Az elmúlás és a teremtés találkozott Mindszenten október 8-án. Az őszi, Mindenszenteket megelőző szentmise az elhunyt vadászokért már negyedik alkalommal emlékezett azokra, akik már nincsenek köztünk.
Ám a misén megszentelt, Bozó Tibor faragta Hubertus-emléktábla az alkotás, a valóraváltás, a természet és a művészet összhangját hordozza magában.

Már negyedik alkalommal rendezte meg a Mindszenti Vadásztársaság szombaton az elhunyt vadászok tiszteletére azt a megemlékezést, amely a templomban szentmisével kezdődött, majd a vadászháznál, az emlékoszlopnál folytatódott. Makó Endre, a Mindszenti Vadásztársaság elnöke elmondta, hogy a megemlékező misét Kispál György, elhunyt vadásztársuk családja kérte idén. Örömét fejezte ki, hogy az idei rendezvényre szép számmal érkeztek a vadászok, hozzátartozók, meghívott vendégek. Szabó Zoltán Jenő atya gyönyörű misét celebrált, illetve arról is szólt, hogy ezúttal ajándékot is kapott a templom Bozó Tibor alkotásával. Aki megszemléli, annak imája mindig meghallgatásra találjon St. Hubertusnál – kérte az atya, majd megszentelte az emléktáblát. A mise végén a székkutasi vadásztársaságtól a Héjja fivérek – Gábor és Norbert – szólaltatták meg vadászkürtjeiket, akiket a vadászháznál is viszontláthattunk – és hallhattunk. Jó a kapcsolata a mindszenti társaságnak a környező vadásztársaságokkal – mutatott rá a meghívott fellépők kapcsán is a mindszenti elnök.

Makó Endre az emlékoszlop megkoszorúzása előtt az őszi időszakot, mint az elmúlás időszakát, de az újjászületés előfutárát nevezte meg. Még színesek a lombokban a levelek, de csak míg le nem hullnak. Ám Petőfit idézve rámutatott: „a föld csak elalszik, nem hal meg.” A régi vadászoktól örökölték a mai aktív vadászok a gyakorlati tapasztalatokat, a fontos mozzanatokat, melyeket a mai napig alkalmaznak, és továbbvisznek. Az elnököt a kezdeményezés indíttatásáról is kérdeztük; mint mondta, ez nem csupán 4 évre nyúlik vissza. A társaság tagja volt Dr. Ávéd László körzeti orvos, aki a helyi lakosságban nagyon mély, maradandó, igen pozitív nyomot hagyott. 1947-ben került Mindszentre, itt élte le életét, ápolta, gyógyította a lakosságot, gyereket nevelt – és aktívan részt vett a vadásztársaság életében. Amikor őt elveszítették, merült fel az ötlet, hogy az emlékére, tiszteletére emeljenek egy emlékoszlopot, mely el is készült. A Kerek-tó mellett, a Tisza-töltés tövében a mentett oldalon állították fel a mindszenti vadászterület Kurcarét nevű részén, ahova a helyi vadászokat és a helyi lakosságot is meghívták.

Laci bácsival közel egyidős volt a hivatásos vadászuk, Kiss András. Amikor Bandi bácsi elhunyt a fia az ő emlékére is emlékoszlop állítását kezdeményezte: a kopjafához hasonló, vadászmotívumokkal díszített oszlop a kinti, a Miási út mellett vadászháznál lett felállítva. Évente ott rendezik meg a szezonzáró terítéket máglyával, kürttel, fenyő- vagy tölgygallyal. A volt vadásztársak tehát „jelen vannak” a jeles alkalmakkor. A két emlékoszlop adta a közös oszlop elkészítésének gondolatát, hogy a valaha Mindszenten vadászó, tagsággal bíró vadásztárs neve fel legyen jegyezve. Ebben nagy szerepe volt Vida Miska bácsinak, hiszen összefoglalta a Mindszenti Vadásztársaság történetét. Így Miska bácsi révén az alapítótagok és azok a vadásztársak, akikre már ők nem emlékeznek, sem merülnek feledésbe, hiszen vissza sikerült nyúlni a gyökerekhez. Egy vöröstölgy rönkre kerültek, és kerülnek fel az elhunyt vadászok nevével a kis réztáblák.

Idén az emlékezésen túl az elhunytak emlékére és St. Hubertus előtt tisztelegve egy emléktáblát is avattak, melyet Bozó Tibor faragott, aki úgy fogalmazott: szerencsére neki a közvetlen hozzátartozói között nincs elhunyt vadász. Ám miután közeli jó barátság alakult ki közte és olyanok között is, akik már nincsenek köztük, így fontosnak érzi, hogy őrizzék az emlékeket. Halottak napja környékén megállni egy pillanatra miattuk. Igaz, a vadászháznál minden vadászat alkalmával rájuk gondolnak, hiszen az oszlop mellett gyülekeznek az udvaron, és onnan szélednek szét este. A hozzátartozók életben tartják a hagyományt, és már negyedik éve mindig más család rendelte meg a misét; ez szép dolog. A Hubertus-emléktábla készítője reméli, hogy még sok ilyenre sor kerül. Két méter magas cserfapallóból készült, amelyet formára tulajdonképp az eredeti vonalában meghagyott, három hónap munkája van benne. A mindszenti vadásztársaság területén elejthető vadak szerepelnek rajta, felül a nemesvadak, alul a ragadozók. Ráfaragta a magyar és a mindszenti címert, illetve a vadászok védőszentjének, St. Hubertus jelképét, a hubertus-keresztes szarvasagancsot a felirattal, amely annyit jelent: St. Hubertus imádkozzál érettünk! Nagyon boldog vagyok, hogy ez a tábla oda került, és így került oda – utalt a misére Bozó Tibor.

Forrás: Promenád