Öt éve választották be a Nemzet Színészei közé, mikor elkezdett hetvenkedni.
Bodrogi Gyula nyolc darabban játszik, élete során figyelmet, érdeklődést, tekintélyt és elismerést vívott ki magának. Vajon a Kossuth-díjas művésznek a vadász-, magánéleti és szakmai trófeái közül melyik a legkedvesebb?

- A felsorolt dolgokat nem lehet összehasonlítani, mert különböző helyzeteket takarnak. Ha a szakmai trófeáimra gondolok, akkor a Jászai-díjjal kezdve az érdemes művészen át eljutunk a kiváló művészig, a Kossuth-díjig, a Nemzet Színésze elismerésig. Ezek a trófeák mindent visznek, ahogy a kártyában mondják. Ami a magánéleti trófeákat illeti, nemrégen még a fiam volt a legnagyobb trófea, de most már a két unokám, Bence és Enikő a soros trófeák. A vadászati trófeákat nem számolom, mert a vadászat számomra nem a dicsőségről szól. Van aranyérmes dán bikám és ezüstérmes bikám is, de számomra a vadászat élménye a trófea. Legutóbb Sopron mellett voltunk egy csodálatosan szép területen, és lőttem egy kis vaddisznót, de mégsem az adta az élményt, hanem a vadászok közötti hangulat, amivel kiszakadhattam ebből a sűrű városi életből. Amit a természet maga adhat, az az élmény az igazi trófea egy vadásznak - vélekedik Bodrogi Gyula, aki szerint a hivatásos vadász hitvallása a természet tisztelete és szeretete.

- Az állományt etetik, itatják, gondoskodnak róla. Nekünk, ha csak autóval körbemegyünk a területen, vagy felülünk egy lesre és órákat elücsörgünk vadat nézni, az élmény és az élvezet marad, gyönyörködés a természetben. Maga a vadűzés a legkisebb része a vadászatnak, ez is hozzátartozik, de nem ez a vadászat lényege - teszi hozzá a Nemzet Színésze.

Forrás: STOP