Az érvényben lévő vadászati törvény (Vtv.) módosítását javasolja az Országos Magyar Vadász Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara.
Ennek érdekében felhívást tettek közzé, konzultációt kezdeményeznek, hogy kerüljön felszínre és lásson napvilágot minden olyan építő gondolat és javaslat, mely elsősorban a vad érdekét szolgáló, időtálló vadászati törvény megalkotását segíti elő.
A fenntartható vadászat érdekében együttműködünk a mező- és erdőgazdálkodókkal, a természetvédőkkel, széleskörű szakmai párbeszédet kezdeményezünk, a hivatásos vadászoktól kezdve, a vadászatra jogosultakon keresztül, egészen a tudományos műhelyekig, mindenki elmondhatja véleményét, kifejtheti javaslatait egy olyan törvény létrehozásához, melynek keretei között a magyar vadgazdálkodás és vadászati kultúra visszaszerezheti régi súlyát és dicsőségét, jelentette ki dr. Semjén Zsolt az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke. A többek által módosításra javasolt kérdéskörökhöz várják a vadgazdálkodás és vadászat iránt elkötelezett valamennyi szakember véleményét.

A kérdésre, hogy miért van szükség a vadászati törvény módosítására, dr. Király István a Tolna Megyei Vadászkamara titkára elmondta, az élet meghaladta a törvényt, több megoldás felett eljárt az idő, szükségtelen korlátozások vannak, ugyanakkor több kérdéskör nem megfelelően szabályozott.
Az  egyik ilyen a vadászterületek nagysága. A jelenlegi szabályozás értelmében a vadászterület minimális nagysága 3000 hektár.

Többen javasolják, hogy ez a minimális méret apróvadas jellegű társaság esetén legyen 1500 hektárra csökkenthető, a nagyvadas jellegű területen gazdálkodó vadászatra jogosult esetén viszont maradna a minimum 3000 hektár, de inkább ennek növelése lenne indokolt. Ugyanilyen fontos kérdés a vadászterületek határainak kijelölése.

Eddig a tervezett határvonalának megállapítása a földtulajdonosok feladata volt, ami évekig húzódó bírósági perek sorát eredményezte. Ennek kiküszöbölése érdekében felmerült, hogy a vadászterület határát – a vad élőhelyének sajátosságaira tekintettel, amely szakmai kérdés – a megyei vadgazdálkodási tanácsok javaslatára, a vadászati hatóság állapítsa meg, a további kérdések eldöntése viszont tartozzon a földtulajdonosok kompetenciájába
.
Sokéves bírósági tapasztalat a 10 évenként megtartandó „ügydöntő” földtulajdonosi gyűlések összehívásának kezelhetetlen volta is. Az ellenérdekű felek sok esetben egymás hirdetményét letépve próbálják megakadályozni a gyűlés szabályszerű megtartását. Kérdés, hogy maradjon-e ez a jelenlegi rendszer, vagy a vadászati hatóság hívja össze hirdetménnyel és a vadászterület kijelölt határvonalának megjelölésével a földtulajdonosok gyűlését, melyen – a közös képviselő megválasztásáig – megnyitja és vezeti az ülést, azt követően a közös képviselő veszi át ezt a szerepet.

Feltétlenül újragondolandó – a civileket is érintő kérdéskör – a vad által és a vadban okozott károk kérdése, emelte ki Király István. A hatályos jogszabály szerint a vadkár megfizetésére az köteles, aki a kárt okozó vad vadászatára jogosult, és akinek vadászterületén a károkozás bekövetkezett, illetőleg akinek a területéről a vad kiváltott.
Van olyan javaslat, amelynek értelmében a vadászatra jogosult akkor felelne a vadászterületén bekövetkezett kárért, ha annak bekövetkeztében főszabályként felróhatóság, vagy rendellenesség terheli. Egyéb esetben viszont növelni kell a földhasználók védelmi kötelezettségét, illetve a jelenlegi 5 százalék helyett, legalább 20 százalékra kellene emelni azt a kármennyiséget, amelyet a földhasználónak kell viselnie. Ennek indoka, hogy a földhasználó és a vadászatra jogosult a természetben élő vadak kártételének megelőzése és csökkentése érdekében együtt kell működjön.

Ezt azzal is elő kell segíteni, hogy a földhasználó is még inkább érdekelt legyen a kár megelőzésében, mert a jelenlegi 5 százalékos mérték erre nem alkalmas.

Elfogadhatatlan az a gyakorlat, hogy az autópályákon bekövetkező vad és gépjármű összeütközések – mint a mezőgazdálkodáson és erdőgazdálkodáson kívül keletkezett károk – felelősségét sok bíróság automatikusan a vadászatra jogosultra (a vadásztársaságra) terheli. Holott az autópálya létesítője és fenntartója köteles olyan kerítést létesíteni, amely céljának megfelelően távol tartja az úttól a vadonélő és az elkóborolt háziállatokat.

Megmagyarázhatatlan továbbá az az új gyakorlat, amely szerint az autópályákon vadveszélyre figyelmeztető táblákat lehet egyre gyakrabban találni, mert ilyen tábla esetében kérdés, hogy milyen magatartást kell az autósnak tanúsítania, milyen sebességgel haladhat, stb.
Több kodifikációs javaslat érkezett azzal kapcsolatban is, hogy a vadászati hatóságok hatás- és feladatkörét szükséges lenne bővíteni, kiemelt feladatként pedig előírni a vadászatra jogosultaknál – ebben a földtulajdonosi vadászati közösségek is benne lennének – a jogszabályszerű működés rendszeres ellenőrzését.

A vasút üzemeltetője gondoskodjon a vadvédelemről
A vasút esetében is több pontosítandó dolog lenne a Vtv.-ben. Nem lehet tudni például, hogy milyen vasúti jelzések elhelyezésével lehet megelőzni, hogy egy állat ne kerülhessen a sínekre, illetve hogyan kell közlekedni a vasútnak ahhoz, hogy az ilyen véletlen eseményeket megelőzhesse. Védelmi berendezés csak megfelelő kerítés lehet, melyre a vasútnak nyilván nincs anyagi forrása, a jogosult viszont szintén nem tudja ennek költségét fedezni. Ha az autópálya üzemeltetője díjat szed azért, hogy a közút a balesetmentes közlekedésre alkalmas legyen, ezért kerítést épít, úgy a vasút üzemeltetője pedig gondoskodjon a megfelelő védelmi berendezésekről a saját költségén, miután szolgáltatásáért szintén díjat szed. Amennyiben erre nincs lehetősége, úgy kössön biztosítást, de a vétlen vadásztársaságoktól ne követelhessen emiatt kártérítést.

Forrás: Tolnai Népújság