Nyakunkon az ősz, és kezdetét veszi a vadászidény. Akármennyire is súlyos a gazdasági helyzet, az igazi vadászok, főleg a tehetősebbje, már most elkezdi tervezni az őszi–téli vadászatokat, utazásokat közelebbi és távolabbi pagonyokba.
Aki útra kel, annak tudnia kell, hova megy, mire számíthat, és nem utolsósorban azt is, hogy mi mindenre lesz szüksége. Ez akkor válik igazán fontossá, amikor olyan helyre megyünk, amely távol van minden településtől és olyan lehetőségtől, ahol pótolni tudjuk az esetleg otthon hagyott vagy a csomagból kimaradt felszerelést.

Csomaghegyekkel utazni nem éppen kényelmes, főleg ha nem gépkocsival, hanem vonattal, busszal vagy repülőgéppel kelünk útra, ahol a poggyász súlya korlátozva van. Tehát csak azt vigyük, amire szükségünk lesz, de azt feltétlenül! A tapasztalt vadászutazó, ha olyan helyre megy, ahol még nem járt, feltétlenül tájékozódik (nem csak a házigazdától), hogy mire számíthat, milyen az időjárás és a szállás, mennyi vadra számíthat, milyen a személyzet, és ki lesz még jelen a vadászaton. Csakis ennek tudatában kezdjen csomagolni.

Más a helyzet, ha jó ismerőshöz, baráthoz megy vendégségbe az ember, akinek családját, társaságát jól ismeri, és esetleg már évek óta rendszeresen látogatják egymást közös szenvedélyüknek hódolva. Természetesen akármilyen jó barátok is vagyunk, nem illik üres kézzel beállítani, és elvárni, hogy a házigazda ne csak házát, vendéglátói szeretetét ossza meg velünk, hanem még szereljen is fel bennünket.

Ha megérkeztünk a vadászat színhelyére és elhelyezkedtünk, el kell döntenünk, mit viszünk magunkkal a terepre, mivel elsősorban vadászni indultunk, vinnünk kell puskát és lőszert. Biztosan sokan furcsának találják, hogy ezt így külön hagsúlyozom, de ismertem olyan nimródot, aki az erdőben vette észre, hogy a fegyvere a vadászházban maradt. Attól pedig nincs csúnyább és visszataszítóbb, mint amikor valaki minduntalan lőszert kér „kölcsön” a vadászat többi résztvevőjétől. Mindig legyen nálunk elegendő lőszer, tekintet nélkül arra, hogy nagyvadra vagy apróvadra vadászunk. A nagyvad esetében ez nem is olyan nehéz, kivéve ha duplagolyóssal vagy gavallérpuskával vadászunk disznóra hajtásban. Ha bőségesen van vad, ez a két fegyvertípus bizony sokkal jobban fogyasztja a lőszert, mint a forgó tolózáras karabélyok.

Szeptemberben elkezdődött a kacsavadászat. Egy-egy jobb húzás több doboz patront is elfogyaszt. Mivel a lőszer súlyos, megérkezésünkkor ajánlatos megvenni a szükséges mennyiséget, ha helyben van vadászbolt. Megoldás továbbá, ha vendéglátónkat megkérjük, hogy érkezésünkig szerezze be a megfelelő mennyiségű és minőségű lőszert, amit maradéktalanul ki is fizetünk.

Nem hiányozhat a felszerelésből a kés sem. Itt semmi szín alatt sem a kétarasznyi pengéjű gyilokra gondolok, hanem olyan pengére, amellyel lehet zsigerelni, szalonnázni és akár fogpiszkálót hegyezni. Hogy igazi késről vagy összecsukható, úgynevezett bicskáról van szó, az már ízlés dolga. Én a bicskát helyezem előnyben, nem a multifunkcionális svájci bicskát, mert az mindenre és semmire sem jó, de egy megbízható bicska mindig legyen az embernél.

A menetfelszerelésből nem hiányozhat továbbá a zsebkendő és a toalettpapír sem. Téli vadászatokon gyakran „kiszívja” a hideg az ember orrát, és ilyenkor bizony ki kell fújni. Zsebkendő nélkül is elintézhető a dolog, de finoman fogalmazva az bunkóság. A toalettpapír sem csupán alaprendeltetésére használható, ugyanis utánkeresés esetén kiváló szolgálatot tesz a vérnyom megjelölésére.

Felszerelésünk következő tárgya legyen a lámpa. Jelentősége abban rejlik, hogy ránk esteledik a terepen, akár visszafelé tartva a vadászat után, vagy netán sebzett vad követése közben. Az erdőben levő vadászházakban csak ritkán van villany, így ott is jól jön a megbízható elemlámpa. Hogy ki milyent visz magával, az is ízlés dolga, de kerüljük a tömegoszlatásra is alkalmas reflektorokat. Helyettük inkább a kis fogyasztású, modern, ledes kőzilámpákat részesítsük előnyben, mivel könnyebbek és kis helyen elférnek.

Legyen szó egynapos vagy többnapos vadászatról, ajánlatos váltóruhát is magunkkal vinni, ezt nem feltétlenül szükséges cipelnünk az erdőben, de esős időben feltétlenül legyen nálunk esőkabát vagy pelerin. Az elázott ruhát ráérünk a vadászházban is átváltani, ha van.

Az öltözék egy külön írást érdemel. Dióhéjban csak annyit, hogy ne legyen hivalkodó, tarka, de főleg ne legyen kényelmetlen. A vadász ruházata legyen meleg, kényelmes és könnyű.

Amit még nem szabad otthon hagyni, az a gyufa, spárga, elsősegély-felszerelés, mobiltelefon (kikapcsolva), innivaló (szes- és szénsavmentes) és ennivaló. Ha nehéz terepen vadászunk, mondjuk hegyek között, néhány szelet csokoládét is ajánlatos magunkkal vinni. A korosabb vadászoknak nagy segítséget jelent hosszabb gyalogláskor a lőbot vagy a hegymászóbot.

Összegezve: mindenki úri kedve szerint cselekszik, de a felsorolt felszerelés nélkül ne induljunk sehova, főleg vadászni ne! Kimondottan kellemetlen nemcsak nekünk, de a vendéglátónak is, ha valaki patront koldul, puskát kér, vagy netán nincs mivel elfogyasztania a kínált ételt. A felsorolt dolgok nagy segítséget jelentenek, sőt életet is menthetnek, ha nálunk vannak. Ezért jobb, ha nyomják a hátizsákunkat, minthogy hiányozzanak.

Forrás: Magyar Szó