László Bélát, a Megyei Vadász és Sporthorgász Egyesület igazgatóját azért kerestük, hogy a témában illetékes szakemberként tájékoztatna, mi igaz abból, hogy a kukázó medvék elleptek több települést, rémületet keltve az ott élő vagy arra járó emberekben. Egyes feltételezések szerint ezeket a medvéket Brassóból „küldték" hozzánk, és az „átkosban" kitenyésztett kukázó medvék leszármazottjai közül valók.

Az igazgató szerint ennek a feltételezésnek nincs valóságalapja. A medvéket nem exportálják hozzánk. Jönnek azok maguktól. Ide befogott kóbor kutyákat szoktak hozni Moldvából.

Csángáló macik

A medvék vándorlásával kapcsolatosan meséli, hogy a bükszádi lesnél megjelent egy nagyon félénk, középbarna medve. A nyakán örv, azon négyszögű doboz, amelyből egy készülék azonosító jeleket bocsátott ki. Szólt a Brassói Erdészeti Kutatóintézet szakembereinek, hogy van egy ilyen és ilyen medvéjük az etetőnél. Másnap este jöttek a brassóiak, hogy megnézzék. Azonosították a medvét, és elmondták, ezelőtt három évvel Tömösön találták, ott elaltatták, feltették rá a nyakörvet és az azonosító jelt kibocsátó szerkentyűt.

A vadász szakember csodálkozott, és meg is kérdezte, hogy jutott el ez a vad Tömösről a bükszádi erdőbe. Erre a brassóiak elmondták, hogy egy speciális műszerrel keresték a megjelölt medvét, és ezelőtt egy évvel megtalálták fenn, a Hargitán. A medve majdnem másfél hónapig tartózkodott a bükszádi erdőben. Minden este bejött az etetőhöz. Ha nem volt ott más medve, gyorsan evett, és iszkiri, visszament az erdőbe. Ha nagyobb medve megjelent, akkor elmenekült, s ha ez is evett és elment, újra bejött, és ismét evett.

Félénk anyamedve volt, de még az autóra is felmászott, körbejárta. Érezte a kocsin az etetőanyag szagát.

Aztán kifogyott az jelzőszerkezetből az elem, el akarták újra altatni, hogy akut cseréljenek, de 35 méternél nagyobb volt a távolság, a speciális altatólövedék nem érte el, s a medve elfutott.

Medveóvoda

– Tavaly – meséli tovább –, valamikor március végén Kőröspatakon elvesztette az anyja a bocsot. Ezt megfogták. Hargita megyében van egy medvebocsnevelde, elvitték oda. Mostanig, június végéig tartották a medveóvodában, ott felerősödött, visszahozták, és Gelencén engedték el, a Zsinórpad felső felén.

Él, köszöni szépen, jól van. Van bőven málna, szeder lesz, élelemből nincs hiány. Ez is félénk, és mi is attól tartunk, nehogy egy nagyobb medve „kivégezze".

A tömösi medve vagy a szülei vajon az argeşi medveóvodából kerültek ki? Azért viselkedik így? Nem tartozott a kukázó medvék közé.

Sepsibesenyőn Dalnoki Sándor mesélte, hogy egy medve két bocsával megjelent a ház előtt, a kertben. A kutyák rárohantak, és menekülés közben hozzákapott egy műanyag fürdőmedencéhez, amiből mancsával egy nagy darabot kiszakított.

Ez igaz. A tó másik partjára is bejár egy medve a bocsaival. A hétvégi házak közé. A horgászoknak az etetőanyagát megette, s utána – valószínű, az ízesítő, illatosító anyagok miatt – kihányta.

A Szent Anna-tónál a parton egy gyereknek megharapta a karját. A medve ártatlan volt, a gyerekek elkezdték hajkurászni. „Úri medve" volt, mert futtában éppen hogy hozzákapott a gyerekhez. Sokkal súlyosabb baj is történhetett volna.

A medvék az idén több disznót kivettek a pajtából, csordából teheneket, de mind olyan „semmi medvék", testtömegük kicsi, az erősebbek kiszorítják őket az erdőkből. Ezek jönnek be a lakott területekre. Bodzafordulón, Bárkányban, Tálpatakán, Málnáson, Kőröspatakon, Bölönben, Torján, Futásfalván, Árkoson van ilyen medvejárás. Most megjelentek Besenyőn és Maksán is.

– Ezeket az egyedeket nem lehet kilőni?
– Mire az engedélyt megkapjuk, arra a medve már a hetedik határban lesz. Beletelik egy bő hónapba, amíg az engedélyt kijárjuk.

Csaknem háromszáz mackó

– Hány medve lehet a vadászterületükön?
– Nagyon sok, mintegy 250–270 egyed. A számlálás módszere nem megfelelő. Egész évben kellene figyelni, mert a vad mindig az élelem és a csend után vonul. Ahol csend és élelem van, ott tartózkodik a medve. Ősszel a bükk- és a tölgymakkon, tavasszal az etetőknél, vagy ott, ahol sok a szentgyörgysaláta.

Az egyedek azonosítása felől érdeklődöm.

– Ha én egyszer egy medvét láttam, azt máskor is felismerem – feleli. – Rengeteg egyedi különbség van köztük. Akárcsak a hiúzoknál a foltok, a medvéknél a fej jellegzetességei feltűnőek. Nincs két egyforma fejű. A nyakformája is különbözik, más a bunda színezete. Az „ujjlenyomatot" is nézegetjük-méregetjük, ez is nagyon változó. De egészen más nyomot hagy a sárban, mint a porban, a hóban is más a nyoma. A talp rajzolatai irányadóak valamennyire. A talpán ráncok vannak, mint a mi tenyerünkben.

Kérdezem, hogy a lakosság körében csitult-e a medveellenesség. A válasz: nem. Véleménye szerint nagyon sok a medve. A megengedettnek, a terület eltartóképességének hat-hétszerese.

– Az egész országban nincs olyan medveállomány, mint nálunk. A kilövések számát az EU szabályozza. Az unió szabályozását nálunk kijátsszák. Miniszteri rendelettel kijelölték az időszakokat, amikor szabad medvére vadászni, a túlszaporodott medvékre: szeptember 15. és december 31., s az ezt követő esztendőben március 15. és május 14. között. A medvék ebben az időszakban teszik a legkevesebb kárt az állatokban és a gazdaságban. A medvék kártétele akkor kezdődik, amikor a csordát kiviszik vagy kihajtják az erdei legelőre, s amikor az esztenákat kiköltöztetik. Ezért a medveellenesség óriási.

– Valahol igazuk is van az embereknek, mert a 2008/1679-es kormányhatározat szerint kártalanítani lehet őket. Ez annyira nehézkes és bürokratikus, hogy szegény ember, amíg eljut valamilyen formában a törvényszékig, hónapok telnek el. A törvény a következőképpen szabályoz: a károsult jelenti a polgármesteri hivatalnak a kártételt, a hivatal alakít egy kármegállapító bizottságot. Ebben részt vesz a környezetvédelmi megbízott, a polgármesteri hivatal szakembere – ezt sohasem lehet tudni, hogy kicsoda –, a mezőgazdasági minisztérium képviseletében valaki, a brassói felügyelőség szakembere, és mi mint asszisztensek. Ez a bizottság a kártétel után 48 órán belül helyszínel, megírja a jegyzőkönyvet, értékeli, hogy mekkora a kár. Ez az unióban alkalmazott középarányos piaci érték az állat vagy a termény ára. Sehol senki nem közli, milyenek az árak. Senki sem ismeri. Ezzel elkezdődik a hercehurca, hogy mennyi a megölt disznónak az ára, mennyi a tehéné. Az árat a jegyzőkönyvbe nem tudják beírni. Kezdődik a várakozás. A mezőgazdasági miniszter ígéri, hogy kibocsát egy rendeletet. Ebben közlik, hogy egy százkilós akármilyen sertés értéke – a kibelelt, megnyúzott állat húsa és csontozata – 900 lej, 100–200 kg között 1500 lej, 200 kilón felül 2500 lej. Hivatalosan még nem jelent meg, de tudunk róla. Ezt az értéket beírjuk a jegyzőkönyvbe. Ez az összeg, mondjuk, 1500 lej. Ezt a jegyzőkönyvet felküldjük a felettes szerv igazgatójához. Az kibocsát egy végzést, ebben eldönti, hogy igen vagy nem. Igazolja, hogy megesett ez a kár, és kárrendezésre jogos. Ez a végzés felkerül a viszályrendező törvényszékre. Ez dönt, hogy jár-e vagy sem a kártérítés. Ahhoz nincs joga, hogy eldöntse, ki fizeti a kártérítést. A szerencsétlen károsult elölről kezd mindent. A törvényszékről megy a bíróságra. Ez eldönti, ki a vétkes. Az fizeti az összeget...

– Volt-e egyáltalán olyan eset, hogy valaki kártérítéshez jutott?
– Egyetlenegy esetünk volt. Egy székelyszáldobosi ember kapott 4200 lej kártérítést. A tehénért. Három év után. Ez is Barabás Mihálynak köszönhető, a megyei tanács jogtanácsosának, aki addig nem nyugodott, amíg a végére nem járt a kárnak.

Szabad kéz kellene...

– Azokat a medvéket kellene kilőni, amelyek kárt tesznek. S azokat kiselejtezni, amelyeknek valami bajuk van. Sánták, csapdázottak, hurkozottak, öregek, soványak, tele vannak gilisztával – ez látszik a szőrükön –, és nem szezonhoz kellene kötni a kilövést. Szabad kéz kellene. Az a medve, amelyik Bodzafordulón kárt tett, eljutott Szovátáig, onnan visszajött Bárkányba, és most átment Zágonba. Egy csomó disznót megölt. Kiszedte az istállókból. Mikor este a disznóhúsra visszament, ha szabad kezet adnak, akkor kilőhettük volna. A másik dolog, ami érdekes. A farkasokat régen mérgeztük, csapdáztuk, erre állami terv is volt. Egész évben vadásztuk. Most, hogy nem vadásszuk őket, csak bizonyos számot lőhetünk ki, azóta a farkasok sokkal nagyobb károkat okoznak, és nagyobb utakat tesznek meg. Bölönben megkezdték a „tisztogatást" – volt három-négy darab, változott a falka tagjainak száma –, két nap múlva ezek már a Dél-Hargitán, a Dobricában voltak, onnan átmentek Csíkba, aztán visszajöttek, Zalánban is „rendet csináltak", onnan átmentek Bodokra, majd megjelentek Bükszádon. Ami elébe kerül, azt megöli. Nincs bocsánat.

Más eset: öt hiúz egy családban. Rendszerint egy anya és két szülöttje van együtt. Január 5-én a Vadason megöltek egy szarvasborjút. Csak az anya és a hím vadászott. Utána naponként megöltek egy szarvastehenet vagy bikát. Összesen négyet. Tizenegy négyzetkilométeren az egész szarvasállományt elpusztították. Ezek is szigorúan védett állatok. Minden tízezer hektárra egy egyed kellene hogy jusson. Nálunk tizenötezer hektáron van öt.

– Egy tehenet egy alkalommal a medve nem tud megenni. A „maradékkal" mit csinál?
– A károsult, vagy aki megtalálja, odaadja a kutyáknak... A medve őrzi a dögöt. Ilyenkor nagyon veszélyes.

Vesszőfutás a kártalanításért

– A kártérítés bonyolult volta a bizalom teljes hiányára vall. Ez a társadalom talán legsúlyosabb rákfenéje. Azért a bonyolult ellenőrzési hierarchia, a hatalmas apparátus üzemeltetése. A nyugati civilizált országokban a kártérítést miként rendezik?

– Járt nálunk tavalyelőtt egy svéd férfi, Malmö környékének vadászati felügyelője. Kérdeztük, hogy működik náluk a kártérítés. Ha valakinek a területére behatol egy medve vagy bármilyen vad, ha nincs fegyvere, megkéri a barátját, és lelövik a vadat. Amennyiben kárt is okozott, telefonon vagy SMS-ben jelzik az illetékes vadászati felügyelőségnél. A vad kilövése pillanatában is értesíti a hivatalt. Tisztázzák a kártételt. Ha tehenet vagy más állatot ölt a vad, ha a terményben okozott kárt, ezt felmérik, és 24 órán belül megtörténik a kártérítés. Amennyiben morális kár is fennáll – pl. megijedt valaki –, a törvényszékhez fordul, és ötvenezer euró értékben kérhet kárenyhítést. Ez egy normális állapot. Mi itt futkározunk, mint a harisok – a fürjek –, mindennap legalább három-négy polgármesteri hivatalt végignyargalunk a károk miatt.

Forrás: Erdély.ma