A téli-tavaszi időszakban a táplálék hiánya sok állatot csalogat a szőlőkbe, gyümölcsösökbe, az erdő-közeli telkekre, megművelt területekre.
A vadkár kifejezés több kártípust jelent. A taposási kár a szarvasnál és a dámnál szántóföldi kultúrákban jelentős, A vadak ősszel nagy csapatokba tömörülnek, az őszi vetésű gabonákat, repcéket letapossák. A túráskár a vaddisznóra jellemző kár-forma. A kukoricát károsítja vetéstől két leveles állapotig. Rágáskár a vaddisznónál, szarvasnál, a búza, a zab, a rozs, a kukorica rágását jelenti. Évente növesztett agancsukkal a kérget a szarvas a törzs hosszanti irányában lehántja. A kártétel következtében a fa részlegesen vagy teljesen elpusztul.

A szőlő- és gyümölcskultúrákban a rügyek megrágása a téli periódusban általános kárforma. Különösen az őz válogató, csipegető táplálkozásformája káros. Vadűző zsinórral riasztással lehet az őzet távol tartani. A hántáskárt, vagyis kéreghántást, -rágást kérődző vadfajaink okozhatnak. A szarvas és a dám a sima kérgű fákat bántja csemetekorban. A gyümölcsfák törzsének megrágása a mezei nyúl legjelentősebb kártétele. Főleg fiatal alma és körteültetvényekben. Ezzel erős téli hidegek esetén, nagy hóban okozhat óriási károkat, mert a törzsön a fa háncsrétegét körberágja, részben vagy egészben. Gyümölcsös védelmére a téli kéregrágás megakadályozására drótkerítéssel védekezzünk.

Magas vagy magas törzsű fák esetén egyenként is védhetjük a fát, ami dróthálóval, műanyag hálóval vagy náddal történő körbekötése révén is tehetséges. A kerítést havazáskor ellenőrizni kell, és a nyúl számára átjutást elősegítő magasságú havat, hófúvást el kell távolítani. Védekezhetünk még elektromos úton, hang és fényhatással, biológiai-kémiai védekezéssel.

Forrás: Fejér Megyei Hírlap