vadászatomat mindenképpen itt akartam megélni. 2000-ben tettem állami vadászvizsgát, majd íjász kiegészítő vizsgát, 2001-ben pedig megkerestem kérésemmel a SEFAG illetékesét.
Kézbe vesszük a trófeát. Öreg, legalább hétéves bak. A szárak hossza 23-23,5 centiméter. A jobbszáron van egy egészen kicsi, magasan tűzött szemág, a balszár ághiányos, gyilkos.
-Tizenkét napon át lestük, vártuk a nagy alkalmat. A vitorági vadföldön járt, többnyire szemben a lessel. Jó néhányszor láttuk, de mindig messze volt. A tizenkettedik napon azonban átvágott a vadföldön, és elindult felém. Lecsúsztam a lesről, elébe kúsztam. A zöld lombok takarásában vártam. Öt méternyire megközelített, pedig korábban már négy, távolra lövő puskás vadászt is kijátszott...
Zicska Szilárd huszonnégy éves. A kaposvári katolikus gimnáziumban érettségizett, majd a taszári amerikai bázison dolgozott, közben művelődésszervezői főiskolai diplomát szerzett, ingatlanértékesítő irodát alapított, most pedig a műszaki egyetemen angol nyelvű másoddiplomás
képzésen vesz részt, hogy okleveles ingatlanszakértő lehessen.
-Aki az életrajzát olvassa, céltudatos, racionalista üzletembernek képzelheti.
-Eredetileg erdőmérnök szerettem volna lenni, vagy hivatásos vadász, de aztán arra gondoltam, hogy a vadászat csak akkor lehet az ember életében valóban örömforrás, ha nem robotszerű, ha nem árnyékolják be a mindenféle munkavégzéssel óhatatlanul együtt járó gondok. Ha az ember vadászni indul, az igazi ünnep.
-De miért éppen íjjal.?
-Egy ifjúsági lapban láttam először vadászíjászt, aki kafferbivalyra vadászott. Aztán a Fehován kézbe vehettem egy íjat is. Majd jött Ambrózy Árpád és dr. Fábián Gyula "A vadászat kézikönyve" című műve...

Ambrózy Árpád puskás vadászként kezdte, hivatásos vadász, fővadász is volt, tűzfegyvert azonban már jó ideje nem emel nagyvadra.
A magyar vadászíjászok nemzetközileg is ismert és elismert vezetője a Zicska Szilárd által is szakmai Bibliaként forgatott könyvében írja:
"Sokszor kérdezik tőlem, hogy én, aki annyira szeretem a vadászatot, miért cseréltem fel a puskámat az íjra? (.) Az íjászat közelebb viszi az embert a vadászat gyökereihez. Más érzés ám a vadat 2oo méterről céltávcsövön keresztül látni, és megint más néhány méterről, minden apró mozdulatát, minden szőrszálát látni, minden érzékszervvel érezni jelenlétét, megfeszíteni az íjat és lőni...!"
-Tényleg, milyen érzés.?
-Egyrészt fantasztikus, másrészt alig-alig elviselhető. Hihetetlenül nehéz tolerálni, hogy annyira közel kerül az ember a vadhoz. Hallani ahogy lélegzik, ahogy legel, érezni az illatát. Nekem például nyelési kényszerem van, sőt a gyomrom is korog.
-Hogyan lehet ennyire megközelíteni egy éber szarvast, vagy egy fantasztikus orrú disznót.?
-A vadászíjászat minden kétséget kizáróan a közelkerülés művészete. Íjjal maximum 3o méter az etikus lőtávolság. Puha bakancsban, megfelelő ruházatban, de gyakran cipő nélkül, mezítláb cserkel, oson, kúszik az ember. A megközelítés az igazi kihívás. Ha már ott van az ember kéznyújtásnyira a vadtól, a lövés gyakran már nem is annyira fontos.
Kiterítjük az asztalra Szilárd vadászöltözetét. Első ránézésre terepmintás katonai ruha. De nem az. Speciális íjász ruha, erdőt mintázó színezéssel. Ahány évszak, annyiféle ruha. Fák, ágak, levelek. Tavasszal minden barna és zöld. ősszel, sárga, fekete. Télen, mintha hó borítaná az ágakat.
-Tökéletes mimikri nélkül nincs siker. Még az íjász arcát, kezét is álcázni kell - álarccal, kesztyűvel, vagy festékkel - hisz éppen a fejével, a kezével mozog a legtöbbet az ember.
Ambrózy Árpád azt írja, hogy "A nagy teljesítményű távcsővel szerelt, több száz méterre is pontosan lövő golyós fegyver a technika fölényét bizonyítja a vaddal szemben. Mi nem ezt akarjuk bizonyítani, ezt az ember már ezerszer bebizonyította. A nyílvesszőt az íjász karjának ereje repíti, nem kémiai reakció."
Megpróbálom hát én is, mire képesek a karjaim. Zicska Szilárd úgynevezett csigás áttételű összetett íjjal vadászik. A karok végén csigakerekek találhatóak, melyek egy meglehetősen bonyolult huzalrendszer segítségével csökkentik a kifeszített íj megtartásához szükséges erőt. Nagyszerű érzés megszorítani a markolatot, szép lassan feszíteni a húrt, s mindeközben a lelki szemeim előtt álló vadra irányítani a félelmetesen szép, pengés nyílhegyet, de ez a kéjes állapot,
sajnos, csak pillanatokig tart. Az íj teljes megfeszítéséhez 70-80 font, azaz 32-36 kiló "áthúzására" lenne szükség. Az íjat tartó kezem megremeg, a húrt húzó mutató, középső és gyűrűs ujjaim elfehérednek. Hiába tudom, hogy a "tűzkész" állapotba hozott íj megtartásához már csak fele ekkora erőre lenne szükség, a megkönnyebbülésnek ezt a csodás érzését én alighanem már sohasem ismerem meg.
Az íj, az íjászat minden bizonnyal az egyik legfontosabb tényezője volt annak a hosszú és bonyolult folyamatnak, mely az embert a földi élet központi szereplőjévé tette. Megváltoztatta a vadászat és a hadviselés egész korábbi rendszerét. A hunok nyilai legendává lettek az évszázadok folyamán. De szinte minden nép életében fontos szerepe volt az íjnak, a keleti népekében különösképpen. A honfoglaló és kalandozó magyarok nyilairól is sokat mesélnek a mondák és krónikák.
Az újkori vadászíjászat Amerikából indult hódító útjára. Az Egyesült Államokban több mint hárommillióan vadásznak íjjal. Az új és egyre tömegesebb igényeket hatalmas tudományos és ipari háttér igyekszik kielégíteni. Magyarországon talán száz-százötven vadászíjász van, a sportlövők és terepíjászok száma ennél persze jóval nagyobb. Az íjjal való vadászat törvényi keretei mindenesetre már egyértelműek és rendezettek.
-És a megítélés.?
-Aki ismeri, aki látott már ilyen vadászatot, az elfogadja, sőt talán tiszteli is. Az etikus távolságról leadott lövés, a megfelelő íj és vadászvesző hatékonyságához sem férhet kétség. A vadászíjászok ritkán sebeznek, s még ritkábban vesztenek el vadat. Vadászati lehetőséget ennek ellenére sem könnyű találni. A vadászíjászt másképpen kell kísérni, s persze több időt is igényel. Ezért aztán mások, magasabbak az árak is.
-Nyilván a területes tagság lenne a megoldás.
-Nem is tudom megmondani, hány helyre jelentkeztem már. De még csak választ sem kaptam. Pontosabban egy baranyai társaság válaszolt Somogyapátiból, amennyiben visszajelezték, hogy megkapták a felvételi kérelmemet.
Estére jár az idő, szép lassan minden családtag hazatér. Zicska Szilárd édesapja László, édesanyja, Judit és testvéröccse, Roland. A szülők kereskedők, Roland villamosmérnök szeretne lenni, most készül az egyetemi felvételre. Szilárd hobbija valamilyen formában azonban valamennyiüket érinti. Zicska László örül fia meghatározó erejű természetszeretetének, Judit asszony pedig annak, hogy a vadászíjászatban is több az "eseménytelen nap", mint a lövés. Roland a "számítógépes háttér", ő frissíti és tartja megfelelő színvonalon Szilárd web-lapját.
-2001. szeptember 30-tól 2002. április 10-ig 3756 látogatója volt a honlapomnak. Ebből 3 megkeresés Afrikából, 41 Amerikából, 56 Ausztráliából, 1727 valamelyik európai országból érkezett. "Fórumunk" is van, ahol vitatkozhatunk, átadhatjuk egymásnak a tapasztalatainkat. Tucatnyi barátom van Afrikában, Ausztráliában és Amerikában, bár eddig szemtől-szemben még egyiküket sem láttam.
A számítógép digitális fényképalbumában visszatérően látunk egy szép és ifjú hölgyet. Természetesen, az ő kezében is íj van.
-ő Szerémy Eszter - mondja Szilárd. - A menyasszonyom. Osztálytársak voltunk a gimnáziumban. Most tolmács a taszári amerikai bázison, de németül is kitűnően beszél. Egyébként Hőnig-Büky Aladár, a neves vadász és galamblövő bajnok dédunokája. Annak a "Gyurkának" az unokája, akiről Büky Aladár több írásában is megemlékezett.

Forrás: OMV Somogy