Úri sport vagy vadszabályozási eszköz? – így fogalmazódik meg a többség számára a vadászat alapkérdése.
A Sepsiszentgyörgyön május közepe óta működő Székelyföldi Vadászati Kiállítás – a keszthelyi mellett Közép-Európa második legnagyobb hasonló intézménye – nem kíván választ adni a kérdésre, de a közönség vadászattal kapcsolatos képzeteinek alakítása mindenképpen célkitűzései között szerepel.

Amikor az ősember elejtette az első vadat, máris beavatkozott a természet egyensúlyába, kezdte érvelését Sárkány Árpád, az Abies Hunting Kft. vadászatszervező cég vezetője, a kiállítás megálmodója és megvalósítója. Az augusztus 20-ai nemzeti ünnep alkalmával a Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozatával kitüntetett erdőmérnök-vállalkozó szerint emberi irányítás nélkül elképzelhetetlen a vadállomány fenntartása. Természetesen voltak arra irányuló próbálkozások, hogy teljesen betiltsák a vadászatot ama elképzelés mentén, hogy a természet majd kiegyensúlyozza a maga rendszerét. Az amerikai természetvédők nyomására Kenyában 1968-ban például betiltották a vadászatot az akkor ott nagy számban élő elefántállományt fenntartása és megőrzése érdekében. A tiltás azonban oda vezetett, hogy az orvvadászat következtében szinte teljes mértékben eltűntek az elefántok Kenyából. A vadászat letiltása után már senki nem vigyázott a vadakra, hiszen ha a rendszer saját magát ellenőrzi, alig van szükség vadőrökre, tartja Sárkány Árpád.

Űzött vadak

Az orvvadászat egyébként tájainkon sem idegen jelenség. Míg a nyugat-európai országokban főleg a trófeaszerzést célozza, mifelénk részben a táplálék beszerzését, a ragadozók túlszaporodása esetén pedig méreggel vagy hurkot állítva zajlik. Ilyenkor a vad hatalmas szenvedések nyomán múlik ki. Egy hurokba fogott medve például akár két héten át képes élni óriási szenvedések közepette.

Ezért kötelező odafigyelni, hogy mindig olyan létszámú vadállomány éljen szabadon, amekkora békésen megfér a vidéken élő emberekkel és háziállatokkal. A vaddisznók általában azért dézsmálják meg a krumplit, kukoricát, mert a vadállomány túlszaporodott, és az erdőben már nem találja meg a megélhetéshez szükséges táplálékmennyiséget. Márpedig ebben is vétkes az ember, hiszen az erdőirtásokkal szűkül a vadak élettere, az erdők aljába épített hétvégi házak zavarják őket, aztán ott az erdei gyümölcsöt, gombát célzó emberi gyűjtögetés.

A túlszaporodás kérdése azonban nemcsak a fogyó erdőkre vezethető vissza. Sárkány Árpád szerint évente megvívják harcukat a nagyobb számú medvekilövési engedélyek jóváhagyásáért, de bármekkora lobbit is vetnek be, bármekkora gondokat is okozzanak a medvék, csak nehezen tudják elérni, hogy évente egy-két egyeddel többet kivehessenek az állományból. Románia ugyanis úgy zárta le ezt az uniós tárgyalási fejezetet, hogy az ország területén fokozottan védettnek nyilvánította a barnamedvét, a farkast, a hiúzt, a vadmacskát. Míg azonban a hiúz, a vadmacska, bizonyos mértékben a farkas esetében is szükségszerű volt a védetté nyilvánítás, a medvével teljesen más a helyzet. Szakemberek szerint az ország erdőségei körülbelül négyezer fős medveállomány eltartására képesek, becslések szerint viszont a barnamedvék száma meghaladja a 7000 példányt. Ezért válhatott turisztikai látványossággá a brassói lakótelepi kukázó medvecsoport, de Erdély-szerte gyakoriak a faluszéli, esetenként városszéli gazdaságokba betörő, a háziállatokban kárt tevő medvékről szóló hírek.

Múzeumi perspektívák

A kapuit május 17-én megnyitó állandó vadászati kiállítás deklarált célja a Kárpátok és más területek faj- és vadgazdagságának bemutatása, a megőrzésére irányuló ismeretek terjesztése, a vadászati kultúra népszerűsítése és ápolása. A tárlat a térség vadászattal kapcsolatos hagyományait hivatott szolgálni, ismertetve a speciális élettér, a Kárpát-kanyar gazdag állatvilágát. Ugyanakkor emléket állít a székelyföldi vadászoknak, bemutatja a szerzett trófeákat, állatbőröket, kitömött állatokat, a nyertes trófeák okleveleit, érdemkereszteket, vadászati felszereléseket és nem utolsósorban a fényképeket, amelyek fontos személyiségek és a régmúlt vadászatok emlékeit idézik fel. Mindezt igényesen, a mai elvárásoknak megfelelő módon, korszerű technológia használata mellett.

A gyűjtemény bemutatása tematikusan tagolt: Kárpát-kanyar dioráma, Afrika-terem, selejt-trófeák terme, vadászszoba, medvebarlang, állatsimogató várja a nagyközönséget. Szórakozási lehetőségre is alkalom nyílik a virtuális vadászterület használata kapcsán gyerekek és felnőttek számára egyaránt. A gyűjtemény egyik büszkesége a világranglista 3. helyén álló barnamedve-trófea, illetve a kommandói szarvasbika, minden idők legnagyobb szarvastrófeája, ami Háromszékről származik.

A világon egyedülálló az életnagyságúra megformázott medvebarlang, ahol egy medve éppen téli álomra készül. A barlang előcsarnokában ezen vadfaj viselkedésével, illetve az ásatásokból előkerült őscsontokkal ismerkedhetnek meg a látogatók. A diorámák főszereplőiről részletes információt az érintőképernyős tájékoztatón találnak.

A megnyitás óta eltelt három hónap alatt a látogatók száma meghaladta az ötezret, tájékoztatott Demeter János, a múzeum működtetőjének számító Vadon Egyesület ügyvezetője, az intézmény igazgatója (képünkön balra). „Elsősorban fiatalok jöttek szülőkkel vagy magukra, reményeink szerint ősztől pedig már »kötelező« tananyag leszünk, tárgyalásokat folytatunk ugyanis a megyei tanfelügyelőséggel és az iskolákkal, hogy nálunk tartsák az órák egy részét. Hatalmas lehetőséget kínálna, ha bekerülnénk a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács kiemelt intézményei közé, ami – a presztízsvonzatok mellett – a nemzetközi vérkeringést jelentené, fontos pályázatokban való részvétel lehetőségét. Erre Dieter Schrammtól, a tanács tiszteletbeli elnökétől kaptunk ígéretet a megnyitón, döntést pedig a szervezet szeptember 9-ei budapesti kongresszusán hoznak” – villantott fel szédítő perspektívákat a múzeum igazgatója.

A Bene-ház
A vadászmúzeumnak otthont adó ingatlan a 20. század első negyedében, feltehetőleg 1914-ben épült, néhai dr. Bene István ügyvéd háza Sepsiszentgyörgy egyik műemléképülete. Bene István ügyvéd, városi tanácsos, országgyűlési képviselő, a helyi Kossuth Kör és a szabadkőművesek városi elnökének házát gipszelemek díszítik, az épület homlokzatán medúzára emlékeztető arcok őrködnek. A Bene-ház eredetileg U alakú épület volt. A kétszintes, téglából készült épület hódfarkú cseréppel fedett, a régi arculatát a felújítási munkálatok alkalmával is igyekeztek megőrizni. A már csak eszmei értéküknél fogva is értékes fa nyílászárók egyikén ez a felirat olvasható: „Justus Sándor és fia Budapest”. A födémgerendák a diósgyőri acélüzemben készültek, tehát nagy valószínűséggel az is a „magyar világból” való. A szecessziós stílusú épület gyönyörű díszítőelemeit, valamint a Budapesten készült régi faszerkezetet is restaurátorok állították helyre.

Forrás: Erdélyi Napló