Találó nevet kapott az a német juhászkutya, amelynek feladata az országot járva megtalálni a jószágaikat féltő gazdák által megmérgezett ragadozó madarakat, emlősöket.
Falkó (a szó jelentése sólyom) kiképzése kemény dió volt, de a kimagaslóan intelligens ebet sikerült a legfontosabbra megtanítani: sosem érhet a megtalált állathoz.
 
Falkó betanítása nehezebb volt, mint egy kábítószer-kereső kutyáé. A feladat még Maticsek János szakoktatónak (képünkön) is komoly kihívást jelentett, hiába dolgozik a rendőrségen 34 éve kutyákkal. – A kábítószer-kereső ebek a képzés elején megragadhatják, szájukba vehetik a plasztikhengerbe rejtett drogot, és csak később tanítjuk meg nekik, hogy ne érjenek hozzá – magyarázza a rendőrségi tanácsos. – Ebben az esetben azonban erős mérget, illetve mérgezett tetemeket kell majd felkutatnia Falkónak, így megkocáztatni sem lehet, hogy bármikor is hozzáérjen. Kordában kell tartani azt az ösztönt, hogy szeretné megragadni azt, amit talált, és ennek a gátnak minden körülmények között benne kell lennie, főként, mivel legtöbbször gazdájától több tíz méter távolságra dolgozik majd. Ezt viszont anélkül kellett megtanítanunk neki, hogy félelmet keltenénk benne, hiszen akkor meg sem keresné azt, amitől tart. Éppen ezért a képzést azzal kezdtük, hogy elértük nála, ne érjen a kedvenc labdájához. Három hétbe telt, jutalmazással, pozitív kondicionálással. Miután már biztosak voltunk benne, hogy ez sikerült, a játéka helyére madarak tetemei kerültek, amelyeket gumikesztyű nélkül mi sem fogunk meg soha. Nem egy vadászkutya elpusztult már amiatt, hogy csupán megnyalt egy mérgezett tetemet.

Az ORFK Dunakeszi Oktatási Központban április végén kezdődött Falkó és vezetője, Deák Gábor képzése, aki a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársa. – Erdészeti technikumot végeztem, majd a főiskolán természetvédelmi mérnöknek tanultam, ezenkívül hobbi szinten már régóta foglalkozom kutyák képzésével, talán ezért is esett rám a választás. A kutyás múltam ellenére meglepett, mennyivel célravezetőbb a rendőrségen a kutyakiképzés, nagyon élveztem, sokat tanultam belőle. Eredetileg két kutyát választottunk 16 közül. Vércsével nagyon hamar sikerült jó kapcsolatot kialakítanom, de első munkakutyának Falkót választotta nekem Maticsek János, mivel sokkal dinamikusabb, céltudatosabb, ami megkönnyíti a dolgomat. Hihetetlenül intelligens eb, nagyon sok mindent ösztönösen megcsinált. Most már akár 40 méterről is felismeri a ragadozó madarak és a leggyakrabban használt mérgek szagát is, sőt a kisebb emlősállatokét is, mint a nyúl vagy akár a róka, hiszen a méreganyag sokszor ezekbe van rejtve, és ha nem találjuk meg, több állat vesztét is okozhatja.

Falkó, az MME kutyájának képzése véget ért, az éles járőrözések szeptemberben kezdődnek. – Kiválasztottunk húsz olyan madárvédelmi területet, ahol költ vagy rendszeresen előfordul a parlagi sas, vagy sok mérgezés volt az utóbbi években – részletezi a projekt célját Horváth Márton fajvédelmi csoportvezető (képünkön). – Ezeket a helyeket rendszeresen fogják járni Gáborék, de természetesen ha valahonnan bejelentés érkezik mérgezésről, azonnal odamennek, hogy megtalálják a mérget, ami akár bizonyítékul is szolgálhat a rendőrség számára egy büntetőeljárás során.

– Maga az ötlet a parlagi sas védelme érdekében született meg a sok mérgezéses eset miatt – magyarázza Horváth Márton. – Spanyolországban és Olaszországban már van hasonló kutyás kezdeményezés, ezért úgy gondoltuk, itthon is szükség lenne rá, főként azért, mert az elhullott állat további kárt okoz, ha azt egy másik vad megeszi, de a tápláléklánc útján akár emberekre is veszélyes lehet. Ezek a mérgek – főként betiltott növényvédő szerek vagy talajfertőtlenítők – nagyon lassan válnak ártalmatlanná. Éppen ezért ma már előadásokat is tartunk több helyen arról, hogy lehet méreg nélkül kezelni például a legálisan gyéríthető fajok állományát. Reméljük, hogy az alternatív megoldások bemutatása, a több helyre felszerelt kamerarendszer és az önkéntes fészekfigyelők, valamint Falkó munkája visszaszorítja ezeket a mérgezéseket.

Forrás: Zsaru